Furno-szigetek

Furno-szigetek
angol  Furneaux Csoport
Jellemzők
Szigetek száma52 
legnagyobb szigetforgács 
teljes terület2700 km²
legmagasabb pont777 m
Népesség1145 fő (2006)
Nép sűrűség0,42 fő/km²
Elhelyezkedés
40°10′ D SH. 148°05′ kelet e.
vízterületBass-szoros
Ország
ÁllapotTasmania
piros pontFurno-szigetek
piros pontFurno-szigetek

A Furneaux-szigetek ( ang .  Furneaux Group , palav- kani Tayaritja ) egy 52 szigetből álló csoport, amely a Bass-szoros keleti részén fekszik az ausztrál Victoria és Tasmania államok között . A csoport legnagyobb szigetei Flinders (1340 km²), Cape Barren (465 km²) és Clarke (82 km²) [1] .

Földrajz

A Furno - szigetek egy valaha létezett szárazföldi híd maradványai , amely Tasmania szigetét kötötte össze az ausztrál szárazfölddel . A híd elöntésének ideje ismeretlen: feltehetően 12-18 ezer éve történt. Ebben az időszakban a vízerózió következtében geológiai képződmények alakultak ki a Furno-szigeteken.

A szigetek hozzávetőleg 1/3-át gránithegyek borítják , amelyek elérhetik a 700 m-es vagy annál magasabb magasságot. A Furno-csoport szigeteinek hozzávetőleg fele dűnék , ehhez kapcsolódó talajlerakódásokkal. Sok alacsony fekvésű, sok lagúnával rendelkező helyen találhatunk homok-, agyag- és kavicsos torkolati rétegeket. A szigeteken nagyon kevés a ki nem száradó folyó, többségük csak eső után jelenik meg.

A változó csapadékmennyiség, tengerszint feletti magasság, geológiai felépítés és tájkép miatt a szigeteken sokféle talaj és növényzetforma található. A parti dűnék mentén a magas mésztartalmú talajok, a lágyan hullámzó síkságokon monofrakciós homok és heterogén talajok uralkodnak.

A szigetek éghajlata szubtrópusi óceáni , enyhe, mivel a tenger véd a hirtelen hőmérséklet-változásoktól. Az átlagos éves csapadékmennyiség a délnyugati 600 mm-től a szigetek középső dombos részén 800 mm-ig terjed. Nyugati szelek uralkodnak, amelyek a tél végén - tavasz elején több napig folyamatosan fújhatnak. Hűvös tengeri szellő fúj a nyári hónapokban .

A Furno-szigeteken nagyszámú növényt figyeltek meg - körülbelül 800-900 fajt.

Történelem

A szigetek nevét Tobias Furneaux brit hajósról kapták , aki 1773 -ban kutatta fel a területet [2] .

Népesség

Amikor korábban Ausztrália szárazföldjét egy szárazföldi híd kötötte össze Tasmániával , a Furno-szigetek hídként szolgáltak, amelyen keresztül az ausztrál őslakosok eljutottak Tasmania szigetére. Később ezt a kazettát elöntötte a víz, és Tasmania szigetén megkezdődött egyedülálló kultúrájának és hagyományainak kialakulása. 1797-ben az európaiak elkezdtek fókára halászni a Furno-szigeteken. Később sokan közülük helyi őslakosokhoz mentek feleségül. Az idegenek megjelenése Tasmania és Furno szigetén azonban a helyi lakosok teljes kiirtásához vezetett (a mai lakosok a meszticek ).

Jelenleg a több mint 50 sziget közül csak háromnak van állandó lakossága: a Flinders-, a Cape Barren- és a Clark-szigeteken. A szigetek területén öt település található: Killikrankie ( angolul  Killiecrankie ), Emita ( angolul  Emita ), Lady Barron ( angol  Lady Barron ), Cape Barren Island ( angolul  Cape Barren Island ) és Whitemark ( angolul  Whitemark ), amely a Flinders Island önkormányzatának közigazgatási központja. Lakosai juhtenyésztéssel , libátenyésztéssel, gyapjútermeléssel foglalkoznak . Az utóbbi időben a turizmus fejlődött .

Jegyzetek

  1. ↑ Tasmania: A nagy szigetek területe . Ausztrál Statisztikai Hivatal – www.abs.gov.au. Letöltve: 2012. december 22. Az eredetiből archiválva : 2012. december 23..
  2. ↑ Dan Sprod. Furneaux, Tobias (1735-1781) (angol) . Ausztrál életrajzi szótár. Letöltve: 2012. december 22. Az eredetiből archiválva : 2012. december 23..  

Irodalom

Linkek