| Az Elnyomások Áldozatainak Emlékének Állami Múzeuma | |
|---|---|
| üzbég Qatag'on qurbonlari xotirasi davlat muzeyi | |
| Az alapítás dátuma | 2001. május 1 |
| nyitás dátuma | 09.00 órától 17.00 óráig |
| Alapító | Iszlám Abduganievics Karimov |
| Elhelyezkedés | |
| Cím | utca. Amir Temur, "Shahidlar khotirasi" emlékkomplexum, Taskent , 100184, Üzbegisztán |
| Rendező | A történelemtudományok doktora, Khasanov Bakhtiyor Vakhapovich professzor |
| Weboldal | muzey-xotira.uz |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Az Elnyomás Áldozatainak Emlékének Állami Múzeuma ( üzb . Qatag'on qurbonlari xotirasi davlat muzeyi ) egy múzeum Taskentben . Az Üzbég Köztársaság egyik egyedülálló objektuma [1] .
A múzeumot az Üzbég Köztársaság elnökének "Az elnyomás áldozatai emléknapjának létrehozásáról" szóló, 2001. május 1-i rendelete és az Üzbég Köztársaság Miniszteri Kabinete határozata alapján hozták létre. 2002. november 8-án kelt 387. szám [2] . Figyelembe véve az "Az elnyomás áldozatainak emlékére" múzeum jelentőségét, és az Üzbég Köztársaság elnökének 2008. május 5-i rendeletével összhangban frissítették a múzeum kiállítását. Állásfoglalásának alapját Mirziyoyev Shavkat Miromonovics Üzbég Köztársaság elnökének 2017. augusztus 31-én, az elnyomás áldozatainak emléknapja alkalmából tett múzeumlátogatása során tett javaslatai és észrevételei képezik. Az Üzbég Köztársaság Miniszteri Kabinete „Az Üzbég Köztársaság Miniszteri Kabinete alatti Állami Elnyomások Áldozatainak Emlékmúzeumának és az elnyomások áldozatainak emlékmúzeumainak felsőoktatási intézményekben történő létrehozására irányuló intézkedésekről” 936, 2017. november 22.). E rendelet értelmében a múzeum az Üzbég Köztársaság Miniszteri Kabinetjének osztályához került, tevékenységét kibővítették és javították.
A múzeum olyan helyen található, ahol a 20-as évek elejétől a XX. század 30-as évek végéig tömegesen végezték ki az elnyomottakat [3] . A múzeum épülete kezdetben egykupolás volt, egy kiállítóteremmel, 400 m2 alapterülettel. A kiállítás 6 részből állt.
A jelenlegi épület 2 kupolás és 3 csarnokból áll.
A teljes kiállítási terület 960 m2. Ivan (terasz) 640 m2, pince 1568 m2.
A múzeum frissített kiállítása 10 részből áll.
A múzeum kiállítása 10 részre oszlik, amelyek Üzbegisztán történelmének különböző időszakaira vonatkoznak a 19. század végétől a függetlenségig. A függetlenség időszakának külön kiállítást (10. fejezet) szentelünk.
1 SZAKASZ. Közép-Ázsia (Turkesztán) gyarmatosítása a cári Oroszország által és a helyi lakosság küzdelme a gyarmatosítók ellen. Ez a rész Üzbegisztán történetének gyarmati időszakának szentelődik. Hazafiaink ezrei áldozták életüket, küzdve vidékünk szabadságáért és függetlenségéért a leírt időszakban. A mintegy 150 évig tartó gyarmati periódus során megszakítás nélkül folyt a küzdelem a haza szabadságáért. Éppen ezért a szabadságért önfeláldozó őseinkről szóló történelmi igazság kiemelése, emlékük megörökítése a múzeum kiállításának legfontosabb vezérfonala. A szekció kiállításai a cári Oroszország által Közép-Ázsia hódításának történetéhez és a helyi lakosság gyarmati elnyomás elleni küzdelméhez kapcsolódó anyagokat tartalmaznak.
2 SZAKASZ. A nemzeti újjászületés mozgalma, megnyilvánulásai és gyakorlati irányai Turkesztán politikai rendszere, gazdasága és kultúrája válságba került a XIX. század végén - XX. század elején a gyarmati politika következtében. A térség fejlett értelmisége oktatási mozgalmat alapított annak érdekében, hogy felszabadítsa az országot a cári Oroszország elnyomása alól, felébressze a nemzetet, új utakat nyisson nemcsak az ország gazdasági, hanem kulturális fejlődése előtt is. Turkesztánban ezt a mozgalmat dzsádizmusnak nevezték. A dzsadidák fő feladatuknak a helyi lakosság kulturális és oktatási színvonalának emelését tekintették. A kiállítás ezen része a Jadid felvilágosodási mozgalom legfényesebb képviselőinek portréit tartalmazza. Szintén itt: fényképek az általuk létrehozott új módszeriskolákról, minták a turkesztáni országos folyóiratból, a kokandi és andijani amatőr színjátszó társulatok színházi előadásainak plakátjai.
3 SZAKASZ. A turkesztáni autonómia felszámolása és a szovjet állam elnyomó politikájának kezdete (1917-1924). Az 1917-es februári oroszországi forradalom és a császár trónról való ledöntése drámai politikai változásokhoz vezetett Turkesztánban. A térségben megszűnt a királyi hatalom, de az újonnan megalakult kormány Turkesztánt orosz gyarmatként fogta fel, és itt ugyanazt a politikai rendszert hozta létre, mint Oroszországban. Az oroszországi forradalmi hangulat jelentős hatással volt a nemzeti nevelés mozgalmára. Turkesztánban kezdenek megalakulni az első nemzeti állami szervezetek, mint a "Shuroi Islam" és az "Ulamo". 1917 októberében a bolsevikok puccsot hajtottak végre Oroszországban. November 1-jén Taskentben pedig a bolsevikok letartóztatták a turkesztáni ideiglenes kormány bizottságának tagjait, és bejelentették a szovjet hatalom megalapítását Turkesztánban. 1917. november 26-28-án a szovjet kormány rendelete kimondta, hogy minden nemzet szabadon dönthet sorsáról. A kokandi Turkesztán Nemzeti Progresszív Mozgalom összehívja a turkesztáni muszlimok IV. rendkívüli kongresszusát. A kongresszuson különféle kérdéseket tárgyaltak, köztük a turkesztáni autonómia létrehozásának gondolatát. Turkesztánt a szavazatok többségével autonómiának nyilvánították. A bolsevikok megtagadták a turkesztáni autonómia elismerését. 1918. február 19-én a Vörös Hadsereg támadást indított a turkesztáni autonómia kormánya ellen Kokand városában . Ez a rész okirati bizonyítékokat tartalmaz a turkesztáni autonómia kokandi vereségéről, amely mindössze 72 napig tartott.
4 SZAKASZ. Az elnyomással és erőszakkal szembeni mozgalom, valamint a fegyveres felkelések Közép-Ázsiában (1918-1924). A szovjet kormány erőszakossága az emberek éles elégedetlenségének és ellenállásának oka lett. Országszerte megindultak a fegyveres megmozdulások a szovjet hatalom ellen. Különösen a Ferghana-völgyben a mozgalom éles és masszív jelleget öltött. Az ellenállás vezetői Madaminbek, Katta Ergash, Shermuhammadbek helyi vezetők voltak. A térképen az 1918 februárjában kezdődött és 1924-ig tartó fegyveres összecsapások központjai láthatók.
5 SZAKASZ. A szovjet kormány "kollektivizálásának" és "kifosztásának" politikája, tragikus következményei (1930-1936). Ez a rész a szovjet kormány gazdasági szféra elnyomásaival foglalkozik. 20-30-as évek elején. A 20. században, a szovjet kormány monopolisztikus politikájának megvalósítása során, megindultak a "kollektivizálás" és a "kifosztás" erőszakos folyamatai. Föld- és vízgazdaságok ezrei kerültek az állam tulajdonába. A kiállítás anyagai elmondják, hogy a szovjet hatóságok több tízezer embert „kuláknak” nyilvánítottak, elkobozták lakásaikat és vagyonukat, egész családokat küldtek száműzetésbe, és nemcsak nagybirtokosokat, hanem kézműveseket is - cserjések, kereskedők, földesurak, vállalkozók, dekhkanok, képviselők. a papság és mindazok, akik napi bérmunkát alkalmaztak. A térkép azt mutatja, hogy milyen irányokba küldték az Üzbegisztánból száműzötteket. Ezenkívül a szakasz bemutatja a kocsik modelljeit, amelyekben a "kulákokat" szállították; "ásott sátrak", amelyekben a száműzöttek kénytelenek voltak élni. A videóanyagok olyan gyerekek emlékeit tartalmazzák, akiknek szüleit "kidobták" és kiutasították az országból, valamint arról, hogy milyen nehéz körülmények között kényszerültek élni és dolgozni.
6 SZAKASZ. A 30-as évek elejének politikai elnyomásai (1929-1936). Az 1930-as évek elejére az adminisztratív bürokrácia rendszere szilárdan kiépült, és minden erejét a bolsevizmus ideológiájának széles körű propagandájában mozgósította. Ekkoriban erősödött fel a szovjet kormány által társadalmi-gazdasági és kulturális téren végrehajtott tudományellenes és embertelen reformok létező ideológiájával szembehelyezkedők elnyomása és üldözése. Különösen a helyi értelmiség képviselőit, akik szembehelyezkedtek a nemzeti értékekkel a bolsevizmus ideológiájával, az 1918-1924-es ellenállási mozgalom tagjait és hozzátartozóikat elnyomták. A disszidenseket táborokba küldték, és olyan nagy létesítményekben vettek részt építési munkákban, mint a Belomorkanal , Belbatlag és Dmitlag , ahol főleg politikai foglyok munkáját használták fel. A múzeumi kiállítás 6. része a fenti folyamatok mindegyikére kiterjed.
7 SZAKASZ. 1937-1938 politikai elnyomásai. A szovjet kormány V. Sztálin vezetése alatt 1937-1938 közötti politikai elnyomásai kétségtelenül az emberiség történetének egyik legtragikusabb lapja. Abban az időben a szovjet kormánnyal és ideológiájával szembeni minden nézeteltérés vagy fellépés szigorúan elfojtott. Ezek az akciók mindenekelőtt államférfiak, párt- és kormányszemélyzet ellen irányultak. Nemcsak a nemzeti értelmiség kiemelkedő képviselői - tudósok, írók, kulturális és művészeti személyiségek, hanem családtagjaik is áldozatul estek az akkori elnyomásoknak. A kiállítás a híres államférfi, Faizulla Khodzhaev fényképeit mutatja be. Abban az időben Üzbegisztán feje volt. Őt magát lelőtték, az egész családját és közeli hozzátartozóit börtönbe zárták. Fényképek is találhatók olyan prominens üzbég költők és közéleti személyiségek feleségeiről, akik elnyomás alá kerültek: Chulpan, Fitrat, Akbar Rusztamov, Abdulkhay Tadzhiev. Fényképek az 1922-ben Németországba küldött diákokról, akiket később Németország javára kémkedéssel vádolnak, és lelőttek a második világháború kitörése előtt.
8 SZAKASZ. Az 1940-1950-es évek politikai elnyomásai. A második világháború (1939-1945) kétségtelenül az emberiség történetének egyik legnagyobb tragédiája. 1941. június 22-én a náci Németország hirtelen megtámadta a Szovjetuniót . A háború első napjaitól kezdve Üzbegisztán lakossága minden lehetséges erőfeszítést megtett a fasizmus legyőzésére. Az országban hadiállapotot hirdettek, minden erőforrást az ország védelmének biztosítására fordítottak. De a szovjet kormány még ilyen nehéz napokban sem hagyott fel elnyomó politikájával. A második világháború idején a „fasizmus iránti részvét megnyilvánulásának megakadályozása” ürügyén etnikai elnyomás kezdődött a határ menti területeken élő nemzetiségek ellen. Ennek eredményeként több ezer koreai, krími tatár, lengyel, meszkéti török (meszkhet?), volgai német és más nemzetiség képviselői, akiknek földje Japánnal, Törökországgal és Lengyelországgal határos, erőszakkal deportáltak lakóhelyükről más köztársaságokba. különösen Üzbegisztánban. Menedék, munka és élelem biztosítása számukra súlyos teherré vált az üzbég nép vállára. Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején az elnyomás új hulláma támadt. A fő csapás ismét a haladó értelmiség soraira esett: a tudomány és a művészet képviselőire, költőkre és írókra, akik műveikben érintették a történelem, az élet és a hagyományok, az üzbég nép szellemi örökségének kérdéseit. Emiatt „a múlt idealizálásával”, nacionalizmussal vádolták őket, 25 évig terjedő börtönbüntetéssel.
9 SZAKASZ. Elnyomás az 1980-as években: A Cotton Business Campaign. A gyapot Üzbegisztán területén termesztett monokultúrává alakítása, valamint a természeti erőforrások irracionális felhasználása az Aral-tó tragédiájához vezetett a 20. század 80-as éveiben. Ebben az időben a tervezett gazdálkodási rendszer arra kényszerítette az embereket, hogy a párt következő kongresszusain hamis adatokat közöljenek a jelentésekben. A sikkasztás és a biztosítási szerződés bevett gyakorlat volt a szovjetek országában. A volt Szovjetunió valamennyi köztársaságában azonban kirakatperre volt szükség, és ennek eredményeként Üzbegisztánban nagy horderejű kampányt szerveztek "pamutügy" néven, amelynek során több ezer ártatlan embert ítéltek hosszú börtönbüntetésre. . Szól még Üzbegisztán első elnökének, Iszlám Karimovnak a lendületes tevékenységéről , amely már 1986-ban kezdődött Kashkadaryában, és a "gyapotüzlet" ártatlan áldozatainak rehabilitációját célozta.
10. SZAKASZ. A történelmi igazságszolgáltatás helyreállítása, az elnyomás áldozatainak emlékének megörökítése, a nemzeti értékek megőrzését és fejlesztését célzó fontos történelmi események a függetlenség éveiben (1991 óta). A függetlenség elnyerése után a történelmi tények és levéltári anyagok alapján nagyszabású munka folyt a nemzeti értékek és a történelmi igazságosság helyreállításáért. A történelmi igazság helyreállt olyan nagy államférfiak és tábornokok kapcsán, mint Amir Temur , Zahiriddin Muhammad Babur , Mirzo Ulugbek , Jalaliddin Manguberdi . A szekció azt is elmondja, hogy a függetlenség évei alatt óriási munkát végeztek a vallások és értékkultúrák helyreállítása, az iszlám történetének, alapjainak, kulturális és építészeti örökségének tanulmányozása érdekében, amelyeket helyreállítottak és tiszteletbeli helyükre kerültek az Iszlámban. Üzbegisztán története. Ez a rész azokat a széles lehetőségeket tükrözi, amelyeket a sport, az oktatás, a tudomány és a technológia, a kultúra és a művészet terén elért kiemelkedő eredményeik és sikereik kínálnak fiataljaink számára.
A múzeum kiállításai honfitársaink fényképeit, az akkori elnyomás politikájával kapcsolatos nagyszámú dokumentumot és anyagot, a Gulágok térképét, az elnyomások áldozatainak személyes tárgyait, valamint egy GAZ 11-73. autó, amely az 1930-1938-as elnyomás borzalmait idézi.
A termekben 10 szenzoros kioszk és 9 monitor található, melyek ritka archív anyagokat, szemtanúk emlékeit, interjúkat, nemzeti zenei kreativitás mintáit tartalmazzák. Ez lehetővé teszi a múzeum látogatóinak, hogy teljesen elmerüljenek az akkori légkörben, és legalább részben átérezhessék az elnyomás borzalmas időszakának súlyosságát és elnyomását.
A múzeum egy kutatóintézet. A múzeumi kutatók az elnyomás történetéhez kapcsolódó levéltári dokumentumokkal dolgoznak, tényanyagot gyűjtenek. A kutatás eredményeit rendszeresen publikálják monográfiák , publicisztikai és művészeti kiadványok formájában.
Emellett a múzeumi dolgozók előkészítik az elnyomásnak kitett prominens üzbég írók és gondolkodók munkáinak kinyomtatását, és oktatási tevékenységet folytatnak a lakosság körében [2] .