| ← 1949 1957 → | |||
| Parlamenti választások Norvégiában | |||
|---|---|---|---|
| 1953 | |||
| október 12 | |||
| Kiderül | 79,3% | ||
| Pártvezető | Einar Gerhardsen | Carl Joachim Hambro | hajlott ruiseland |
| A szállítmány | Munkáspárt | Konzervatív Párt | Liberális Párt |
| Beérkezett helyek | 77 ( ▼ 8) | 27 ( ▲ 4) | 15 ( ▼ 6) |
| szavazatokat | 830 448 (46,7%) |
337 632 [a] (18,9% [a] ) |
177 662 (10,0%) |
| Az elmúlt választások | 85 (45,7%) | 23 (20,5%) | 21 (16,5%) |
| Pártvezető | Erling Wikburg | Einar Frogner | Lövlien Emil |
| A szállítmány | Keresztény Néppárt | tanyaparti | kommunista Párt |
| Beérkezett helyek | 14 ( ▲ 5) | 14 ( ▲ 2) | 3 ( ▲ 3) |
| szavazatokat | 186 627 (10,5%) |
166 679 [a] (9,3% [a] ) |
90 422 (5,1%) |
| Az elmúlt választások | 9 (8,1%) | 12 (10,8%) | 0 (5,8%) |
| Storting 1953 | |||
| Választási eredmény | A Munkáspárt győzelme . Oscar Thorpe maradt a miniszterelnök . | ||
Norvégiában 1953. október 12-én tartották a parlamenti választásokat [1] . Ennek eredményeként ismét a Munkáspárt nyert , amely 150 mandátumból 77-es parlamenti többséget kapott.
Az 1953-as választások előtt a mandátumok elosztásának választási rendszere megváltozott. Megszűnt a választókerületek falusi és városi felosztása. Ezenkívül egy módosított Sainte-Lague módszert vezettek be 1,4-es elválasztással. A régi D'Hondt-elosztás erősen a nagyobb pártokat részesítette előnyben, míg az új rendszer a szavazatok eloszlásához lehető legközelebb eső mandátumelosztást biztosította az egyes pártok számára. Így a Munkáspárt 8 mandátumot vesztett annak ellenére, hogy több szavazatot kapott, mint az előző 1949-es választásokon , míg a Norvég Kommunista Párt három új mandátummal visszakerült a Stortingba, bár kevesebb szavazatot kapott, mint 1949-ben.
Ennek ellenére a választás nagy győzelmet aratott a Munkáspárt számára, és Oscar Thorpe miniszterelnök kormánya tovább működött.
| A szállítmány | Szavazás | % | Helyek | +/- | |
|---|---|---|---|---|---|
| Munkáspárt | 830 448 | 46.7 | 77 | -7 | |
| Konzervatív Párt | 327 971 | 18.4 | 27 | +4 | |
| Keresztény Néppárt | 186 627 | 10.5 | tizennégy | +5 | |
| Liberális Párt | 177 662 | 10.0 | tizenöt | -6 | |
| tanyaparti | 157 018 | 8.8 | tizennégy | +2 | |
| kommunista Párt | 90 422 | 5.1 | 3 | +3 | |
| Közös lista FP - KP | 9 661 | 0.5 | [a] | - | |
| Más hangok | 22 | 0.0 | - | - | |
| Érvénytelen/üres szavazólapok | 10 500 | - | - | - | |
| Teljes | 1 790 331 | 100 | 150 | 0 | |
| Regisztrált szavazók / Részvételi arány | 2 256 799 | 79.3 | - | - | |
| Források: Nohlen & Stöver | |||||
a Az FPésCP közös listája1 mandátumot kapott, amit a konzervatívok nyertek[2].
| Választások és népszavazások Norvégiában | |
|---|---|
| parlamenti választások |
|
| helyhatósági választások |
|
| Választások a norvég számi parlamentbe |
|
| népszavazások |
|