A freudi csúsztatás a nyelvcsúszás elterjedt elnevezése, egy speciális esete annak a jelenségnek, amelyet S. Freud ír le „A mindennapi élet pszichopatológiája ” (1901) című tanulmányában. Mindenféle kisebb csúszással és mechanikai behatásokkal együtt a parapraxis kifejezés is lefedi .
Freud azt javasolta, hogy a látszólag jelentéktelen és értelmetlen téves cselekvések a tudattalan vágyak megvalósítását szolgálják, mivel a megfelelő tudatos szándék és egy tudattalan vágy részleges egyidejű megvalósítása által létrehozott kompromisszumképződmények. Freud szerint az ilyen „hibás cselekvések” (nyelvcsúszás, nyelvcsúszás stb.) azokban az esetekben történnek, amikor az „ Ez ” kezd uralkodni a „ szuper-én ” felett, és ennek eredményeként döntő befolyást gyakorol az „ én ” cselekedeteire és megnyilvánulásaira . Az ilyen helyzetek általában mentális stressz állapotban vagy gyors beszéddel vagy írással fordulnak elő. Ez a jelenség egy személy " tudatlanságát " tükrözi .
Freud a hibás cselekedeteket négy csoportra osztotta:
A látszólagos abszurditás és ártatlanság ellenére Freud tagadta az ilyen cselekmények triviálisságát, pszichológiailag jelentős jelenségként értelmezve őket - a megoldatlan tudattalan konfliktusok és elfojtott vágyak külső megnyilvánulásaként . Az álmokhoz hasonlóan Freud is a parapraxist a tudattalan rejtelmeihez vezető potenciális "útnak" tekintette .
Nem minden hibás cselekedet érthető könnyen, azonban a pácienssel végzett analitikus munka során olykor feltételezéseket lehet tenni arról, hogy mi is pontosan az ő, még a legbonyolultabb, hibás cselekedeteinek jelentése is. A páciens hibás cselekedetei (például az ülés időpontjának elfelejtése vagy a kezelés kifizetése) pedig lehetővé teszik az analitikus és a páciens számára, hogy fontos információkat szerezzenek az ellenállásról és az átvitelről .
Sigmund Freud művei | |
---|---|
Kulcs működik |
|
Pszichiátriával és pszichológiával foglalkozó cikkek |
|
Esztétikai és történelmi cikkek |
|