A primer vizelet (glomeruláris ultrafiltrátum) a vese vesetestében közvetlenül a vérben oldott kis molekulatömegű anyagok (mind a salakanyagok, mind az anyagcseréhez szükséges anyagok ) fehérjéktől és képződött elemektől való elválasztása (ultraszűrése) után képződik .
Az elsődleges vizeletet először Karl Ludwig (1816-1895) írta le 1842-ben "Hozzájárulás a vizeletkiválasztás mechanizmusának elméletéhez" című doktori értekezésében (németül: "Beiträge zur Lehre vom Mechanismus der Harnabsonderung").
Az elsődleges vizelet összetételében plazma , gyakorlatilag fehérjéktől mentes. Ugyanis az ultrafiltrátumban lévő kreatinin, aminosavak, glükóz, karbamid, kis molekulatömegű komplexek és szabad ionok mennyisége egybeesik a vérplazmában lévő mennyiségükkel. Tekintettel arra, hogy a glomeruláris szűrő nem engedi át az anionos fehérjéket, a Donnan membrán egyensúlyának fenntartása érdekében (a membrán egyik oldalán lévő ionok koncentrációjának szorzata egyenlő a másik oldali koncentrációk szorzatával), a koncentráció A primer vizeletben a klorid- és hidrogén-karbonát-anionok koncentrációja körülbelül 5%-kal magasabb lesz, a nátrium- és káliumkationok koncentrációja pedig arányosan alacsonyabb, mint a vérplazmában. Az egyik legkisebb fehérjemolekula kis mennyisége belép az ultrafiltrátumba - közel 3% hemoglobin és körülbelül 0,01% albumin .
Az elsődleges vizelet a következő tulajdonságokkal rendelkezik:
A GFR-t idegi és humorális mechanizmusok szabályozzák, és hatással vannak:
A humorális tényezők, mint például a prosztaglandinok, atriopeptidek, noradrenalin és epinefrin, adenozin stb., egyaránt növelhetik és csökkenthetik a glomeruláris filtrációt. A GFR állandóságában a legfontosabb szerepet a kortikális véráramlás autoregulációja játssza.
Az elsődleges vizelet további koncentráláson és a hasznos anyagok eltávolításán megy keresztül. A kapott koncentrált maradék másodlagos vizelet .