Mellek
A Ganniformes [1] ( lat. Suliformes ) a Nemzetközi Madárkutatók Szövetsége [2 ] által elismert új-palatinus madarak különítménye . Miután a közelmúltban bebizonyosodott, hogy a Pelicaniformes hagyományosan polifiletikus csoport, azt javasolták, hogy osztsák fel őket, hogy tükrözzék a taxonok tényleges evolúciós kapcsolatait .
Osztályozás
Egy kladogram , amely filogenetikai kapcsolatokat mutat be egy renden belül Gibb GC és munkatársai (2013) alapján [3] :
Az Ornitológusok Nemzetközi Szövetsége a következő családokat és nemzetségeket foglalja magában [2] :
Jegyzetek
- ↑ Gluscsenko Yu. N., Koblik E. A., Arkhipov V. Yu., Glushchenko V. P., Eliseev S. L., Korobov D. V., Korobova I. N., Loginov N. G., Malykh I. M., Semenov G. A., Simonov V. thaisznij R. K. Szimonov megfigyelés , Ocsernyij A. 2006-2018 // Orosz Madártani Lap. - 2018. - T. 27 , sz. 1627 . - S. 2956 .
- ↑ 1 2 Gill F., Donsker D. & Rasmussen P. (szerk.): Storks , fregatebirds, boobies, darters, cormorants . NOB madárviláglista (v11.1) (2021. január 20.). doi : 10.14344/IOC.ML.11.1 . Hozzáférés időpontja: 2021. február 15.
- ↑ Gibb GC et al. (2013). A törzsfejlődésen túl: Pelecaniform és Ciconiiform madarak, valamint a hosszú távú résstabilitás Archiválva : 2019. szeptember 18. a Wayback Machine -nál . Molecular Phylogenetics and Evolution 68 (2): 229-238.
- ↑ Shufeldt, Robert Wilson The osteology of Steganopodes (neopr.) // Memoirs of the Carnegie Museum. - 1903. - T. 1 , 3. sz . - S. 109-223 .
- ↑ Mayr, Gerald. A madarak magasabb szintű törzsfejlődése: jól támogatott kládok és mit tanulhatunk 2954 morfológiai karakter filogenetikai elemzéséből // J. Zool. Syst. Evol. Res. : folyóirat. - 2008. - Vol. 46 , sz. 1 . - 63-72 . o . - doi : 10.1111/j.1439-0469.2007.00433.x .