Német Gazdasági Bizottság

A Német Gazdasági Bizottság ( németül : Deutsche Wirtschaftskommision, röv. DWK) Németország központi irányító testülete volt a szovjet megszállási övezetben, és végül a 7. századig, 1949. októberéig – a Német Demokratikus Köztársaság megalapításáig  – kormányhoz hasonlóan működött.

Történelem

A Gazdasági Bizottság a németországi szovjet katonai közigazgatás (németül: Sowjetischen Militäradministration in Deutschland, röv. SMAD) 138. számú rendelete [1] alapján jött létre 11 Az NDK 1949. október 7-i megalakulásáig létezett .

A SMAD-on keresztüli jutalékokat a központi kormányzatnak rendelték alá, amelyet még 1945-ben hoztak létre a gazdaság, a pénzügy, a szociális szféra és más területek különböző ágazatai számára. Később ez bekerült a betelepítési ügyek, a statisztikai, a zónák közötti és a külkereskedelmi, valamint a zár alá vételi és elkobzási ügyek központi igazgatóságába. A belügy, a közoktatás és az igazságszolgáltatás nem került be a bizottságba. A központi igazgatások elvileg függetlenek maradtak egymástól.

A bizottság tagjai a központi ipari, kereskedelmi, közlekedési, mezőgazdasági és erdészeti, valamint üzemanyag- és energiaügyi osztályok elnökei voltak. Hozzájuk csatlakozott az OSNP és az AKV első elnöke . Először is, nem volt maga a bizottság elnöke.

A bizottság a központi igazgatási szervek tevékenységének összehangolását szolgálta. Emellett a SMAD-dal való kapcsolatfelvétel és a jóvátétel biztosítása is bővült.

Az SBZ gazdasági fejlődési válsága és az 1947. decemberi londoni külügyminiszteri konferencia kudarca után a bizottságot átszervezték. Az SMAD 1948. február 12-i 32. számú parancsával felhatalmazást kapott arra, hogy a német hatóságokkal kapcsolatos határozatokat és utasításokat adjon ki az SBZ-ben. [2] Most plenáris ülések és titkárság volt. Emellett egy állandó elnököt , Heinrich Raut , valamint két helyettest , Bruno Leischnert és Fritz Sellmannt is beiktatták . Mindhárman a SED tagjai voltak . A bizottság apparátusára kötelező érvényű parancsokat tudtak adni. A 10 fős titkárságon a CDU és az LDP párt egyetlen képviselője volt , ami hozzájárult a SED felsőbbrendűségének kiszélesítéséhez .

Most a gazdasági irányítás és tervezés is a bizottsághoz került. Szintén 1948-ban a központi adminisztrációkat nevezték át főnek, létszámuk 14-ről 17-re emelkedett. A bizottság létszáma 1948. november 27-től 38-ról 101 főre nőtt az osztályokról. Ezen kívül most a „lakosság” 48 képviselője, a pártok 15 képviselője és a tömegszervezetek, például az OSNP 10 képviselője vett részt.

A NEK a SZO - ban központilag részt vett a vagyongyarapításban , például a 201. számú SMAD végzés végrehajtási szabályainak elfogadásával, [3] hivatkozva a Szövetséges Ellenőrző Tanács 38. számú , a denacifikációról szóló irányelvére , vagy a 201. sz. 64. számú SMAD végzés végrehajtásának szabályai [4] Fokozatosan kiterjesztette befolyását a SZO teljes gazdasági életére, beleértve a magánipart, valamint a nagyrészt államosított mezőgazdasági, kereskedelmi és banki területekre, valamint egyéb területekre. mint például a tudományos kutatás. Így már az NDK létrejötte előtt jelentős centralizációt ért el . Hiszen a Gazdasági Bizottság titkársága a kormányhoz hasonló feladatokat látott el. 1949. október 7-én a Bizottság és a hozzá tartozó több mint 10 000 fős apparátus az NDK „ideiglenes kormányának” részévé vált .

A Gazdasági Bizottság székhelye

A Gazdasági Bizottság az egykori császári légügyi minisztérium épületében kapott helyet , jelenleg a berlini Detlev-Rochwedder Házban .

Irodalom

Jegyzetek

  1. ↑ SMAD-Befehle bei Archive.org
  2. ↑ SMAD-Befehle auf Archive.org
  3. ↑ SMAD-Befehl Nr. 201 , DWK-Ausführungsbestimmungen Nr. 1 zu SMAD-Befehl Nr. 201 bei Wikimedia Commons , DWK-Ausführungsbestimmungen Nr. 2 zu SMAD-Befehl Nr. 201 bei Wikimedia Commons , DWK-Ausführungsbestimmungen Nr. 3 zu SMAD-Befehl Nr. 201 bei Wikimedia Commons sowie den Erlass des Chefs der Deutschen Justizverwaltung der sowjetischen Besatzungszone in Deutschland bei der DWK vom 18. September 1947 zur Durchführung des Befehls Nr. 201 der SMAD in Gerhard Fieberg/Harald Reichenbach (Hg.): Enteignung und offene Vermögensfragen in der ehemaligen DDR, Band I, Köln 1991, Dokument 2.9.9.4´
  4. ↑ DWK-Richtlinie Nr. 1 zu SMAD-Befehl Nr. 64 , DWK-Richtlinie Nr. 2 zu SMAD-Befehl Nr. 64 és Richtlinie Nr. 3 zu SMAD-Befehl Nr. 64 sowie Beschlussüber die Beendigung der Tätigkeit der Sequesterkommissionen
  Ugrás a Wikidata elemre  Bibliográfiai katalógusokban