Pavicic, Victor

Victor Pavicic
horvát Viktor Pavicic
Születési dátum 1898. október 15( 1898-10-15 )
Születési hely Ausztria-Magyarország
Halál dátuma 1943. január 20. (44 évesen)( 1943-01-20 )
A halál helye Sztálingrád , Szovjetunió
Affiliáció  Horvátország / náci Németország 
A hadsereg típusa gyalogság
Több éves szolgálat 1942-1943
Rang ezredes
parancsolta 369. gyalogezred
Csaták/háborúk

A második világháború

Díjak és díjak

Viktor Pavičić ( horvátul Viktor Pavičić ; 1898. október 15.  – 1943. január 20. ) horvát katonai parancsnok, a Horvát Honvédség ezredese és a náci Németország 369. megerősített horvát gyalogezredének parancsnoka .

Életrajz

Pavicic a zágrábi NHC Horvát Katonai Akadémiáján végzett, és ott dolgozott tanárként. Nagyon jól tudott németül. 1942. június 26 - tól a keleti fronton volt, a 369. horvát gyalogezredet vezette. A sztálingrádi csata során alakulatának sikerült viszonylag messzire előrenyomulnia, és elfoglalta a Vörös Október gyár épületeinek egy részét. Ezért Pavichic 1942. szeptember végén megkapta az Iron Shamrock III. fokozatú Katonai Rendet ;

1942. november közepére Pavivics 5000 katonájából mintegy 300 maradt harcképes (az összes fennmaradt tüzérségi darabbal), jelentős részük meghalt a Krasznij Oktyabr gyár 4. épületéért vívott harcokban. Helmut Welz őrnagy ( németül  Helmut Welz ) szerint mind a golyók és a lövedékek, mind az éhség, a fagyhalál és a betegségek miatt haltak meg emberek, Pavičić pedig teljesen lehetetlen és abszurd parancsokat adott. Az egyik beosztott, Braikovich őrnagy a Welzzel folytatott beszélgetés során kijelentette, hogy nem kíván maradni az ezredből maradtakkal, és kijelentette, hogy haza szeretne térni. A horvát légiósok viselkedése miatt lehangolt Velz kénytelen volt személyesen vezetni őket az 1942. november 11-i támadásban : a csata során a horvátok sikertelenül próbálták aláásni az épületet, jó részük megsemmisült a visszatérő tüzérségi tűzben. Welz azt írta, hogy sokan meggondolatlanul előrenyomultak, és halálra sújtották őket az ellenséges tűz, sőt néhányuknak a fejét is lerobbantották. Magában az ezred katonai naplójában az szerepelt, hogy a veszteségek oka nehéz terep volt, amelyen a katonák nem tudtak eligazodni.

A csata végén Pavičić II. fokozatú rendet kapott, és lovag (lovag) címet kapott. Arany Német Kereszttel is kitüntették, a 369. gyalogezred egyetlen horvát tisztjeként kapott ilyen kitüntetést.

1943. január 10 -én és 11- én Pavicic azt írta Zanna tábornoknak írt levelében, hogy egysége holtfáradt és teljesen demoralizálódott.

Azt kell mondanom, hogy 1942. szeptember 27-től, amikor Sztálingrádba érkeztünk, és a mai napig az én embereimnek csak 4 nap pihenő volt. Az utolsó pihenőnap, december 30. még az alvásigényhez sem volt elég, mert 3 nap-éjszaka után állandó harcok folytak a Vörös Október üzem körül.

Ha január 12-én 70 főt tartottak harcképesnek, akkor másnap már csak 40-en maradtak (mindegyik tartalékban volt). Pavicic kétségbeesett, és kijelentette, hogy többé nem tudja meggyőzni őket, hogy folytassák szolgálatukat. Végül 1943. január 14- én Pavicicot felmentették parancsnoki tisztségéből, utódja pedig Marko Mesic alezredes lett .

1943. január 20. Pavicic a hivatalos verzió szerint (Egon Juric őrmester tanúvallomása alapján, aki 1943. január 22 - ről 23- ra virradó éjszaka kiszállt egy zágrábi repülőn) lezuhant. Egy nem hivatalos verzió szerint dezertálás miatt lőtték le: 1943. január 15- én Pavicsicsot dezertőrnek nyilvánították a 100. könnyű gyalogoshadosztály főhadiszállásán . A repülőgép-szerencsétlenség verzióját vitatja, hogy a Sztálingrád melletti repülőtér 1943. január 15-én leállt .

Irodalom

Linkek