Lajos Loci | |
---|---|
Születési dátum | 1849. november 2. [1] [2] |
Születési hely | |
Halál dátuma | 1920. május 13. [2] (70 évesen) |
A halál helye | |
Ország | |
Foglalkozása | geológus , földrajztudós |
Gyermekek | Louis de Loczy [d] |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Loci Lajos ( magyar Lóczy Lajos ; 1849 . november 2. Pressburg , Osztrák Birodalom (ma Pozsony , Szlovákia ) - 1920 . február 13. Balatonfüred ) - magyar geológus , földrajztudós , geomorfológus , tudománytörténész , tanár , professzor, a tudomány doktora ( 1898). Utazó. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja (1880-tól).
A berlini és a bonni egyetemen tanult . Geológiát tanult a Zürichi Egyetemen .
1862-ben gróf Károlyi Gyulával Amerikába ment . Amikor visszatért, jelentést írt erről az utazásról. 1867-1870-ben oroszlánvadászokkal három expedíciót tett Algírba .
1877-től 1880-ig L. Loci geológusként Széchenyi Bélával utazott Kínában és Délkelet-Ázsiában , meglátogatta Indiát, Japánt, Jáva és Borneó szigeteit . Ezután az utazók Thaiföldre mentek , de a tibetiek nem engedték át őket országukon, mégis sikerült célba érniük.
1889-ben a Budapesti Tudományegyetem földrajzprofesszora , később az Osztrák-Magyarországi Földtani Szolgálat igazgatója lett. A tudós fő iránya a Balaton kutatása volt . 1891-ben az ő kezdeményezésére és a Magyar Tudományos Akadémia vezetésével megalakult a Magyar Földrajzi Társaság Balatoni Bizottsága, melynek célja a tó sokoldalú vizsgálata volt.
Sztratigráfia és őslénytan területén is kiemelkedő eredményeket ért el .
Mintegy 200 tudományos publikáció szerzője. Közzétette Belső-Ázsia és Nyugat-Kína geológiáját és geomorfológiáját, úttörő eredményeket tett az e régiókban élő fosszilis emlősök és puhatestűek leírásában. Munkásságát a Magyar Királyi Földrajzi Társaság tiszteletbeli tagsággal, emlékéremmel és a Francia Tudományos Akadémia Zichatseff-díjával ismerte el.
1897-től ő szerkesztette a Balaton-kutatások eredményeinek kiadványát. Megszerkesztette a Kárpát-medence 1:360 000 méretarányú földtani térképét , amelyet 1900-ban a párizsi világkiállításon aranyéremmel díjaztak .
A Magyar Földrajzi Társaság elnöke (1891-1893 és 1900-1914). 1898-tól a Magyar Földtani Társaság főtitkára. 1918 novemberében ő lett a Területvédők Ligájának első vezetője.
Szótárak és enciklopédiák | ||||
---|---|---|---|---|
|