Lejasciems plébánia

plébánia
Lejasciems plébánia
Lett. Lejasciema pagasts
Címer
57°11′00″ s. SH. 26°03′00″ e. e.
Ország  Lettország
Tartalmazza Gulbene vidéke
Adm. központ Lejasciems
Fejezet Maris Milnes [1]
Történelem és földrajz
Négyzet 337,8 km²
Időzóna UTC+2
Népesség
Népesség 1778 [2]  fő ( 2010 )
Sűrűség 5,3 fő/km²
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Lejasciema plébánia ( lett: Lejasciema pagasts ) Lettország Gulbene régiójának tizennégy területi egysége egyike . Az észak-lett alföld Trapeni-síkságán található , az ország északkeleti részén.

Területéhez tartozó Belyavska , Galgauska , Tirza , Lizumska és Ranka , valamint a Smiltene régió Varinska , az Apszki régió Viresh és Trapensky , valamint az Aluksne régió Ilzen és Zeltinsky régióival határos .

A Lejasciems-volost legnagyobb települései: Lejasciems (voloszti központ), Dure, Tsintsi, Chipati, Januzsi, Krampani, Kilpani, Lapati, Malumuizha, Salaki, Salmani, Sinole, Umari, Zvartavi.

A plébánia területén a következő folyók folynak át: Cesaka, Dzelzupitė, Iezupė, Ilgupite, Irbupītė, Gauja , Korulupite, Kiurga, Lachupite, Linupite, Mudazha, Niedrupė, Pilupe, Svarbe, Tirza, Tirzina, Sudalina, Vidaga, Zellene.

Nagy tározók: Adminiu, Galgauskas, Mustera, Sudalezers.

legmagasabb pontja: 147,5 m

Nemzeti összetétel: 96,1% - lettek, 2,2% - oroszok.

A plébániát a Gulbene - Smiltene és a Lejasciems - Aluksne autópályák szelik át.

Történelem

A 12. században a jelenlegi Lejasciems volost földjei a történelmi Talava régió részét képezték . A jövőben a rigai érsek birtokába kerültek , Svédországba és az Orosz Birodalomba kerültek . A Volost területén 4 birtok volt - Durskoe, Lejasmuizhskoe, Malmuizhskoe és Sinolskoe, valamint 2 félbirtok - Grabazhskoe és Pirtskoe.

1935-ben a Lejasciems Volost (1925-ig a Lei volost) 153,2 km² területet foglalt el, 2026 lakos élt benne. Lejasciems 1939-ig városi rangú volt (466 lakos).

A második világháború után 4 kollektív gazdaság szerveződött, amelyek később egyesültek és megalakult a Komunars kolhoz (1992-ben Lejasciems részvénytársasággá nevezték át, majd 1996-ban felszámolták). 1950-1992-ben a Rainis kolhoz is működött.

1945-ben a voloszt a Lejasciem, Amsh és Sudal községi tanácsokból állt. 1954-ben a Sudalsky községi tanácsot a Leyasciemsky községi tanácshoz csatolták, 1962-ben Dursky, 1977-ben a Sinolsky községi tanács része [3] .

1990-ben a Lejasciemsky községi tanácsot volosttá szervezték át. 2009-ben, a lett közigazgatási-területi reform befejezése után a Lejasciems-község a Gulbene régió része lett.

Ma 9 gazdaságilag aktív vállalkozás működik a plébánián, a Lejasciemsi Gimnázium, óvodai nevelési intézmény, 3 könyvtár, 2 művelődési ház (Lejasciemsben és Sinol), a Lejasciems Falusi Turisztikai Központ, a Kulturális, ill. Történelmi Örökség és Hagyományok, Lejasciems Színpad, orvosi rendelő, gyógyszertár, feldsher és szülészeti állomás Sinolban, 3 posta [4] .

Jeles emberek

Jegyzetek

  1. ↑ A gulbenei régió önkormányzati szervei 2018. április 28-i archív másolat a Wayback Machine -n  (lett)
  2. ↑ Népesség az önkormányzatokban 2011.01.01-én  (lett) . Állampolgársági és Migrációs Ügyek Hivatala. Letöltve: 2011. április 1. Az eredetiből archiválva : 2012. augusztus 10..
  3. ↑ Latvijas pagasti. Enciklopédia. A/S Preses nams, Riga, 2001-2002 ISBN 9984-00-412-0
  4. ↑ Lejasciema pagasts // Latvijas Enciklopedija. - Riga: SIA "Valērija Belokoņa izdevniecība", 2007. - ISBN 9984-9482-0-X .