Az elektrohidraulikus analógiák módszere hidraulikus áramkörök, hidraulikus gépek és hidraulikus berendezések elemzésére szolgáló módszer, amely az elektromos áramkörök elméletének szisztematikus átvitelén alapul a hidrodinamikába .
Ebben az esetben az elektromos paramétereket összekötő egyenletek az akusztikában mindig teljesülő megfelelő összefüggésekké alakulnak át, amelyek alapján hidrodinamikai áramkörök összeállítása és elemzése lehetséges az elektromos áramkörökhöz hasonló módszerekkel.
Az elektromos paraméterek kölcsönös függését leíró differenciálegyenletek egy hosszú sorban elosztott paraméterekkel, figyelmen kívül hagyva a szigetelésen keresztüli szivárgást:
ahol
- feszültség; - áramerősség ; , , - az áramkör szakaszának induktivitása , aktív ellenállása és kapacitása; - idő; - koordináta.A csőben történő folyadékáramlás egyenletrendszere hasonló formában van:
ahol
- térfogatáram ; a cső keresztmetszete; - nyomás ; a hangsebesség ; a folyadék sűrűsége ; a súrlódási paraméter.A hosszú elektromos vezeték és a folyadékáramú cső egyenlete megegyezik, fizikai mennyiségeik hasonlóak egymáshoz:
csővezeték | Nyomás p | Flow Q | |||
elektromos vezeték | U feszültség | A jelenlegi I | Aktív ellenállás R | C tartály | Induktivitás L |
Az elektrohidraulikus analógiák módszere a 20. század második felében terjedt el, bár korábban is létezett.
Az ellenállást (ellenállást) egy cső vagy rács éles szűkületeként ábrázolják, amelynek cellasűrűsége hasonló az ellenálláshoz.
A kondenzátor (kapacitás) egy rugalmas húzó rugalmas membrán, amely lefedi a csövet. A kondenzátor által tárolt töltési energia hasonló ahhoz az energiához, amelyet a membrán megnyújtott tárol.
A tekercs (induktivitás) hasonló egy nehéz, pengékkel ellátott dobhoz, amelyet az áramlás nem csavar. A tekercs mágneses terének energiája megegyezik a dob forgásában tárolt kinetikus energiával.