Az 1746-os orosz-osztrák unió szerződés vagy a pétervári uniószerződés (teljes nevén „Az orosz császári udvar és a római császárné, Magyarország és Csehország királynője, Mária Terézia közötti végső unió szerződése” [1] ) egy védelmi szerződés. Oroszország és Ausztria között , 1746. május 22-én ( június 2-án ) kötötték meg Szentpéterváron .
A 18. század 40-es éveiben folytatódott a közeledés a közös gazdasági és politikai érdekekkel rendelkező Oroszország és Ausztria között.
1743-ban Oroszország szövetségi szerződést kötött Poroszországgal , de ez nem vezetett valódi orosz-porosz közeledéshez, mivel Oroszország nem számíthatott Poroszország segítségére a Törökországgal , a Perzsiával és a Krími Kánsággal , illetve az elcsatolt területekkel való háború esetén. Oroszországba az 1741-1743-as orosz-porosz svéd háború eredményeként, nem szerepelt a garancia. Szentpétervár viszont kategorikusan nem akarta garantálni Poroszországnak az általa Ausztriától elfoglalt sziléziai régiókat.
1744-ben a francia intrikáknak köszönhetően Oroszország és Franciaország viszonya meredeken megromlott , és az osztrákbarát A. P. Bestuzhev -Rjumin lett , aki túl veszélyesnek tartotta Poroszország agresszív politikáját .
1744 augusztusában Poroszország megkezdte a második sziléziai háborút . A porosz király meglehetősen súlyos vereséget mért az osztrák-szász csapatokra, és hadserege elkezdte fenyegetni Oroszország északnyugati határait. 1745 őszén a rendkívüli tanács ülésein elhatározták, hogy segítséget nyújtanak Szászországnak . Ez arra kényszerítette Poroszországot, hogy 1745 decemberében aláírja a drezdai békeszerződést Ausztriával. Ezzel egyidejűleg a porosz diplomácia fokozta erőfeszítéseit az oroszellenes érzelmek szítására Lengyelországban és Svédországban . A feszült európai helyzet arra kényszerítette Oroszországot, hogy feladja a porosz agresszió fejlődésének külső szemlélő szerepét.
1745 végén Szentpéterváron tárgyalások kezdődtek egy új orosz-osztrák unió szerződés megkötéséről. Az érdekközösség ellenére a tárgyalások nem voltak könnyűek, Ausztria ugyanis azt követelte, hogy a casus foederist terjesszék ki a már folyamatban lévő osztrák-francia háborúra is. A kancellár elutasította ezt a követelést, és rámutatott, hogy ez túl súlyos kötelezettség, amelyet nem támaszt alá kellő kompenzáció.
A szerződést 1746. május 22-én ( június 2 -án ) írták alá . Orosz részről Alekszej Bestuzsev-Rjumin kancellár írta alá , osztrák részről Ausztria oroszországi nagykövete, báró Johann Francis von Bretlach és az orosz udvar rezidense, Nikolai Sebastian Hohenholtz.
A szerződés egy preambulumból, amely a szerződés defenzív jellegét jelezte, 18 fő cikkből és 6 titkos cikkből állt:
Művészet. I. A szerződő felek örök barátságot ígértek egymásnak, és vállalták, hogy vigyáznak egymás érdekeire.
Művészet. II. A felek ígéretet tettek arra, hogy ha valamelyikük ellen harmadik hatalom támadna, azonnal segítséget nyújtanak a megtámadott oldalnak.
Művészet. III. Ha Oroszországot megtámadták Európában, Ausztria kérésére három hónapon belül 30 ezer fős (20 ezer gyalogos és 10 ezer lovas) segédhadtestet kellett felállítania az orosz fél megsegítésére. Ausztria elleni támadás esetén Oroszország azonos feltételek mellett vállalta, hogy az osztrák császárnőt a fent említett számú csapattal látja el. Abban az esetben, ha Ausztriában Olaszországban fegyveres konfliktus vagy háború kirobbanna Oroszország és Perzsia között, a szövetséges csapatokat a határon kellett koncentrálni, de csak demonstrációra szolgálnak.
Művészet. IV. Abban az esetben, ha a III. cikk alapján segítséget nyújtó felet magát megtámadják, két hónappal a szövetséges figyelmeztetése után visszavonhatja a kisegítő hadtestet saját területe védelmére. Abban az esetben, ha azt az oldalt, amelyiknek a megtámadott szövetségesnek segítséget kellett volna nyújtania, magát megtámadták, akkor mentesült a kisegítő hadtest biztosításának kötelezettsége alól.
Művészet. V. Az orosz segédcsapatokat tábori tüzérséggel kellett ellátni zászlóaljonként két háromfontos löveggel , valamint lőszerrel. A hadtest pótlását és a fizetések kifizetését az orosz félre bízták, azonban a világosan meghatározott normák szerinti élelmiszer-ellátás és a szállások biztosítása az osztrák császárné feladata volt.
Művészet. VI. Ha az orosz segédhadtestnek Ausztria kérésére át kellett haladnia bármely idegen hatalom területén, akkor Ausztriának a szerződés V. cikkének megfelelően szabad átjárást kellett biztosítania, élelemmel és takarmányokkal ellátnia. Ugyanezeket a kötelezettségeket vállalta Oroszország az osztrák segédhadtesttel kapcsolatban. Ha azonban az orosz fél a szerződés V. cikke szerint újoncok küldésére kényszerülne, akkor Ausztria viselné a küldésük költségeit, valamint az orosz csapatok visszatérését az orosz határhoz, függetlenül attól, hogy az osztrák félnek küldték, vagy az orosz császárné visszavonta saját területe védelmében, a szerződés IV. Ugyanezt vállalta Oroszország az osztrák segédcsapatok tekintetében is.
Művészet. VII. A segédhadtest tisztjei közül senkit sem lehetett megfosztani tisztségétől, a főparancsnokot azonban a segítséget kérő fél nevezte ki, azzal a feltétellel azonban, hogy előzetes bejelentés nélkül jelentősebb műveletet nem szabad végrehajtani. megbeszélés a katonai tanácsban a főparancsnok és a kisegítő képviselő jelenlétében.
Művészet. VIII. A tiszti rendfokozatokkal kapcsolatos félreértések elkerülése érdekében a segítséget kérő félnek előzetesen értesítenie kellett a csapatok általános irányításával megbízott személyt.
Művészet. IX. A kisegítő hadtestnek megengedték, hogy legyen saját papja, és szabad vallásgyakorlást. Mindenben, ami a katonai szolgálattal kapcsolatos, az alakulatnak az ország Katonai Szabályzatához kellett igazodnia. Ha azonban a szövetséges erők tisztjei vagy katonái között bármilyen súrlódás alakult ki, az ügyet mindkét oldal egyenlő számú képviselőjéből álló bizottságnak kellett megvizsgálnia, és a szabálysértést elkövetőt a szabálysértési törvény szerint meg kell büntetni. hazája katonai törvényei.
Művészet. X. A segédhadtestet, amennyire lehetett, nem volt szabad felosztani. Ráadásul az ellenséges területen ugyanolyan zsákmányjoggal kellett volna rendelkeznie, mint a segítséget kérő oldal csapatainak.
Művészet. XI. Ha a szerződő felek úgy ítélték meg, hogy célszerűbb lenne ki-ki a saját területéről támadni az ellenséget, akkor cselekvési tervüket meg kell állapodniuk egymással. Ezen túlmenően megállapodtak abban, hogy ha a szerződés III. cikkében előírt segítség nem lenne elegendő, akkor a feleknek időveszteség nélkül meg kell beszélniük annak mértékét.
Művészet. XII. Háború esetén Ausztria és Oroszország megígérte, hogy nem köt sem békét, sem fegyverszünetet, hacsak nem terjesztik ki a szövetséges oldalra.
Művészet. XIII. A feleknek értesíteniük kellett a külföldi bíróságokon dolgozó minisztereiket, hogy tevékenységeiket, tárgyalásaikat koordinálják és segítsék egymást.
Művészet. XIV. A felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem nyújtanak segítséget a másik szerződő fél lázadó alattvalóinak, és amennyiben szövetségesük ellen intrikákra derül fény, azt időben értesítik.
Művészet. XV. Ausztria és Oroszország elismerte Lengyelország szövetségéhez való csatlakozás lehetőségét , az angol király Brunswick-Luneburg választófejedelme , valamint a felek és más hatalmak megegyezésével.
Művészet. XVI. Ha Lengyelország nem akar szövetséget kötni, akkor a felek meghívhatják a lengyel királyt, hogy csatlakozzon hozzá Szász választófejedelemnek.
Művészet. A XVII. A szerződést 25 évre kötötték.
Művészet. XVIII. A szerződés ratifikációját a szerződés aláírásától számított két hónapon belül kellett végrehajtani.
A szerződés titkos cikkelyei nagy jelentőséggel bírtak. A felek kijelentették, hogy ha Törökország megszegi az 1739-es belgrádi békeszerződést, és megtámadja az egyik szövetséges hatalmat, a másik szövetséges hatalom azonnal hadat üzen Törökországnak.
Ausztria garantálta Oroszországnak az orosz trónörökös, Fedorovics Péter nagyherceg német tulajdonát, és vállalta, hogy támogatja Dániára vonatkozó követeléseit . Az Ausztria és Franciaország között vívott háborút kizárták a casus foederisből, de Oroszország vállalta, hogy egy újabb francia-osztrák háború esetén 15 ezer fős segédhadtesttel segíti Ausztriát. Ausztria a maga részéről ugyanezt a hadtestet állította fel egy orosz-svéd háború esetén.
Abban az esetben, ha Poroszország megtámadja valamelyik szerződő hatalmat vagy Lengyelországot, mindkét félnek 60 ezer embert (40 ezer gyalogost és 20 ezer lovast) kellett felállítania. Ausztria fenntartotta magának a jogot, hogy abban az esetben, ha Poroszország megszegi a békét, Sziléziát és Glatzot követelje , amelyet átengedett Poroszországnak, Oroszország pedig a maga részéről vállalta, hogy Ausztriának garanciákat nyújt ezekért. Sőt, Szilézia és Glatz Ausztriához való átmenete esetén az utóbbinak 2 millió rajnai guldent kellett fizetnie Oroszországnak .
Már 1746. július 8-án a szerződést Mária Terézia , július 13-án pedig Elizaveta Petrovna ratifikálta .
Ez a szerződés szolgált az osztrák-orosz kapcsolatok további fejlődésének alapjául a Poroszország elleni hétéves háborúban .