Maria Josefa Mujia | |
---|---|
Születési dátum | 1812 [1] [2] |
Születési hely | |
Halál dátuma | 1912. július 30 |
A halál helye | |
Ország | |
Foglalkozása | költő , író |
Maria Josefa Mujia ( spanyolul : María Josefa Mujía ; 1812 , Sucre - 1888 . július 30. , uo. ) - bolíviai költő , író , műfordító .
Bolívia egyik első romantikus költője (időrendben Nathaniel Aguirre és Adela Zamudio előtt ) az ország első női írójaként tartják számon Bolívia függetlenné válása után .
14 évesen megvakult. Az orvosi beavatkozás nem járt sikerrel. Otthon tanult, a spanyol irodalom klasszikusait, köztük Pedro Calderón de la Barca műveit tanulmányozta .
Máriának öccse, Augustus segítette, aki lelki és irodalmi műveket olvasott fel neki. Lejegyezte verseit, amelyeket később megfejtett. Bár megígérte vele, hogy titkolja műveit, a testvér megjegyezte az egyik "La ciega" ("A vak nő") című verset, amelyet bemutatott barátjának, aki megjelentette az "Eco de la Opinión" című újságban. 1850). A versek Mukhiya egyik leghíresebb írásává váltak. Maria később részt vett egy országos pályázaton Simón Bolivar sírfeliratának elkészítésére .
Augustus 1854-es halála után Maria Mujia depresszióban szenvedett . Az anyja és a többi testvér is meghalt. Egy időre abbahagyta a versírást, mígnem unokaöccse, Ricardo Mujia átvette a költészet titkári és terjesztői szerepét. Később megjegyezte verseinek improvizatív jellegét, és emlékeztetett arra, hogy soha nem javították át vagy javították őket.
Több mint 320 vers és egy regény szerzője. Olasz és francia szerzők, köztük Victor Hugo és Alphonse de Lamartine műveit is fordította .
Költészetét őszinteségéért és líraiságáért dicsérték. Ugyanakkor Mukhiya melankolikus versei a vaksághoz kapcsolódó mély pesszimizmust közvetítenek. Költészetének tragikus jellege miatt a szerzőt "La Alondra del dolor"-nak ("A fájdalom pacsirája") hívták.
|