Pan or Lost (TV-sorozat)

A Pan or Lost egy orosz vígjáték-nyomozós televíziós sorozat, amely Joanna Khmelevskaya lengyel írónő All Red című  regényén alapul .

Az eredetileg az All Red című regény adaptációjaként készült cselekményt számos további, a nemzetközi maffiához köthető vonal bonyolítja. A könyv fő vázlata megmaradt: számos barát és rokon érkezik a lengyel Aliciához, aki saját házában él a Koppenhága melletti Allered faluban, hogy megünnepeljék névnapját. Ünnepelnek és szórakoznak. Ám váratlanul a buli végén az egyik vendéget megölve találják. A következő napokban a bűnöző folytatja otthoni vendégvadászatát, minden alkalommal új támadási módszerekkel rukkol elő. A merényletkísérletek sorozata teljesen váratlan véget ér.

Színészek és szerepek

Epizódok listája

A filmet két változatban terjesztik – a „rendezőé”, az eredeti, 12, egyenként 70 perces epizódból áll, és egy kemény TV formátum, az úgynevezett „televízió” megjelenése miatt jött létre, amely 16 rövid epizódból áll. egyenként 44 perces. A rendezői vágás több mint 2 órával hosszabb, mint a tévés változat.

12 epizódos verzió

16 epizódos verzió

A 16 epizódos változat cselekménye hasonló. Kivágott és lerövidített néhány jelenetet.

Létrehozási előzmények

A Pelikán Stúdió készítette. A filmet 1996 -ban kezdték forgatni , a Khmelevskaya egy másik adaptációjával együtt - " Amit a halott mondott " [1] . Mindkét filmet a moszkvai kormány finanszírozta ; különösen 28,86 millió rubelt különítettek el a "Pan or Lost" [2] -ra . A forgatás azonban több okból is lefagyott, és csak 2003 -ban fejeződött be [3] . A forgatás ilyen szünete nehézségeket okozott a művészeknek, akik hat év után nehezen tértek vissza a régi képekhez. Erről különösen Marina Mogilevszkaja számolt be, aki Éva szerepét játszotta [4] .

A filmet Koppenhágában , Prágában , Szvetlogorsk városában (Kalinyingrádi régió) [5] , Viborgban (az ejtőernyős ugrás jelenete), Moszkvában és a Mosfilm filmstúdióban forgatták. Különösen Dániában a színészek 3 alkalommal utaztak [3] . Thorston Johnson lőtt Alicia Hansenre a víztoronyból, Szvetlogorsk városának jelképéből. Fru Hansen Vérháza szintén Svetlogorskban található. Abban a jelenetben, ahol Velasquez és az Interpol rangja ejtőernyőznek, utóbbit egy alsós játszotta. A forgatás közben kinyitotta a karját, és véletlenül tenyerével orrán ütötte Zsigunovot. Még azt hitte, hogy eltört az orra, de minden sikerült [6] .

A televíziós premierre 2004 márciusában-áprilisában került sor .

Cast

A filmesek azonnal színésznőt választottak Joanna szerepére - Elena Safonova-nak kellett volna játszania. Az is egyértelműen eldőlt, hogy lengyel színészek nem játszanak a filmben, ahogy például a „Mit a halott mondta” című film forgatása során tették, ahol a főszereplőt (akit Joannának is hívnak) alakította. a lengyel Marta Klubowicz .

De Mulgor biztos szerepével éppen ellenkezőleg, sokáig nem tudtak dönteni. Erre a szerepre először európai megjelenésű színészt kerestek, majd úgy döntöttek, hogy ő is legyen felismerhető és ismert legyen a nép körében. Szergej Nikonenko megfelelt ezeknek a követelményeknek. Alekszej Zernov véleménye szerint Szergej Nikonenko szokatlan szerepet játszott a sorozatban, az előzőektől eltérően, "katonák-népi" [7] . Ennek ellenére tíz évvel korábban a színész az Extra Comes the Second Way (1986) című filmben már játszott egy nagyon hasonló szellemi nyomozót .

Cím

Kezdetben a filmet ugyanúgy akarták elnevezni, mint Khmelevskaya eredeti munkáját - "Minden piros". Ekkor azonban saját bevallásuk szerint a sorozat készítői úgy döntöttek, hogy a politikához kapcsolják majd. Zernov a „Pan or Gone” elnevezést a következőképpen magyarázza: „... És van egy csodálatos közmondásunk: „Pan or Gone”: És ez releváns, és elvégre a mi képünkön minden panorámás, lengyelek. Igaz, vannak dán herrék is…” [7]

A "Rossiyskaya Gazeta" viszont azt írja, hogy az írónő maga követelte a névváltoztatást egy tesztvetítés után [3] , ezt igazolják visszaemlékezései is (lásd lent). A végén az áll, hogy a filmet a regény alapján hozták létre.

Művészi jellemzők

Alekszej Zernov filmrendező a film műfaját ironikus detektívtörténetként határozza meg. A filmet a "csevegő műfajra" is utalja - legtöbbször a szereplők beszélgetnek [7] . Szergej Zsigunov később azt mondta, hogy "mi voltunk az elsők, akik egy női ironikus detektívtörténetet forgattunk" [8] .

Különbségek a könyvhöz képest

Általában véve a sorozat gyökeresen eltér az irodalmi alapoktól. Az egész cselekmény tulajdonképpen a könyv teljes alternatívájaként jött ki, amiből csak a nevek, a jelenet és a fő cselekmény maradt meg a sorozatban. Szergej Zsigunov producer elismeri, hogy a könyvvel "kegyetlen módon" bántak [9] .

A film készítői, köztük Szergej Zsigunov és Alekszej Zernov forgatókönyvíró és rendező figyelembe vették, hogy a könyv megjelenése ( 1974 ) óta eltelt közel 30 év alatt sokat változott a világ. Ezért a forgatókönyv megírásakor néhány változtatást eszközöltek a cselekményen, ami arra utal, hogy az akció a 20. század végén játszódik [3] . Tehát Vitalij Solomin Leszek Krzyzhanovsky hőse az első sorozatban megemlíti Lengyelország közelgő NATO - csatlakozását , és a cselekmény olyan karaktereket is tartalmaz, akik nem szerepeltek a könyvben.

• A főszereplő vezetékneve Polanskaya lett, míg a könyvben Khmelevskaya valódi nevén mutatkozott be.
• A könyvben Gerdát Anitának hívják és nem tévés műsorvezető, hanem csak újságíró, és nem dán, hanem polka.
• Az okok, amelyek miatt meg akarják ölni Aliciát, nagyon megváltoztak. A sorozatban ebben a nemzetközi maffia is benne van, a könyvben ez csak egy véletlen külföldi találkozás, amire Alicia az utolsó pillanatig nem is emlékszik. Általánosságban elmondható, hogy a sorozat fináléjának semmi köze a könyvhöz, de a bűncselekmény fő motívuma megmaradt, és a gyilkos szereplője ugyanaz.
• Leszek és Elzbieta Krzyzanowski a könyvben apa és lánya, nem férj és feleség.
• Ioanna románca Mulgor felügyelővel és a Dmitrievich/Velasquez történetszál részletei (amelynek az egyes epizódok jelentős részét szentelik) csak a sorozatban vannak jelen.
• A sorozatból kiderül, hogy Thorsten nem az, akinek mondja magát, és közvetlenül kapcsolódik a központi történethez. A könyvben Torsten valóban Alicia unokaöccse dán rokonoktól, és a cselekményben csak mellékszereplő. Ennek megfelelően a szerelmi vonal közte és Alicia között is csak a sorozatban van jelen.
• A sorozatban egy bérgyilkos lelövi Eve-t egy szigonnyal, miközben a zuhany alatt van. A könyvben a gyilkos megszúrja, miközben alszik.
• A könyvben White Worm és Bobus soha nem kerül kórházba. A csúszdában történt robbanás nem árt Bobusnak, mert alacsonyabb, mint Alicia, és a robbanás átmegy a fején, a Fehér Féreg sokkja pedig egyáltalán nincs benne a könyvben.
• A könyvben Edeket egy tőr öli meg a hátában, majd a tőrt később a gyilkos eldobja egy ismeretlen helyen. A sorozatban Edeket egy rituális sámánszigonnyal szúrták a tarkójába, majdnem a szék támláján keresztül.
• A sorozat számos lengyel nevet és híres személyiség vezetéknevét használja fel - ízteremtés céljából. Különösen sok van belőlük a csak oroszok számára érthető viccekben. Például az „adj egy varsói nőt” (lengyelül az úgynevezett puding) vagy „Lengyelország VALÓSZÍNŰEN nem a legnagyobb ország” (pohárköszöntőben) kifejezés... Ez egy adaptáció az orosz közönséghez.
• Az orosz közönséghez való alkalmazkodás a „szláv” és az európai mentalitás, életmód számos szembenállásában látható. Az oroszok egyik kedvenc témája, hogy szembehelyezkednek az európaiakkal, és megpróbálják meglátni az előnyeinket abban, amit az európaiak hiányosságainknak tekintenek.
• Heinrich a sorozatban kopasz, a könyvben szőke. A könyv végén John ezt említi a gyilkos személyazonosságának kialakulásának egyik okaként.
• A könyv címe, All Red, utal arra a jelenetre, amikor Edeket megölik. A könyvben Alicia dán rokona egy piros állólámpát ad neki névnapjára, és az összegyűlt vendégek úgy döntenek, hogy „lemossák”, ülve. Az állólámpa fénye leesik, és mindenki csak egymás lábát látja, pirosan világítva. Ebben a pillanatban Edeket megölik, de senki sem látja a gyilkost, mert sötét van a teraszon. A sorozatban az állólámpa nem játszik szerepet a gyilkosság folyamatában.
• Több olyan nagyszabású jelenet is bekerült, amelyek nem szerepeltek a könyvben – annak az autónak a fékjei meghibásodnak, amelyben Alicia és Torsten utaznak, és Gerda autója elakad a vasúti átjáróban. A Torstennel történt baleset is benne van a könyvben, de ott más forgatókönyv szerint bontakozik ki. Alicia odaadja az autóját Thorstennek, hogy menjen a benzinkúthoz. Útközben kiderül, hogy az autó elvesztette uralmát, ami miatt Torsten nekiütközik egy üzemanyagszállító teherautónak, de kidobják az autóból, és életben marad. Kiderült, hogy a gyilkos kiállította az autót, mert Alicia nem engedte senkinek, hogy vezesse, és biztos volt benne, hogy ezúttal ő fog vezetni.
• Hozzáadott egy történetsort, amely bemutatja, hogyan töltik szabadidejüket a kudarcos áldozatok a kórházban. A könyv csak annyit ír, hogy nincs veszélyben az életük, és többé nem szerepelnek a cselekményben.
• A könyvben szereplő Elzbieta Kasius Mbwana boldogtalan szerelmét egyszerűen Kaziknak hívták, és nem volt néger. Leszek, aki a könyvben szereplő Elzbieta apja, nem csap rá féltékenységi jelenetet.
• A filmben Marianna és Vladya megmérgezik Alicia és Zosia előtt Pavellel. A könyvben a bevitt méreg lassan ható, és a házaspárt csak reggel fedezik fel.
• A könyvben Elzbieta nem kerül kórházba. Egy gyilkos által vezetett autóval való ütközés nem okoz súlyos sérüléseket.
• A könyvben Leszek és Heinrich az első nyomozókísérlet után már nem szerepel a cselekményben, hiszen Joanna folyamatosan látta a lábukat, és teljes alibit biztosított nekik.

Címterv

A nyitó kreditek "kártya" stílusban készültek: a szereplők és az őket alakító színészek képei játékkártya formájában vannak megtervezve, a film logójában pedig kártyaszimbólumok, például gyémántok, ütők stb. a sorozat címének illusztrálására kékes tónusú videó, melyben a film szereplői bicikliznek a tengerparton. Ugyanakkor felcsendül a „Co cie czeka” (zene: G. Kancheli, szöveg: A. Khaidarov) című dal, amelyet Barbara Brylska [10] énekel .

Díjak és jelölések

2004- ben Vitaly Solomin utolsó filmes munkája posztumusz elnyerte a TEFI -díjat "A televíziós filmben / sorozatban nyújtott legjobb férfi szerepért" kategóriában.

Kritika és visszajelzés

A sorozat készítői szerint Ioanna Hmelevskaya megdöbbent (jó értelemben, ahogy Alekszej Zernov [7] kifejti ), hogy a filmesek hogyan változtatták meg az eredeti mű cselekményét. Nézés közben öklével hátba ütötte Zsigunovot, és felkiáltott: "A kolera tiszta!" [9]

Önéletrajzában Khmelevskaya azonban ezt írja: „...az oroszok egy ördögi ötlettel álltak elő. Moszkvában úgy döntöttek, hogy filmet készítenek. Akár kettőt is. Pontosabban egy televíziós sorozatnak kellett volna lennie. Hosszú és nehéz tárgyalások után az oroszok megvásárolták két könyv jogait: "Amit a halott mondott" és "Minden piros". A „Minden piros” című regény miatt Marta (Chmelevskaya barátja, Marta Wengel rendező) éjjel-nappal zokogott, mert ő maga is jobban szeretett volna ebből a könyvből filmet készíteni, mint az életet, főleg miután személyesen találkozott Aliciával, de a mi mozink. a főnökök valahogy megvetően csavarták az orrukat, így Oroszország nyert. A forgatás eszeveszett tempóval kezdődött, először a „Mit mondott a halott” című filmet kezdték el forgatni (…) Megkaptam a hírt, hogy mindkét film kész, és meghívást kaptam a premierre. (...) A vetítőteremben ülve, a kezdetektől fogva, dühödt érdeklődéssel, kitartóan kérdeztem, kit látok a vásznon, és mi történik a filmben? Kik ezek az emberek, mi folyik itt? (…) Nagyon gyorsan mindez teljesen közömbössé vált számomra. Hogy miről szólt a film, még mindig nem tudom. (...) . Az „Everything is Red” című könyvből végképp nem maradt semmi. Ami a vásznon történt, kétségbe vont bennem, hogy az én regényem alapján készült filmet nézzük. (...) Zavaromat látva a producer később és némi vonakodással feltárta előttünk a szörnyű látvány titkát. Állítólag magasabb tisztségviselők avatkoztak be a forgatási folyamatba, és azt követelték a producertől, hogy az anyagot tizenhat epizódra nyújtsa. A producer beleegyezett, miért is ne, csak most úgy döntött, hogy elkészíti a saját művét, amihez az „Everything is Red” című regény passzolt, mint szaxofon a medvéhez. (...) Lőttek egy képet – jól sikerült, csak mi a közös a filmben az én könyvemmel? Akadt egy probléma – ha eltávolítja az én és a könyvem említését a kreditek közül, akkor elkerülhetetlenül felelnie kell a plágiumért. Néhány apróság a regényből megmaradt a filmben, bár nem mutatták meg nekem – túl sok időbe telt volna. Ekkor bújt elő a csűr a zsákból. Mivel tökéletesen tisztában volt vele, hogy alkotása nem sok közös vonást mutat az én regényemmel, a producer attól tartott, hogy nem tudja megadni a vezetéknevemet, és ennek megfelelően kénytelen lesz megváltoztatni a film nevét. És ha belegondolunk, milyen csodálatos érzéseket táplál irántam az orosz olvasó, aki elveszített engem, elveszíti minden esélyét alkotása sikerére... Őszintén hiszem, hogy ennek a filmnek amúgy sem lehetett volna esélye a sikerre, még akkor sem, ha Puskin Alistair McLean és Agatha Christie írta alá [11] . Ugyanakkor az írónak tetszett a „Mit mondott a halott ember” című sorozat, ahol szintén sok volt a geg [11] .

A Rosszijszkaja Gazeta recenzense ezt írta: „Hmelevszkaja védjegyes iróniája helyenként egyenesen groteszk. Pont az az eset, amikor nem csak találgatást szeretne szeretteivel játszani egy potenciális gyilkosról, hanem politikai és filmes klisék, régi és új téveszmék paródiáit is megfejteni. Egy villa és egy öregasszony duplán zárt terében - Dánia - kamaratörténet helyett pedig egy igazi akciófilmet kapott a néző, amelyre azonban nem a felhőkarcolóból való kiugrás és nem a telefonfülkéknél lövöldözés fog emlékezni. egy könnyes történet, amely megdöbbentette Koppenhágát egy macska megmérgezéséről, életfogytiglani börtönbüntetéssel a gonosztevőért. (...) A film meglepően ismétlődőnek bizonyult. Annak ellenére, hogy a „Pan or Lost”, ha vígjátékról van szó, akkor természetesen „fekete” [3] . Az esti Moszkva dicsérte a sorozatot a könyv intimitásának és a színészek ismétlésének legyőzéséért [12] .

A forgatócsoport

• Producer: Sergey Zhigunov
• Rendező: Alexey Zernov
• Forgatókönyv: Alexey Zernov, Ivan Popov
• Operatőr: Viktor Sheinin
• Produkciótervező: Levan Lazishvili
• Jelmeztervező: Larisa Lebedeva
• Zeneszerző: Giya Kancheli

Jegyzetek

1. ↑ Sergey Zhigunov - interjú az Ogonyoknak . Hozzáférés dátuma: 2011. május 23. Az eredetiből archiválva : 2008. február 5.. (határozatlan)
2. ↑ A moszkvai kormány 85-PP számú rendelete . Letöltve: 2011. május 23. Az eredetiből archiválva : 2012. január 11.. (határozatlan)
3. ↑ 1 2 3 4 5 Mihail Scsipanov. Hmelevszkaja könnyet ejtett. És azzal vigasztalta magát, hogy a sorozatot lengyel tévécsatornáknak továbbadhatja . // Rossiyskaya Gazeta , Federal Issue No. 3431, 2004. március 18. Letöltve: 2009. március 24. Archiválva : 2009. október 12.. (határozatlan)
4. ↑ Marina Kvasnitskaya. Marina Mogilevskaya számára nehéz volt megváltoztatni Domogarovot . // Komszomolskaya Pravda , 2004.03.24. Letöltve: 2011. május 16. Az eredetiből archiválva : 2012. január 19.. (határozatlan)
5. ↑ Az elismerések köszönetünket fejezik ki Szvetlogorsk polgármesterének és a kalinyingrádi régió UGIBBD-jének.
6. ↑ Szergej Zsigunov – interjú a Rosszijszkaja Gazetának . Letöltve: 2011. június 7. Az eredetiből archiválva : 2011. május 28.. (határozatlan)
7. ↑ 1 2 3 4 Alexey Zernov - interjú az Express Newspapernek . Letöltve: 2011. június 7. Az eredetiből archiválva : 2016. március 4.. (határozatlan)
8. ↑ Sergey Zhigunov - interjú . RUSKINO - Orosz mozi, színészek, filmek, sorozatok, hírek, cikkek, ismertetők, interjúk, premierek, fesztiválok. Letöltve: 2019. november 9. Az eredetiből archiválva : 2019. november 9.. (Orosz)
9. ↑ 1 2 Sergey Zhigunov - interjú a "Moszkva beszél" rádióállomással . Letöltve: 2011. június 9. Az eredetiből archiválva : 2012. október 13.. (határozatlan)
10. ↑ Információ a film titkaiból
11. ↑ 1 2 John Hmelevskaya. Az élet (nem) egészen nyugodt=Zycie (Nie) Calkiem Spokojne. / Per. L. Stotskaya . — M.: AST , 2014. — ISBN 978-5-17-085001-3
12. ↑ Olga Shilova. Pan vagy elment . // Esti Moszkva . Letöltve: 2019. november 9. Az eredetiből archiválva : 2019. november 9.. (határozatlan)

Linkek

• Koneva A. V. Társadalmi mitológiák ütközése és az identitás metamorfózisai: a lengyel ironikus detektívtörténet recepciója az orosz filmadaptációban  // Az orosz szó világa. - 2012. - 2. sz .