Pandzsáb ( Panjab [1] ; " Pyatirechye ", szanszkrit Panchanada , V.-Panj. ਪੰਜਾਬ ਖੇਤਰ ) egy 100 ezer négyzetméteres hordaléksíkság neve. km. a Jelam , Chenab , Ravi , Beas és Sutlej folyók árterén . Ez az öt, a hinduizmusban különösen tisztelt folyó , valamint az Indus (Szindhu) és a Saraswati alkotja a Védákban említett Semirechye -t . A fő lakosság a pandzsábi , az uralkodó nyelv a pandzsábi. A térségben az iszlám és a hinduizmus mellett hagyományosan elterjedt a szikhizmus .
Pandzsáb gazdag történelméről ismert. Az emberi történelem hajnalán az Indus civilizáció az öt folyó völgyében alakult ki . A " Mahábhárata " című eposz (amely a " Bhagavad Gitát " tartalmazza) a Pandavák és Kauravák csatáját a Punjab-síkságon helyezi el . Az iszlám végül felülkerekedett a hinduizmuson Pandzsábban, miután 1192-ben Muhammad Ghuri győzelmet aratott Prhaviraj házának helyi uralkodója felett .
Pandzsábból indult el a nagy mogulok hatalmának terjedése egész Indiára . Ezek alatt Lahore lesz Pandzsáb fő városa . Aurangzeb császár halála után szikhek ragadták meg a hatalmat Punjabban , akik Nanakot tartották tanítójuknak . 1849-ben Dalhousie márki brit főkormányzó annektálta Pandzsábot, és brit tartománnyá tette .
1947-ben, Brit India felosztása során a pandzsábi területek 40%-a Indiában maradt, és az azonos nevű pandzsábi államot , valamint az Indiai Unió részét képező Haryana és Himachal Pradesh államot alkotta . Chandigarh városát , Punjab és Haryana állam fővárosát az Európából meghívott Le Corbusier építész tervezte . Pandzsáb nyugati régiói Lahorral Pakisztán állam részévé váltak , ahol külön tartomány és a Szövetségi Fővárosi Terület (Pakisztán) alakult ki belőlük a fővárossal, Iszlámábáddal .
![]() | ||||
---|---|---|---|---|
|