| Hirohito császár üzenete | |
|---|---|
| Gyokuon-ho felvétel: co: az NHK Broadcasting Museumban . | |
| Hangszóró | Hirohito |
| dátum | 1945. augusztus 14 |
| Hely | Tokió , Japán Birodalom |
| Jellegzetes | |
| Nyelv | japán |
| Időtartam | 4 perc |
| A közönség | Japán rádióhallgatók ( NHK ) |
| Hirohito császár üzenete | |
| Lejátszási súgó | |
Hirohito császár (玉音放送, Gyokuon -ho: így:) beszéde a Japán Birodalom alattvalóihoz 1945. augusztus 15-én 12 :00-kor tokiói idő szerint hangzott el az országos rádióban ( NHK ) . A császár bejelentette, hogy Japán elfogadja a Potsdami Nyilatkozat feltételeit , amely Japán megadását jelentette a második világháborúban .
Ez volt az első alkalom, hogy Japán császára közvetlenül fordult az emberekhez, és a hűséges alattvalók először hallották a hangját; ezt követően sok japán elcsüggedt, és kételkedett isteni származásában a sintóból . Ugyanezen a napon puccskísérletet hajtottak végre néhány japán katonai összeesküvő, akik ellenezték a megadást .
Kedves és hűséges alattvalóinknak.
Miután alaposan átgondoltuk a világ főbb trendjeit és a birodalmunkban jelenleg uralkodó körülmények között, úgy döntöttünk, hogy csak rendkívüli intézkedések befolyásolhatják a jelenlegi helyzetet.
Megparancsoltuk kormányunknak, hogy tájékoztassa az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kína és a Szovjetunió kormányát arról, hogy birodalmunk elfogadja közös nyilatkozatuk feltételeit. Minden nemzet közös boldogulásáért és boldogságáért, valamint alattvalóink biztonságáért és jólétéért folytatott küzdelem fontos kötelesség, amelyet birodalmi őseink hagytak ránk, amit megszívlelünk.
Valóban háborút üzentünk Amerikának és Nagy-Britanniának, őszintén akarva biztosítani Japán önfenntartását és Kelet-Ázsia stabilitását, és eszünkbe sem jutott más nemzetek szuverenitásának megsértése vagy területi terjeszkedés. De a háború már több mint négy éve tart. Erőfeszítéseink ellenére – hadseregünk és haditengerészetünk bátor fellépése, köztisztviselőink szorgalma és szorgalma, valamint százmillió emberünk együttes erőfeszítése – a háborús helyzet nem kedvezett Japánnak, miközben a főbb események a világ teljesen ellentétes volt az érdekeivel. Sőt, az ellenség egy új, példátlan pusztító erejű bombát használt, amely sok ártatlan embert ölt meg. Ha folytatjuk a háborút, az nemcsak a japán nép szörnyű halálát és megsemmisülését jelenti, hanem az egész emberi civilizáció halálát is.
Ma azzal a kérdéssel nézünk szembe: hogyan menthetjük meg alattvalóink millióit, és nem alázzuk meg magunkat birodalmi őseink szent szellemei előtt? Ezért rendeltük el a nyertesek közös nyilatkozatában foglaltak elfogadását. Nem tudjuk csak kifejezni legmélyebb hálánkat kelet-ázsiai szövetségeseinknek, akik egyesítették erőiket a birodalommal Kelet-Ázsia felszabadításáért. Éjjel-nappal fáj a szívünk azokról a tisztekről és katonákról, mindazokról, akik a csatatéren estek el, azokról, akik elestek a helyükön, vagy azokról, akik másként találkoztak a halállal, minden gyásztól sújtott családjukról.
A sebesültek és a háború által érintettek, valamint mindazok állapota, akik elvesztették otthonukat és megélhetésüket, nagy aggodalmunk tárgya. Államunk élete tele lesz nehézségekkel és nehézségekkel. Tisztában vagyunk önök, alanyaink legbensőbb érzéseivel. Az adott körülmények között azonban arra a sorsra jutottunk, hogy kövessük azt a tüskés utat, hogy elérjük az egyetemes békét minden jövő generáció számára, elviselve az elviselhetetlent és elviselve az elviselhetetlent.
Lehetőségünk van a Kokutai megőrzésére és támogatására , mindig veletek vagyunk, kedves és hűséges alattvalóink, mindig számítunk az Ön őszinteségére és őszinteségére. Mindenekelőtt félünk minden érzelemkitöréstől, ami szükségtelen bonyodalmakhoz vezethet, félünk a testvéri sértésektől és veszekedésektől, amelyek nyugtalansághoz vezetnek, és félrevezethetnek, amitől elveszítheti a világrendbe vetett hitét.
Minden népünk, mint egy család, nemzedékről nemzedékre, szilárdan ragaszkodjon isteni országa sérthetetlenségének hagyományaihoz, és állhatatosan viselje el a felelősség súlyos terhét, amely egy hosszú út előtt álló ország vállára nehezedett. .
Egyesíts minden erőt az alkotásért, egy szebb jövőért. Haladj szigorúan az igazságosság, a szellem nemességének útján, és dolgozz azzal a gondolattal, hogy felemelheted a birodalom örök dicsőségét, és egyben lépést tarthatsz a világ fejlődésével.
Tokió , 1945. augusztus 14. ( Showa 20 ).
– https://proza.ru/2018/01/18/792