← 1999 2007 → | |||
Parlamenti választások Törökországban | |||
---|---|---|---|
2002. november 3 | |||
Kiderül | 79,14% | ||
Jelölt | Recep Erdogan | Deniz Bajkál | |
A szállítmány | Igazságosság és Fejlődés Pártja (Törökország) | Republikánus Néppárt (Törökország) | |
Beérkezett helyek | 363 | 178 | |
szavazatokat | (34,2%) |
(19,3%) |
|
Sárga = SEP Piros = RNP Barna = PMD Szürke = független jelöltek |
Törökországban 2002. november 3-án parlamenti választásokat tartottak .
Törökországban a tervezett időpont előtt tartották az általános választásokat – 18 hónappal a Bulent Ecevit vezette kormány jogkörének lejárta előtt . A kormányválság több hónapig telt, és a csúcspont 2002 júliusában következett be, amikor hét kulcsfontosságú miniszter, köztük Ismail Cem külügyminiszter , mindössze egy hét leforgása alatt távozott a kormánykoalícióból és a miniszterelnöki Demokratikus Baloldali Pártból . A kormánykoalíció tagjainak demarsának hátterében a gazdasági helyzet folyamatos romlása, a hatalmi struktúrák korrupciója, az infláció, a török líra leértékelődése, a munkanélküliség, és ami a legfontosabb, a 77 éves államfő egészségi állapotának romlása állt. Ecevit régi miniszterelnök és képtelensége, nemcsak az ellenzék, hanem a munkatársak szerint is megbirkózik a helyzettel.
A kormányválság külpolitikai aspektusát egyrészt az Egyesült Államok és szövetségeseinek álláspontja határozta meg egy esetleges iraki hadművelet kérdésében, másrészt Törökországnak az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatainak bonyolítása . Az Európai Bizottságnak az EU -tagjelölt országok felkészültségéről szóló , október 9-én közzétett jelentése nemhogy semmit sem mond Törökország csatlakozásának időpontjáról , de még a tárgyalások megkezdésének időpontját sem tűzi ki az ügyben.
Ennek fényében a régi pártok folyamatosan veszítenek népszerűségükből, és a tavaly megalakult Igazság és Fejlődés Pártja (más néven AK-párt, azaz "fehér" párt), a 48 éves Recep Tayyip Erdogan vezetésével . lett a választási verseny favoritja . A párt népszerűsége nem ártott, sőt hozzájárult ahhoz, hogy vezetőjét bírósági határozattal felfüggesztették a vallásos versek nyilvános felolvasására kiírt választásokon való részvételből, amit a világi Törökország bírósága vallási gyűlöletkeltésnek tartott. és két héttel a választások előtt a főügyész alkotmánybírósághoz fordult a "fehér" párt betiltását kérve .
A választások jelzésértékű eredménye nem annyira a „fehér” iszlamisták várt meggyőző győzelme volt , hanem a régi, és mindenekelőtt a kormánykoalícióhoz tartozó pártok megsemmisítő veresége. Egyikük sem tudta leküzdeni a tíz százalékos akadályt. Ecevit miniszterelnök Demokrata Baloldali Pártja a szavazatok valamivel több mint 1 százalékát, az Ismail Cem volt külügyminiszter vezette "szakadárok" kapta meg - körülbelül ugyanennyit. Ennek eredményeként az új parlamentben csak két frakció lesz. A „Fehér” párt 34,2%-ot szerzett 550 képviselői mandátumból 363-at. A második párt, amely bejutott a parlamentbe, a Republikánus Néppárt volt . A republikánusok a szavazatok 19,3%-ával és 178 mandátummal rendelkeznek. További kilenc mandátumot független jelöltek kapnak.
Így a török történelem során először alakíthattak egypárti kormányt az iszlamisták. Az új miniszterelnök-jelöltséget ma vagy holnap jelentik be, a pártvezetés ülése után. A helyzetet bonyolítja, hogy Recep Tayyip Erdogan iszlamista vezetőt bírósági határozattal megfosztották e poszt betöltésének lehetőségétől. A bírósági döntést csak az alkotmány megváltoztatásával lehet hatályon kívül helyezni, ehhez azonban a fehér pártnak négy mandátum hiánya van a minősített többséghez.
Ecevit leköszönő miniszterelnök „politikai öngyilkosságnak” nevezte pártja számára az előrehozott választások kiírásáról szóló kormányhatározatot és azok eredményét. Az ellenzék új vezetője és a republikánusok vezetője, Deniz Baikal pedig azt mondta, nem lepte meg a szavazás eredménye. Bajkál ugyanakkor megjegyezte, hogy az iszlamisták hatalomra jutását nem tartja veszélynek a török társadalom szekuláris alapjaira nézve. „Az ilyen vádak zűrzavarhoz vezethetnek az országban” – mondta. [egy]
Siirtben a Kurd Párt nyert, a CHP a szavazatok 17%-át, a független jelölt 9%-ot, az AKP 8%-ot kapott. A CHP két, a független jelölt egy helyet szerzett. Egy szavazókörben azonban szabálysértés történt, a szavazók száma a szavazóhelyiségben 200 fő volt. Ez megközelítőleg megegyezik az AKP és a független jelölt közötti szakadékkal. 2003. március 9-én ismételt választásokra került sor, melynek eredményeként az AKP 3 mandátumot kapott (köztük Erdogan).
Választások Törökországban | |
---|---|
Elnöki | XX . század : 1923 • 1927 • 1931 • 1935 • 1938 • 1939 • 1943 • 1946 • 1950 • 1954 • 1957 • 1961 • 1966 • 1973 • 1982 • 1973 • 1982 3 _ 19 _ 19 _ _
|
Parlamenti | ( XX század : 1923 • 1927 • 1931 • 1935 • 1939 • 1943 • 1946 • 1950 • 1954 • 1957 • 1961 • 1965 • 1969. • 1973. • 1969. június • 1973. • 1969. június • 1973. • 1977. jún . _ _ _ ) • 2015 (november) • 2018
|
Városi | XX. század: 1930 • 1934 • 1938 • 1942 • 1946 • 1950 • 1955 • 1963 • 1968 • 1973 • 1977 • 1984 • 1989 • 1994 • 1999 •
1994 • 1999 • 1994 • 1999 2014 . |
népszavazások | XX. század: 1961 • 1982 • 1987 • 1988
XXI. század: 2007 • 2010 • 2017 |
A Szenátushoz |
|