| Milan Lajcak | |
|---|---|
| Születési dátum | 1926. április 22. [1] [2] |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1987. május 22. [1] (61 éves) |
| A halál helye | |
| Ország | |
| Foglalkozása | író , újságíró , műfordító , diplomata |
Milan Lajcak ( szlovákul Milan Lajčiak , 1926 . április 22. , Kassa , Csehszlovákia - Pozsony , 1987 . május 22. ) szlovák költő , prózaíró és műfordító , diplomata . Állami Díj kitüntetettje.
1936-1944 között a kassai és az eperjesi középiskolákban tanult .
Antifasiszta. A Szlovák Nemzeti Felkelés tagja . 1945 - ben a Východoslov című kiadvány szerkesztője volt . 1947-ben Prágában érettségizett a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának felső tagozatán.
A Szlovákiai Kommunista Párt (KPS) kassai Központi Bizottságának alkalmazottja. 1945-1946-ban a Csehszlovák Rádió újságírója volt New Yorkban , majd a gelnicai KPS kerületi bizottságának titkára, 1948-1950-ben a KPS Dolgozói Központi Bizottságának titkárságán dolgozott.
1950-1952-ben - a Csehszlovák-Szovjet Intézet titkára, 1952-1954-ben - titkár, a Szlovák Írók Szövetségének elnöke.
1955-1956-ban a pozsonyi Kulturális Minisztérium munkatársa. 1961 és 1967 között Csehszlovákia moszkvai nagykövetségének tanácsadója, a Pravda napilap szerkesztője .
1967-ben a színház igazgatója, az Irodalmi Társaság (DILIZA) elnöke, 1967-1968-ban a pozsonyi Predvoj című hetilap főszerkesztője.
1968-1975 között Csehszlovákia Külügyminisztériumában dolgozott. 1969-1975 között Csehszlovákia svájci nagykövete
1975 és 1981 között a Prágai Filmstúdió helyettes vezetője volt. 1982-től Pozsonyban élt, és irodalmi munkával foglalkozott.
A szlovák szocialista költészet egyik fő képviselője.
M. Lajcak első versei (a „Hazám elvtárs” - „Súdružka moja zem”, 1949; „Utálom és szeretem” - „Nenávidím a milujem”, 1950 stb.) gyűjteményei már a generáció harcos optimizmusát fejezték ki. a szocializmus közelgő korszakáról .
M. Lajcak 1950-es évekbeli szövegeiben jelentős helyet foglal el a Szlovák Nemzeti Felkelés témája , amelyben a költő is részt vett; ezt a felkelést a szlovák nép forradalmi hagyományainak kifejeződéseként értelmezi: a „Sírjaikat nem fogja benőni a gaz” („Ich nezarastie bodl'ačie”, 1954), „A véres patak mentén” („Krvavým potôčkom”) gyűjtemények. ", 1956). A versek témái ebben az időszakban: az osztályharc, a szocialista országfejlesztési terv megvalósítása, Sztálin dicsérete és a Szovjetunióval való barátság.
Egy indonéziai utazás benyomásaiból született a „Night on Kintamani” („Noc na Kintamani”, 1957) dalszöveggyűjtemény, amelyet áthatott a világ embereinek gondolata, a boldogsághoz vezető nehéz út. A Bizalom könyve (Kniha istoty, 1960) gyűjteményben a szocialista haza iránti magas állampolgári felelősség témája érvényesül.
Az 1950-es évek végétől fordulópont körvonalazódott M. Lajcak munkásságában: megszabadult a retorikától és a deklarativitástól, megerősödött a pszichológiai elv.
Szovjet és cseh költészet szlovák nyelvű fordításával foglalkozott ( V. Majakovszkij , K. Szimonov , A. Szurkov , N. Tyihonov és mások).