Langlet, Waldemar

Waldemar Langlet
Születési dátum 1872. december 17( 1872-12-17 )
Születési hely
Halál dátuma 1960. október 16. (87 évesen)( 1960-10-16 )
A halál helye Stockholm
Polgárság  Svédország
Foglalkozása kiadó, újságíró, nagykövetségi alkalmazott
Házastárs Nina Nikolaevna Borovko [d] [1]és Signia Blomberg [d] [1]
Díjak és díjak

A Nemzetek Igaza – 1965

Autogram
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Langlet, Valdemar ( svéd Valdemar Langlet , 1872. december 17., Lerbo , Södermanland , Svédország - 1960. október 16. , Stockholm , Svédország ) - svéd diplomata és a világ igaz embere ( 1965-ben Yad Vashem ismerte el ). Feleségével, Ninával együtt segítette a budapesti zsidókat . Tevékenységük inspirálta Raoul Wallenberget . Langlet kiadó és eszperantista is volt .

Korai évek

Tanulmányait Németországban, Ausztriában és Svájcban végezte. Fiatal korában mérnökként és újságíróként dolgozott. 1890-ben megismerkedett az eszperantó nyelvvel [2] . A következő évben egy ilyen nyelvű klubot alapított Uppsalában. Kétszer házasodott össze, először 1899-től haláláig egy finn eszperantistával, majd Nina Borovko-Langlettel, aki szintén eszperantista és az orosz eszperantista N.A. lánya. Borovko . 1932-től a Budapesti Tudományegyetemen és ezzel egyidőben a magyarországi Svéd Nagykövetségen kezdett dolgozni.

világháború

Langlet 1944-ben hazája magyarországi nagykövetségének alkalmazottja volt . Amikor észrevette, hogy néhány ember eltűnni kezd, ismerősei pedig aggódnak sorsuk miatt, úgy döntött, hogy ellátja a nácik és a helyi hatóságok által üldözött zsidókat olyan dokumentumokkal, amelyek azt jelzik, hogy svéd állampolgárságra várnak. Ezeket a védőpapírokat a Svéd Vöröskereszt nevében állították ki, és megnehezítették az emberek megsemmisítő táborokba küldését. Két biztonságos helyet is felszerelt - a nagykövetségen és otthon.

Jegyzetek

  1. 1 2 3 Valdemar G Langlet // Svenskt biografiskt lexikon, Dictionnaire biographique suédois, Dictionary of Swedish National Biography, Ruotsin kansallisbiografia  (svéd) - 1917.
  2. Knivilä, K. Esperantisto kontrau malhomeco. Eszperantó, Rotterdam, 1995. május, pp. 82-84.

Linkek