Szárazföldi ökoszisztéma

A szárazföldi ökoszisztémák különleges szerepet töltenek be az emberi életben, mivel minden trófikus szinten betakaríthatóak, ellentétben a vízi közösségekkel, ahol az ökológiai piramisnak csak a felső részét használják. Ezért a természeti erőforrások kiaknázásánál figyelembe kell venni a kétféle ökoszisztéma sajátosságait. A szárazföldi ökoszisztémákban a termelők (autotróf komponens) nagyméretű szervezetek, amelyek évről évre felhalmozzák a biomasszát. Például a fák növekedése az erdőben, a füvek növekedése a vegetációs időszakban, a magvak és gyümölcsök érése, vagy a lágyszárú növények gyökérrendszerének növekedése a réteken és sztyeppéken (földalatti biomassza felhalmozódása). A felhalmozott biomassza is betakarítható. Az ökoszisztémák szélsőséges típusai között számos átmeneti lehetőség létezik, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Különféle ökoszisztémák kölcsönhatásban alakítják ki a bioszféra összetett szerkezetét. Az ökoszisztémák között élő szervezetek és alapelemeik (lárvák, spórák, magvak stb.) cseréje zajlik. A levegő és a víz mobilitása, a hőmérséklet-különbségek (gradiens), a gázok diffúziója miatt megtelepednek a növények, állatok és mikroorganizmusok. A madarak és a rovarok szezonális repülés közben mozognak – csakúgy, mint a többi állat pihenéskor. Az anyag szilárd és folyékony részecskék formájában mozog. Az ásványi elemeket gyakran elfújja a szél, és a víz elmossa a sziklákról. Az energiacsere hő formájában és kémiai kötések (azaz szerves vegyületek) energiája formájában is megtörténik. Az interbiocenotikus kapcsolatokkal kapcsolatban a szárazföldi ökoszisztémák három fő csoportja különíthető el:

1. A lapos folyóközökön elhelyezkedő stabil közösségek, amelyekben az anyagok más ökoszisztémákba történő eltávolítása és kívülről történő bejutása jelentéktelen;
2. Keveset veszítenek, de sokat nyernek, alacsony domborzati szinteken elhelyezkedő biocenózisok, ahol nagy mennyiségű szervesanyag-tartalék halmozódik fel;
3. Sokat veszít, de kevés ökoszisztémát nyer a meredek lejtőkön. Így létrejön az ökoszisztémák láncolata, amely újraelosztja az anyagot és az energiát a bioszférában.

Minden szárazföldi ökoszisztémának van egy abiotikus komponense - biotóp vagy ökotóp - egy olyan helyszín, ahol azonos táj, éghajlat és talajviszonyok vannak; és a biotikus komponens - közösség, vagy biocenózis - az adott biotópban élő összes élő szervezet összessége. A biotóp a közösség minden tagja közös élőhelye. A biocenózisok számos növény-, állat- és mikroorganizmusfaj képviselőiből állnak. A biocenózisban szinte minden fajt sok különböző nemű és korú egyed képvisel. Egy adott faj populációját (vagy populációjának részét) alkotják egy ökoszisztémában. Nagyon nehéz a biocenózist a biotóptól elkülönítve tekinteni, ezért olyan fogalmat vezetnek be, mint a biogeocenózis (biotóp + biocenózis). A biogeocenózis egy elemi szárazföldi ökoszisztéma, a természetes ökoszisztémák fő létezési formája. Ezt a kifejezést V. N. Sukachev vezette be.