A Fehér Sólyom Rendje | |||
---|---|---|---|
|
|||
Jelmondat | VIGILANDO ASCENDIMUS | ||
Ország | |||
Típusú | rendelés | ||
Állapot | nem díjazták | ||
Statisztika | |||
Alapítás dátuma | 1732 | ||
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
A Fehér Sólyom családi rendje ( németül: Hausorden vom Weißen Falken ) a Szász-Weimar-Eisenach Nagyhercegség dinasztikus kitüntetése . Ernst August I. szász-weimari herceget 1732-ben alapították. Az Ősi Vigilance Rendjeként is ismerték .
A díjat Ernst August családjának tagjai és olyan személyek vehették át, akiket személyes érdemeikért emelt ki. Idővel a kitüntetettek száma csökkent, a rend 1806-ra gyakorlatilag kihalt, és egy lovagból állt. A rendet 1815-ben Karl August herceg újjáélesztette .
Kezdetben a Fehér Sólyom Rend három fokozattal rendelkezett, a létszám korlátozott volt: Nagykereszt - legfeljebb 12 tag, nem számítva a hercegi család tagjait, parancsnok - legfeljebb 25 tag, lovag - legfeljebb 50 tag. 1840-ben bevezették a II. lovag osztály fokozatát, és a tagok száma megnövekedett. Később öt fokozat volt: a parancsnoki fokozatot két osztályra osztották.
A díj fő szimbóluma a máltai zöld és piros színű kereszt volt. A kereszt közepét egy kinyújtott szárnyú fehér madár képe foglalja el, amely úgy néz ki, mint egy sólyom . Az V osztályú keresztnek egyszerűbb formája van. A rend nyolcágú csillaga megismétli a kereszt szimbolikáját. Katonai érdemek jutalmazásakor kardot adnak a rend jeleihez.
A rend mottója: "VIGILANDO ASCENDIMUS" (lat. "Ébren kelünk").
Star Grand Cross
1. osztályú parancsnoki jelvény kardokkal
Commander's Star 1. osztály kardokkal
Nagykereszt csillaga és szalagja Sándor Károly nagyherceg arcképén ;