Osseointegráció

Az osseointegráció a csontszövetbe történő implantátum integráció  egyik fajtája . Az osseointegráció során közvetlen érintkezés és funkcionális kapcsolat van az implantátum és a csontszövet között, amely terhelt. Más szóval, rágáskor az implantátum felületén keresztül bizonyos hatást gyakorol a csontszövetre. Fog hiányában a csontszövet a terhelés hiánya miatt sorvad, míg az implantátum beültetése helyreállítja a csont terhelését, ezáltal serkenti azt, megakadályozva a reszorpciót.

Az osseointegrációs folyamat tanulmányozásának története

A. Bodine 1955-ben mutatta be először a kutya felső állkapcsára telepített, több éve működő subperiostealis implantátum körüli szövetek morfológiai vizsgálatának eredményeit , és arra a következtetésre jutott, hogy az implantátum részeivel érintkező szövet a periosteum alatt  elhelyezkedő tipikus kötőszövet [1] .

A 60-as évek elején PI Branemark professzor kísérleti munkája során, amelyben a csontszövet mikrocirkulációjának problémáit és a sebgyógyulási folyamatokat vizsgálta vitális mikroszkóppal (optikai eszköz titán tokban ), tette az egyik alapvető felfedezést. implantológia: az atraumatikusan előkészített és a beépítendő titán szerkezetnek pontosan megfelelő alakú csontágyban a fémfelület erős „összeolvadása” történik a csonttal , később „osseointegrációnak” nevezik [2] .

Később U. Pasqualini (1971) az intraosseus implantátumokkal végzett kísérletek eredményeként a csont egy alapvetően új, korábban ismeretlen reakcióját észlelte a fogimplantátumokra  - a csontszövet hozzátapadását az implantátumhoz anélkül, hogy kötőszöveti réteg alakulna ki és ezt fenntartotta. érintkezés típusa funkcionális terhelés alkalmazása után [3] .

A 70-es évek végére. nagy klinikai tapasztalat halmozódott fel az intraosseus fogimplantátumok alkalmazása terén , számos kísérleti vizsgálatot végeztek az implantátumokra adott szöveti válasz morfológiájával és a környező csontszövettel való kölcsönhatásukkal kapcsolatban.

1982-ben Torontóban (Kanada) konferenciát tartottak az implantátumok csontszövettel való morfofunkcionális kölcsönhatásának problémáiról . A konferencia eredménye az volt, hogy az implantátumok csontszövettel való együttélésének tudományosan leginkább alátámasztott lehetőségeként elismerték az osseointegrációt, amely biztosítja azok hosszú távú és kiszámítható működését a fogpótlások támaszaként [4] .

A 90-es évek elején készült. kísérleti vizsgálatok megkérdőjelezték az osszeointegrációs állapot elérésének függőségét a formától, az alkalmazás módjától és az implantátum 3-6 hónapig tartó kizárásának elvétől a funkcionális terhelésből [5] [6] [7] [8] . Bebizonyosodott, hogy az osszeointegráció elérése a csavaros implantátumok egylépcsős, azonnali terhelésű beépítésével is lehetséges [9] .

Osseointegration

A beültetés fő feltétele olyan inert anyagok használata az implantátum gyártásához, amelyek nem okoznak immunológiai reakciót. A modern fogászatban titán , arany , nikkel - króm - vanádium ötvözetek használatosak . Emellett a modern fogászatban porózus-porbevonatú implantátumokat használnak, ami bioaktív, vagyis a porozitás miatt gyorsabban nő be az implantátumba a csontszövet, megbízhatóbbá válik a beültetés. Titánporból, majd bioaktív kerámiából álló porózus kompozíciót plazmapermetezéssel titán tuskóra hordnak fel. Jelenleg az ilyen implantátumokat tekintik a legjobb minőségűnek, a testük általi kilökődési esetek aránya minimális, és a beültetési idő jelentősen lecsökken.

A plazma-hidroxiapatittal vagy trikalcium-foszfáttal bevont implantátumok is egyre népszerűbbek. A csontszövet ezen szervetlen komponensei hajlamosak idővel feloldódni, aktívan serkentve a csontképződést. Az ilyen implantátumok túlélési aránya sokkal magasabb, mint bármelyik másiké.

Az implantációs hely előkészítése érdekében végzett fúrás következtében szöveti nekrózis lép fel, ez körülbelül 1 mm. Az implantátum behelyezése után megkezdődik a regenerációs folyamat, a trabekuláris csont megnő. Általában meglehetősen gyenge, és nem bírja a normál rágási terhelést, de fokozatosan megvastagodik, helyébe lamelláris csont kerül, amely teljesen kitölti a csont és az implantátum közötti teret, és belenő az implantátum pórusaiba. Így létrejön a csontosodás, vagyis az implantátum megszokottnak tekinthető, és el tudja viselni az egészséges foghoz szokásos terhelést. Ez az időszak hozzávetőlegesen 18 hétig tart, amely alatt az implantátum területére ható túlzott terhelés nekrózist okozhat, ami az implantátum ágyban való mozgékonyságát jelenti, természetesen az ilyen beültetés sikertelennek minősül, és egy második műtétet von maga után.

Jegyzetek

1. ↑ Bodine RL Kutyás kísérletezés subperiostealis protetikai implantátumokkal // J. Implant Dent.-1955.-No. 2.-P.14-19.
2. ↑ [Branemark P.-I., Adell R., Breine U., Hansson BO, Lindstrom J., Ohlsson A. Fogprotézisek csonton belüli rögzítése. I. Kísérleti tanulmányok // Scand. J. Plast. Reconstr. Surg.-1969.-3. kötet, 2. sz.-P.81-100.]
3. ↑ Pasqualini U. Endo-csontos implantációk: klinikai, szövettani és anatómiai-patológiai vizsgálatok // Dent. Cadmos.-1971.-39. évf., 6. sz.-P.886-890.
4. ↑ Zarb G. et al. A torontói konferencia anyaga az osseointegration in klinikai fogászatban. Morsby: St. Lajos, 1983.-89. o.
5. ↑ Takeshita F., Akedo H., Kjhara A. et al. Kvantitatív vizsgálat a csontszövet és a blade-vent implantátumok közötti határfelületről a képfeldolgozó rendszer segítségével // J. Oral Implantol.-1989.-15. kötet, No. 3.-P.154-159.
6. ↑ Steflik D., Parr G., Sisk A. et al. Osteoblast aktivitás a fogimplantátum-csont interfészen: Transzmissziós elektronmikroszkópos és nagyfeszültségű elektronmikroszkópos megfigyelés // J. Periodontol.-1994.-Vol.65.-P.404-412.
7. ↑ Steflik D., Corpe F., Lake F. et al. A csont és a kapcsolódó támasz-szövet interfészek összetett morfológiája az osseointegrált fogászati ​​implantátumokhoz: TEM és HVEM elemzések // Int. J. Oral Maxillofac. Implantátum.-1997.-12. évf.-P.443-450.
8. ↑ Ericsson I. et al. A merülő és nem merülő titán implantátumok radiográfiai és szövettani jellemzői // Clin. Oral Implants Res.-1996.-Vol.6.-P.20-26.
9. ↑ Romanos GE, Testori T., Degidi M., Piattelli A. Histologic and Histomorphometric Findings From Retrieved, Immediately Loaded Implants in Humans // J. of Periodontology.-2005.-Vol.76, No. 11.-P. 1823-1832.