Lastovnevye

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2019. március 22-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 5 szerkesztést igényelnek .
Lastovnevye

Matelea denticulata
tudományos osztályozás
Tartomány:eukariótákKirályság:NövényekAlkirályság:zöld növényekOsztály:VirágzásOsztály:Kétszikű [1]Rendelés:tárnicsCsalád:Lastovnevye
Nemzetközi tudományos név
Asclepiadaceae Borkh. , nom. hátrányok
típusú nemzetség
Lepidobotrys
szülés
lásd a szöveget

Lastovnevye , vagy Vatochnikovye [2] , vagy Fecskefarkú ( lat.  Asclepiadáceae ) - növénycsalád . Továbbra is vitatható a kérdés, hogy függetlennek kell-e tekinteni, vagy a Kutrovye családba ( Apocynaceae ) kell-e egy alcsaládba sorolni [3] .

Elterjedt Kelet-Ázsia , Afrika , Amerika trópusi régióiban , valamint a mérsékelt égövi övezetekben.

A fajokban gazdag Lastovnevye család (összesen mintegy 3400 faj [4] ) csaknem egyharmada a pozsgás növényekhez tartozik . Az "Illustrated Handbook of Succulent Plants" [5] című könyv több mint 1100 pozsgás taxont ír le és részben illusztrált.

A család botanikai jellemzői

A család a liánokat , ritkábban cserjéket , cserjéket vagy fűszernövényeket egyesíti egymással ellentétes, egyszerű, egész levelekkel , karcolások nélkül .

A virágok kétivarúak, szabályosak, magányosak vagy ernyős virágzatúak . Perianth kettős, öttagú. A csésze fel van osztva. Corolla hasadékszirmú, bimbójában csavarodott lebenyekkel . Néha nektártartályok képződnek a corolla belsejében . Gyakran corolla, amelyet a corolla és / vagy androecium alkot . Öt porzó kapcsolódik a gynoeciumhoz egy oszlopban (gynostegium). Portok bilokuláris . Pollenszemek a polliniában . Két hüvelyből álló gynoecium kiváló apocarpous petefészekkel . Sok petesejt van, anatropikusan lógnak, egyetlen héjjal . A felső részen a szárak egy fejlé egyesülnek, melynek alsó oldalán stigma található . A virágok rendkívül bonyolultan alkalmazkodnak a rovarok beporzásához [6] [7] [8] [9] .

Gyümölcse  nyitott kettős levél. A magvak számos szőrcsomóval rendelkeznek, ami megkönnyíti a szél általi szétszóródását. Az endospermium kevés. Interxyláris floém . A fejők jelenléte .

A sertés számos képviselőjét alkaloidok és glikozidok jellemzik .

Kétségtelenül a lastovnevek és a kutrovye kapcsolata . Ez utóbbihoz hasonlóak a szőlőtömeg, a tejtermelő edények, a szemközti, egész szélű, karcmentes levelek, a virág szerkezete tekintetében, ami nem ritka a kutrovyében, és kötelező a vízmosás apokarpoknál .

Paleontológia

A család legrégebbi fosszilis maradványait a tibeti fennsík kora eocén lelőhelyein találták [10] .

Lastovnevye a Kutrovye család alcsaládjaként

Ha a goveseket a Kutrov család ( Apocynaceae ) részének tekintjük, akkor a helyes neve Asclepiadoideae lesz , és általában ebben az esetben a Kutrovye öt alcsaládot tartalmaz:

Szülés

Az alcsalád 200 nemzetséget foglal magában :

[ syn. Sarcostemma R.Br. — Sarcostemma ]

Jegyzetek

  1. ↑ A kétszikűek osztályának magasabb taxonként való feltüntetésének feltételéhez az ebben a cikkben ismertetett növénycsoporthoz, lásd a "Kétszikűek" cikk "APG-rendszerek" című részét .
  2. ↑ Tsvelev N. N. A zárvatermő családok orosz nevéről // A magasabb rendű növények taxonómiájának hírei: gyűjtemény. - M. - Szentpétervár. : KMK Tudományos Publikációk Egyesülete, 2011. - T. 42 . - S. 24-29 . - ISBN 978-5-87317-759-2 . — ISSN 0568-5443 .
  3. ↑ Bruyns 2000
  4. ↑ Meve 2002
  5. ↑ Albers és Meve 2002
  6. ↑ Elenevszkij, A. G., Szolovjova, M. P., Tikhomirov, V. N. Magasabb vagy szárazföldi növények botanikája Archivált : 2020. június 8. a Wayback Machine -nél . Proc. méneshez. magasabb ped. tankönyv intézmények / M.: Kiadóközpont "Akadémia", 2000. - 432 p. Példányszám 8000 példány. - Val vel. 339-340. Lastovnevye.
  7. ↑ Lasttownie archiválva : 2020. június 8. a Wayback Machine -nél . - Növényélet, 6 kötetben / ch. szerk. A.L. Takhtadzhyan – M. Enlightenment – ​​1981. – 5. v., 2. rész – p. 362-365.
  8. ↑ Timonin, A. K., Savitsky, M. Yu. A Vincetoxicum hirundinaria (Asclepiadaceae s. str.) beporzási hatékonysága . Bot. folyóirat, 1997, 82. évf., 5. szám, 45-52.
  9. ↑ Story Behind Milkweed Pollination archiválva 2020. június 8-án a Wayback Machine -nél
  10. ↑ Cédric Del Rio, Teng-Xiang Wang, Jia Liu, Shui-Qing Liang, Robert A. Spicer. Asclepiadospermum gen. nov., az Asclepiadoideae (Apocynaceae) legkorábbi fosszilis feljegyzése a központi Qinghai-Tibeti-fennsík korai eocénjéből, és biogeográfiai vonatkozásai  //  American Journal of Botany. - 2020. - 1. évf. 107 , iss. 1 . — P. 126–138 . — ISSN 1537-2197 . - doi : 10.1002/ajb2.1418 .

Irodalom

Linkek