Mensura ( lat. mensura - méret), a nyugat-európai középkor és a reneszánsz menzurális jelölésében - két szomszédos (legközelebbi) ritmikus mennyiség számszerű aránya. A hármas (történelmileg korábban) arányt tökéletes ( latin perfectio - tökéletesség, teljesség) skálának, a kettős - tökéletlen (tökéletlen) skálának nevezték.
A longi és a brevis mensurát modusnak ( lat . modus ), brevisnek és semibrevisnek - tempusnak ( lat . tempus - idő), semibrevisnek és minima - prolációnak ( lat. prolatio - expanzió) nevezték. A klasszikus menzurális ritmusban (XIV-XV. század) négy fő skálát különítettek el. Jelölésükre speciális táblákat használtak (lásd az illusztrációt Jel. oszlop ), amelyeket az első bot elején helyeztek el, mint a modern mérőeszközöket : a kör a tökéletességet / teljességet (= tökéletes tempust), a befejezetlen kört - a tökéletlenséget (= tökéletlen tempus).
A verbális tempó és a digitális ( metronómiai ) elnevezések kialakítása előtt a zenei léptékváltozást a tempó változásának jelzéseként értelmezték .