Pleissenland

a Szent Római Birodalom birodalmi birtoka
Pleissenland
német  Pleissenland
Címer
←   → 1165-1373  _ _

Pleissenland ( németül  Pleißenland ; lat.  Terra Plisnensis ) egy történelmi terület Németországban , Nyugat- Szászországban és Kelet - Türingiában , nevét a Pleisse folyóról kapta, és a középkorban a Szent Római Birodalom birodalmi birtoka ( Reichsgut ) státusza volt .

Történelem

A régészeti adatok szerint kezdetben Pleissenland az elbai germán törzsek letelepedési területe volt, amelyeket a 6. század végén a szláv lakosság váltott fel . Valószínűleg már a 9. században, Nagy Károlytól kezdve , ezek a területek a frank állam befolyása alá kerültek az úgynevezett szorb március részeként. A 10. század első harmadában, az első német király , Henry the Fowler idején végül beolvadtak a Szent Római Birodalomba . Más új határmenti területekhez hasonlóan Pleissenland (a történelmi dokumentumokban - terra plisnensis , vagy Gau Plisni ) a korona közvetlen irányítása alatt állt, aminek valószínűleg pénzügyi és adminisztratív szempontból is elősegítenie kellett volna e területek fejlődését és fejlődését. további integrációjuk a birodalomba. A 11. században az invesztícióért folytatott küzdelem a salii birodalmi hatalmának meggyengüléséhez vezetett Németországban, és a birodalmi birtokok átruházásához a helyi grófcsaládok ellenőrzése alá került. A XII-XIII. században megkezdődött a németek tömeges keleti betelepülése, Pleisenland ismét visszatért a császár uralma alá, a Staufenek alatt pedig stratégiai jelentőséggel bírt a Welfek és Wettinek területi követeléseivel szemben .

III. Lothar császár (1133-1137) megkezdte a birodalmi hatalom megerősítését és a helyi birtokokhoz való jogainak visszaállítását [1] , többször is az altenburgi királyi nádort választotta ideiglenes lakhelyéül [2] és a keletre fekvő német település részeként . , hozzájárult a környező terület gyarmatosításához egészen az Érchegységig [3] Ebben az időben Chemnitzben bencés apátságot alapítottak .

III. Konrád 1138-as csatlakozásával megnőtt a birodalmi szövetség jelentősége: amikor bátyja, II. Frigyes lett Hohenstaufen -dinasztiájuk szülőföldjének  - Sváb -nak a hercege, csak Pleysnerland maradt Konrád személyes allodja. 1147-ben megjelent Altenburgban a burggrave pozíciója .

A szomszédos , délnyugaton fekvő Egerföldhöz hasonlóan , amelyet Altenburg, Leisnig, Lausik és Colditz várának miniszterei irányítanak, a Terra Plisenis birodalmi területet az uralkodó és I. Barbarossa Frigyes leendő császár unokaöccsének szánták . 1165-ben került császári birtokba I. Frigyes [4] vezetésével , ezt követően indult meg intenzív fejlesztése és városainak terjeszkedése (altenburgi nádor létrehozása, Ágoston kanonok apátsága, piaci, pénz- és vámjogok adományozása a pegaui kolostornak , városi jogokat adva Atenburgnak, és ott pénzverdát hozva létre [5] ). 1170 - ben Chemnitz császári város státuszt kapott . A birodalmi státuszban lévő Vogtland és Pleissnerland régiók ellensúlyt jelentettek a császárnak Németországban a bajorországi és szászországi ellenfelekkel szemben [6] .

A császár 1197-ben bekövetkezett hirtelen halála véget vetett ambiciózus terveinek a birodalmi birtok kiterjesztésére a régióban (amelyet a meisseni márka 1195-ben történő elvételére és a Felső-tócsa feletti ideiglenes ellenőrzésre tett kísérletben 1197-ig ), bár az építkezés megkezdődött. alatta készült el a Pleysnerland [7] [8 ] [9] .

A Welfekkel való folyamatos konfliktusok ellenére a régió Hohenstaufen fennhatósága alatt maradt. 1211-1212-ben II. Frigyes császár visszatért ide Itáliából, és Altenbergben megalapították a Német Lovagrend parancsnokságát [10] . 1243-ban II. Frigyes hozományként adományozta a Pleissnerlandot lányának , Margitnak , aki 1255-ben férjhez ment II. Albrecht meisseni őrgrófhoz . Bár az ingatlant zálogba adták, Wettinék , akik végül 1255-ben feleségül vették a császár lányát, továbbra is kezelték mind Margit halála, mind az utolsó Hohenstaufen 1268-ban bekövetkezett halála után Konradin személyében [11]. .

Habsburg I. Rudolf volt az utolsó, aki igényt támasztott a birodalmi szövetséggel szemben, 1373-ra Pleissnerland végre a margrófság része lett, ami alapján 1423-ban megjelent a szász választófejedelem .

Jegyzetek

  1. ↑ Vgl. Elmar Wadle: Reichsgut und Königsherrschaft unter Lothar III. (1125-1137). Ein Beitrag zur Verfassungsgeschichte des 12. Jahrhunderts . (Schriften zur Verfassungsgeschichte 12). Duncker & Humblot, Berlin 1969.
  2. ↑ RI IV, 1.1 Nr. 292 [1] Archivált : 2019. január 1. a Wayback Machine und Nr. 390 [2] Archiválva : 2019. január 1. a Wayback Machine -nél ; vgl. UBA, sz. 4, ebenso Sablon: MGH
  3. ↑ Wadle: Lothar III. , S. 245; Lothar III. erscheint im Necrologium des Klosters Chemnitz, vgl. CDS II 6, Anhang II, S. 481 [3] Archiválva : 2018. december 31. a Wayback Machine -nél .
  4. ↑ Thieme: Die Burggrafschaft Altenburg , S. 170 bietet eine überzeugende Datierung für die Einrichtung des Reichslandes Pleißen auf 1165. Zudem hielt sich Friedrich I. Barbarossa erst in Altensburg ab 11. a65. RI IV 2, 2 Nr. 1454 és 1455 [4] Archiválva : 2019. január 1. a Wayback Machine -nél .
  5. ↑ Ab dieser Zeit taucht Altenburg als "imperiale castrum et oppidum" auf, vgl. Dieser Band der Reihe Scriptores (in Folio) existiert nicht, S. 423 (Monumenta Germaniae Historica, Digitalisat archiválva : 2016. március 4. a Wayback Machine -nél ) Zudem Patze: Barbarossa, S. 379 und 403; Thieme: Die Burggrafschaft Altenburg, S. 165f.
  6. ↑ Walter Schlesinger: Egerland, Vogtland, Pleißenland . In: Walter Schlesinger (Hrsg.): Mitteldeutsche Beiträge zur deutschen Verfassungsgeschichte des Mittelalters . Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1961, 188-211. Vgl. még Helbig: Standestaat , S. 296.
  7. ↑ Schlesinger: Egerland , S. 209f.; Billig: Pleißenland , S. 66.
  8. ↑ Schlesinger: Egerland , S. 210; Kötzschke/Kretzschmar: Sächsische Geschichte , S. 77; Helbig: Standestaat , S. 14., vgl. auch Heinrichs Bezeichnung als « Imperator Henricus, qui eo tempore marchiam liberam in sua potestate habeat. ”, in: CDS I A2, Nr. 596 [5] Archiválva : 2020. augusztus 11., a Wayback Machine , vgl. ebenso CDS I A3, Nrr. 21. és 22. [6] Archiválva : 2020. augusztus 13., a Wayback Machine und Template:MGH
  9. ↑ Karlheinz Blaschke: Geschichte Sachsens im Mittelalter. Union Verlag , Berlin 1990, S. 142f.
  10. ↑ UBA, Nrr. 72, 73, 80-86, 88 és 89, vgl. RI V 1, 1 Nrr. 732 és 733 [7] Archivált : 2019. január 1. a Wayback Machine -nél , 781. és 782. [8] Archiválva : 2019. január 1., a Wayback Machine , 878, 917 és 918 [9] Archivált : 2019. január 1., a Wayback Machine ; Billig: Pleißenland , S. 68.
  11. ↑ Billig: Pleißenland , S. 71; Kötzschke/Kretzschmar: Sächsische Geschichte , S. 80; Helbig: Standestaat , S. 24; Thieme: Die Burggrafschaft Altenburg , S. 184-187.

Linkek