Olimpiai rendszer

Olimpiai rendszer, vagy rájátszás ( eng.  playoff - "game to start") a sportversenyeken - sorsolási rendszer ( versenyek  szervezése), amelyben a résztvevő az első vereség után (az eredmények alapján) kiesik a tornából egy játék vagy több játékból álló sorozat két résztvevő között, ami lehetővé teszi a vitathatatlan nyertes egyértelmű meghatározását). Biztosítja a győztes azonosítását a minimális körben, és hozzájárul a tornán folyó feszült küzdelemhez.

Sorsolási sorrend

• Az olimpiai rendszer sorsolásában részt vevők számának kettős hatványnak kell lennie (2, 4, 8, 16, 32 és így tovább). Eltérő csapatlétszám esetén a sorsolás egy vagy több előzetes fordulója kerül megrendezésre, melynek eredményeként a résztvevők összlétszáma kettőre csökken. Sok sportágban ezt az előzetes szakaszt "alapszakasznak" nevezik . Egyéni sportágakban, ahol a játékosokhoz személyi értékelések vannak hozzárendelve, lehetőség van a rájátszásba kerüléskor a legmagasabb pontszámmal rendelkező játékosok megfelelő számának kiválasztására.
• A résztvevők számának bináris logaritmusa határozza meg a fordulók (körök) számát: 2 résztvevő esetén egy, 4 fő esetén kettő, 8 fő esetén három, 16 fő esetén négy. A játékok teljes száma eggyel kevesebb, mint a résztvevők száma. A sorsolás fordulóit általában a résztvevőpárok számának megfelelően nevezik el: 1 pár esetén - „döntő” (ez határozza meg a győztest), 2 pár esetén - „elődöntő”, 4 pár esetén - „negyeddöntő” , 8 pár esetén - „1/8 döntő”, 16 pár esetén - „1/16 döntő” és így tovább.
• Minden körben párba állítják a résztvevőket, hogy egymással játszanak (ez lehet egy játszma, vagy több játszmából álló mérkőzés is, amelyen a legtöbb pontot szerző nyer; alapvetően fontos, hogy mindig a kör eredménye legyen bizonyos – nem lehet döntetlen).
• Minden párból a győztes kerül a következő körbe, a vesztes pedig kiesik a versenyből.
• Az utolsó kört megnyerő résztvevő lesz a győztes, utolsó ellenfele a második helyet kapja. Ha a versenyszabályzat előírja a harmadik hely kiosztását, akkor ehhez további mérkőzést rendeznek két résztvevő között, akik két elődöntőben veszítettek.

Az első szakaszban a párok kiválasztásának elvei eltérőek lehetnek: leggyakrabban döntetlent alkalmaznak , bár lehetőség van értékelés alapján történő kiválasztásra. A második és az azt követő szakaszban a párokat ugyanazok a szabályok szerint lehet összeállítani, mint az elsőben (minden szakaszban új párhúzást vagy értékelés alapján történő kiválasztást hajtanak végre), vagy a „kemény rács” elve szerint - a versenyen. előre elkészítik a rácsot, mereven be van állítva benne, hogy az egyes szakaszok győzteseiből hogyan készülnek párok, és a párok teljes eloszlását egyedileg határozza meg az első szakaszban a rács kitöltésének sorrendje.

Néha egy rájátszás-változatot használnak, amelyben egyes résztvevők nem az első, hanem a következő körök egyikéből kezdik a játékot a versenyen. Például egy séma akkor lehetséges, ha 24 résztvevőt választanak ki, akik közül 8 az előzetes versenyen a legjobb eredményt elérő vagy a legmagasabb értékelési értékű már a második körben belép a játékba, a maradék 16 pedig az elsőben egymás között játszik.

Jellemzők

A rájátszás előnyei közé tartozik a minimális játékszám a többi versenylehetőséghez képest, valamint a „megalkuvás nélküliség”: a fix sorsolásnak nincs sem lehetősége, sem értelme . A rájátszás célja a legerősebbek mielőbbi azonosítása és az első hely igazságos (feltéve, hogy a résztvevők ereje állandó és független attól, hogy ki kivel játszik) biztosítása: az foglalja el az első helyet, aki nem veszített bárki, míg a verseny összes többi résztvevője veszít.

Ha a mérkőzés hosszú és a stadion befogadóképessége kicsi, több arénában rendezik a mérkőzéseket. Az olimpiai rendszer ebből a szempontból nagyon kényelmes: például a bajnokság négy ágát négy stadionban rendezik meg. Amint lejátszották a negyeddöntőket, és ágonként egy csapat maradt, egy stadionba viszik őket, és ott játsszák az elődöntőket, a döntőt és a harmadik helyért folyó mérkőzést.

A rájátszás kellemetlensége a szigorú létszámkövetelmény. Ha ez a szám nem felel meg a normának, akkor az egyetlen kiút az, hogy a résztvevők egy része technikai győzelmet vagy technikai vereséget ad az első körben sorsolással, ami tovább növeli a véletlenszerű tényező befolyását a torna kimenetelére. Az egyetlen alternatíva, hogy a rájátszást egy sor előjátékkal előzi meg a főversenyre jutásért.

A rájátszás teljesen alkalmatlan olyan versenyekre, ahol fontos az összes hely igazságos elosztása, és nem csak az első vagy a harmadik. Először is, a rájátszásban az elsőtől (és különösen az utolsótól) eltérő helyek megoszlását rendkívül erősen befolyásolja a párok kiválasztásának sorrendje. Döntetlen esetén az utolsó helyek szinte véletlenszerűen oszlanak meg: egy gyenge résztvevő, akinek a sorsolás hasonló erősségű ellenfelet ad, könnyen fölé emelkedhet az erős, aki az első körben még erősebb ellenfelet kapott.

Sokkal kiszámíthatóbbá teszi a versenyt, ha a sorsot valamilyen értelmes rendszerrel kívánják helyettesíteni a párok értékelése alapján. 2 lehetőség van egy ilyen kiválasztásra: vagy „erős kontra gyenge” - minden körben a magas értékelésű résztvevő alacsony ellenfelet kap (több specifikus kiválasztási algoritmus is lehet), vagy „egyenlő az egyenlőséggel” - a legerősebb kap egy pár másodikat, a harmadikat - a negyediket stb. Az első esetben a találkozások többsége kiszámíthatónak, tehát érdektelennek bizonyul; a másodikban - éppen ellenkezőleg: a legerősebbek fele kiesik az első szakaszban, és a döntő kiszámíthatónak bizonyul. Ezért általában az első opciót használják, hogy a néző a legerősebbek valódi játékát lássa a döntőben, és ne a kevésbé érdekes és erős csapatok szürke döntőjét.

Ráadásul a tiszta rájátszásban az elsőn és a másodikon kívül más helyek egyáltalán nem oszthatók ki (mindenkinek van egy veresége), a konkrét helyet pedig a „színpadra lépés” fogalom váltja fel. Ha meg kell határozni a résztvevők által elfoglalt helyeket, további játékokat kell játszani, ami elveszíti a rájátszás fő előnyét - a sebességet. Kivételt képez a harmadik helyért folytatott mérkőzés, amelyet gyakran a bronzérmesek kiderítéséért játszanak, de ezt a gyakorlatot nem minden versenyen követik.

Alkalmazás

A rájátszást széles körben használják nemzeti és nemzetközi csapatsportversenyeken. A rájátszás egyik elnevezése az "olimpiai rendszer", mivel ez a játéksor a fő a csapatsportok számára az olimpián . A harmadik hely meghatározásához további meccseket játszanak az elődöntők vesztesei.

A rájátszás rendszere szerint nagyszámú címet és fődíjat játszanak a csapatversenyeken olyan csapatsportágakban, mint a jégkorong, a labdarúgás és mások. Ugyanakkor, ha alapszakaszt és rájátszást rendeznek, akkor általában a rájátszás megnyerése becsületesebb. Például az NHL-ben az alapszakasz győztese megkapja az elnöki trófeát , de a Stanley-kupa , amelyet a rájátszás győztese kap, sokkal rangosabb trófea a jégkorongozók számára .

Ez a gyakorlat azonban nem általános. A labdarúgó Európa -bajnokságokon éppen ellenkezőleg, az országos bajnok legrangosabb címét az alapszakasz győztese kapja. Az európai futballban a rájátszás rendszere szerint szokás az ország kupáját játszani. Több nagy tornán is van rájátszás – Bajnokok Ligája , Európa Liga , Európa- és világbajnokság , de előtte még csoportverseny .

Jelenleg Oroszország csapatsport-bajnokságainak többségén az Oroszország bajnoka címet pontosan a kieséses meccseken - rájátszás-sorozatokban - játsszák.

Az ázsiai országokban sok selejtező versenyt rendeznek a rájátszás rendszere szerint, amelyek meghatározzák a go game legmagasabb címeiért pályázókat . De a sakkversenyeken éppen ellenkezőleg, a rájátszás nem gyakori, bár az 1960-as évek óta érkeztek javaslatok arra, hogy pontosan ezt a sorrendet vezessék be a sakkvilágbajnoki címért versenyzők tornáját (például Robert Fischer készített ilyen javaslat ). A FIDE 1995 óta rendezi a legerősebb játékosok tornáit kieséses rendszer szerint, ami egy rájátszási változat, és az 1995-2004-es évtizedben a FIDE hivatalos világbajnoka is kieséses tornán derült ki, ám ekkor a FIDE felhagyott a bajnoksággal. kiütéses rendszerek a világbajnokságon.

Példa

Rájátszás a 2006-2007 -es kosárlabda Euroligában

Lásd még

• Olimpiai rendszer két vereség utáni kieséssel
• Körbeverés
• Szezonon kívül (sport)
• alapszakasz
• svájci rendszer

Szótárak és enciklopédiák	Britannica (online)