Indukált polarizációs módszer

Az indukált polarizáció módszere (EP) egy elektromos kutatási  módszer , amely a primer elektromos és mágneses mezők hatására kialakuló szekunder áramok és polarizáció vizsgálatán alapul. Főleg elterjedt ércek és talajvíz felkutatására szolgál .

A módszer története

Az IP-módszer geológiai problémákra való alkalmazásának ötletét Conrad Schlumberger francia geofizikus javasolta . A módszer matematikai alapját a 20. század közepén G. Siegel alakította ki. A Szovjetunióban a módszer kifejlesztéséhez döntően Yu.P. Bulasevics, B.I. Gennadinik, V.A. Komarov és mások [1]

A módszer fizikai alapja

Az indukált polarizáció hatását általában a kőzetekben elektromos áram hatására végbemenő elektrokémiai és elektrokinetikai folyamatok összességeként értelmezik, amelyeket másodlagos EMF megjelenése kísér . Ezek a másodlagos indukált polarizációs emf-ek általában a folyékony és a szilárd fázis határfelületén fordulnak elő, és a primer árammal ellentétes szekunder áramot hoznak létre. [2]

A kőzetek összetétele háromféle anyagot tartalmaz: dielektrikumokat , ionos vezetőket és elektronikus vezetőket. A kőzetek összetételétől függően eltérő WP mechanizmus nyilvánul meg:

• elektronikus vezetőképességű ásványokat ( magnetit , pirit , kalkopirit , szén stb.) tartalmazó kőzetekben az IP-effektus előfordulása általában a szemcsefelületen lévő elektromos kettős réteg (DEL) megváltoztatásához és a pórusnedvesség elektrolíziséhez kapcsolódó energiaköltségekkel jár. . Az ilyen EP-mechanizmus által generált szekunder áramok amplitúdójukban összehasonlíthatók a primer árammal;

• dielektrikumnak számító ásványokat tartalmazó kőzeteknél (a legtöbb kőzetképző ásvány) az áram főleg ionvezető pórusfolyadékban (sóionokat tartalmazó folyadékban) folyik. Amikor ez az ionvezető oldat a kőzetben lévő kapillárisokon keresztül áramlik, koncentrációjában lokális változás következik be, ami polarizációt okoz. Az ilyen kőzetekben a polarizáció hatása sokkal kisebb. [egy]

A módszer azon alapul, hogy a kőzetrészecskék polarizációját okozó külső elektromos tér forrásának kikapcsolása után fokozatosan csökkenő potenciálkülönbséget mérünk egy fogadóelektródapár között. Az indukált polarizációs méréseket idő- vagy frekvenciatartományban végezzük. Az indukált mágneses polarizációs (EMP) módszer mágneses mezőt használ , hogy áramot indukáljon a vizsgált területen.

A VP módszerrel végzett munka módszertana

Általában az IP-módszerrel történő méréskor ugyanazokat a beállításokat használják, mint az ellenállási módszereknél, például:

• négyelektródás Wenner-Schlumberger telepítés;
• a medián gradiens beállítása;
• dipólus axiális telepítés;
• ortogonális beállítás.

A különböző beállítások jobban megfelelnek a különböző geológiai problémáknak, de leggyakrabban a medián gradiens beállítást használják. Ez a telepítés jelentősen csökkenti a munkaerőköltségeket, lehetővé téve a megfigyelést a betápláló elektródák egyik helyéről az AB vonal középső harmadában elhelyezkedő egy vagy több profil mentén. [3]

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Modin I. N., Yakovlev A. G. Elektromos kutatás - Tver: "PolyPRESS", 2018. - 274 p.
2. ↑ Komarov V. A. Elektromos kutatás az indukált polarizáció módszerével. L.: Nedra, 1980. - 391 p.
3. ↑ Földtani szótár, M .: "Nedra", 1978.

• Telford, W. M.; LPGeldart, RESheriff. "Alkalmazott geofizika"  (neopr.) . - Második kiadás. - A Cambridge-i Egyetem Press Syndicate, 2004. - ISBN 0-521-32693-1 .

Linkek

• Geofizikai módszerek: Indukált polarizáció
• [1] Az indukált polarizáció (IP) módszere.
• [2] Szondázás indukált polarizációs módszerrel.
• [3] Moszkvai Állami Egyetem: Laboratóriumi munka az INDUCED POLARIZATION MÓDSZER témában .
• [4] Komarov, V. A. Elektromos kutatás az indukált polarizáció módszerével, Nauka, 1980
• [5] Modin I. N., Yakovlev A. G. Elektromos kutatás, 2018

Szótárak és enciklopédiák	nagy kínai Britannica (online)