Khen

A khen (laosz. ແຄນ) egy laoszi többszólamú fúvós hangszer, a szájorgona egy fajtája . Ez egy aerofon , amely több, különböző hosszúságú (80 cm-től 3 m-ig) bambuszcsőből áll, fém nyelvekkel, két párhuzamos sorban elhelyezve, és egy léglyukkal ellátott kis faházhoz csatlakozik. Laosz mellett, ahol a nemzeti zenei szimbólumok egyikeként tartják számon, az északkelet- thaiföldi Isan régióban is gyakori [1] . Ennek a hangszernek az első mintái állítólag a bronzkorban jelentek meg [2] .

Ennek a hangszernek négy regisztertípusa van, amelyek a pipák számában különböznek egymástól, ami lehet 6 (ez a lehetőség a laoszi nemzeti kisebbségek körében a leggyakoribb [3] [2] ), 10, 14 (vagy 16; ez a lőtér legelterjedtebb 1 m-es átlagos csöveknél és 2 oktáv tartományban) vagy 18. A hang kifújáskor és levegő beszívásakor is keletkezik [4] . A többi laoszi népi hangszertől eltérően a khennek mnemonikus jelölése van, amelyet speciális jelek formájában fejeznek ki a csöveken. Korábban széles körben használták a vándorzenészek, akik színes jelmezekbe öltözve kísérték a hagyományos laoszi lam-versek énekeseit és szavalóit [3] ; a modern Laoszban ünnepek, paraszti esküvőket megelőző falusi tavaszi játékok és sámánszertartások (phi) [3] idején, valamint együttesekben és zenekarokban használják. A khen zene öt módból áll, amelyek mindegyikének játékképletét megjegyzik a játékosok; ennek a zenének szinte minden előadója férfi.

A khennek Laoszon kívül van egy bizonyos elterjedése: először a 19. század végén érkezett Európába, a Laoszból hazatérő keresztény misszionáriusokkal együtt; Szardínián ennek alapján hozták létre a mundorgel hangszert [5] . Az 1990-es évek óta a khen-t néhány nyugati jazz zenész használja [6] . 2017-ben a khennel játszott laoszi népzene felkerült az UNESCO A szóbeli és szellemi örökség remekei listájára [ 7] .

Jegyzetek

  1. ↑ Gretel Schwörer-Kohl: Mundorgel. 4. Thaiföld és Laosz. In: Ludwig Finscher (Hrsg.): Die Musik in Geschichte und Gegenwart. Sachteil 6, 1997, Sp. 621.
  2. ↑ 1 2 Khène . vietnammonpaysnatal.fr.
  3. ↑ 1 2 3 Terry Miller, Sean Williams. A Garland délkelet-ázsiai zene kézikönyve  . - Routledge, 2011. - P. 184-193.
  4. ↑ A khene: egy rövid antropológiai  történelem . tomeemayeepa.wordpress.com. Letöltve: 2015. szeptember 4. Az eredetiből archiválva : 2019. április 6..
  5. ↑ Gisa Jähnichen: Szardíniai levegő a laoszi csövekben. Archiválva : 2020. szeptember 21., a Wayback Machine (PDF; 930 kB) Studia Instrumentorum Musicae Popularis XVI. ITCM Népzenei Hangszerek Tanulmányi Csoport. A 16. nemzetközi találkozó anyaga, 2006
  6. ↑ Christopher Adler: Khaen (Lao / Északkelet-thai szájorgona). Archiválva : 2019. április 6. a Wayback Machine -nél
  7. ↑ UNESCO ICH. A laoszi nép khaen zenéje  . Letöltve: 2017. december 9. Az eredetiből archiválva : 2020. december 10.

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák