Khaitlina, Alina Kirillovna

Alja Kudrjaseva

Ali Kudryasheva előadása a Színházi Központban "On Strastnoy". 2009. szeptember 14
Születési név Alina Kirillovna Kudrjaseva
Álnevek piros Szarvas
Születési dátum 1987. november 10.( 1987-11-10 ) (34 évesen)
Születési hely
Állampolgárság (állampolgárság)
Foglalkozása költő , blogger , elmejátékos , filológus
Több éves kreativitás 1998 körül - jelen. idő
A művek nyelve orosz
Díjak „POETOMU” verseny (2006, 2007); A Sobaka.ru
magazin TOP50 díja az "Irodalom" jelölésben (2011)
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Alina ( Alja ) Kirillovna Khaitlina ( 2014-ig a Kudrjaseva vezetéknevet viselte , de továbbra is alkotói álnévként használja; 1987. november 10- én született Leningrádban ) orosz költőnő , orosz és német filológus.

Hírneve a 2000-es évek közepén kezdődött a LiveJournal blogján közzétett verseivel . 2007-ben, „Anya a vidéki házban, a kulcs az asztalon...” című versének közzététele és első versgyűjteményének, a „Nyitva” megjelenése után egy ideig az egyik legolvasottabb szerző lett. a LiveJournal orosz nyelvű részének. Nevéhez fűződött a 2000-es évek második felében a fiatalok költészet iránti érdeklődésének megélénkülése. Népszerűsége ellenére nem tartotta magát hivatásos írónak, és a szentpétervári egyetem elvégzése után ideje nagy részét a szakterületén végzett munkának szentelte, csak alkalmanként olvasta fel saját verseit. 2012 novemberében végleg Németországba költözött . 2016-ban jelenik meg második verses gyűjteménye, a „Sometimes Ships”. 2020-ban megjelenik a harmadik gyűjtemény - "Nem félelmetes macskák", amely gyermekeknek szóló verseit tartalmazza.

Életrajz

Korai évek

1987. november 10-én született egy műszaki értelmiségi családban Avtovban , Leningrád délnyugati részén (1991 óta - Szentpétervár). Saját bevallása szerint: „18 éves koromig Avtovóban születtem és éltem a 28 éves Krasnoputilovskayán , ahol nem hallani a szomszédokat. Egy ilyen szép nagy sztálinista házban laktunk, magas mennyezettel. Nagyon sokan voltunk ott: én, nővér, anya, apa, nagymama egy kétszobás lakásban húzódtunk meg, így persze mindig hiányzott a személyes tér. Magunknak kellett megépíteni: takarókból, kanapékból, dobozokból, könyvekből és egyéb rögtönzött eszközökből <...> Ugyanaz volt nálunk, mint az akkori műszaki értelmiség összes gyerekének: sok könyv és hangulatos hangulat. <...> Anya és apa mindig hurcoltak minket túrázni, vegyünk részt a saját életükben, soha nem mondták: „ez a felnőtteknek szól” vagy „ez a gyerekeknek”. Sétáltunk velük a Ladoga mentén, kajakon viharba keveredtünk, folyók és tavak mentén sétáltunk, tüzet gyújtottunk és dalokat énekeltünk tőle <...> Soha nem beszéltem az udvari srácokkal és az osztálytársakkal <...> Ott. nem volt érdekelt" [1] . 2001-2004- ben [2] az Anichkov Líceumban tanult, ugyanakkor zeneiskolában tanult, művészdalklubokba járt, kórusegyüttesben énekelt [3] .

Saját bevallása szerint „négy éves korától kezdett el verseket írni; de értelemszerűen – tizenegy éves korától " [4] . Ugyanakkor 2011-ben ő maga „szörnyű gótikus szemétnek” minősítette 11 évesen írt verseit, és megjegyezte: „Általában rossz emlékeim vannak a gyermekkorról. Gyerekkoromban nem szerettek a barátaim, sokkal fiatalabb voltam mindenkinél, és emlékszem arra az érzésre: „Jaj, olvastak! Engem dicsérnek! Ők… szeretnek engem?’” [5] . Öt 2000-2001-ben írt verséből válogatás jelent meg a fiatal költők „Szentpétervár új nevei” című, 2002-ben, Szentpétervár 300. évfordulójára kiadott versgyűjteményében [6] . 2003-ban részt vett az Új Nevek Alapítvány által szervezett fiatal költők versenyén, ahol 3. helyezést ért el [7] .

2003. június 3-án [2] 15 évesen egy barátja segítségével elindított egy izubr blogot a livejournal.com platformon , amely akkoriban egyre népszerűbb volt a RuNeten : „Iskola koromban , volt egy szűk baráti körem" a való életben ", és csak azt akartam, hogy sok ember szeresse. Itt az egyik barátnő azt mondja: „Hadd indítsam el a LiveJournalt” . Barátja választotta blogjának a szarvas nevet , amit magától Alinától hallott [5] , sőt „kiakasztotta az első néhány versemet. És akkor minden megfordult. Eleinte véletlenszerű dolgokat írtam, de amikor sok volt az előfizető, rájöttem, hogy vannak korlátok, amik korlátoznak, hogy az emberek elvárnak tőlem valamit ” . Ezt követően megjegyezte: „Számomra LJ volt az a hely, ahol találkoztam a legtöbb barátommal. Egy olyan világ, ahová offline módban elmenekülhetett, nem volt túl jó. És ahonnan büszkén lehetett indulni a való világba, ha már nem nagyon került oda. Aztán persze gyere vissza” [9] .

2004 -ben végzett az Anicskov Líceumban , majd ugyanebben az évben belépett a Szentpétervári Állami Egyetem Filológiai és Bölcsészettudományi Karának nappali tagozatára, a Nyelvtudományi Elméleti Tanszékre [10] . „A filológia és a történelem között választottam, de könnyebbnek bizonyult bekerülni a filológiai karra, mert voltak olimpiák, és a felvételihez csak egy vizsgát kellett letennem” [4] . Saját emlékeim szerint „nem eresztve gyökeret a tolkienisták társaságában , akikkel nővérem kommunikált, megtaláltam a magamét – dalokkal, gitárokkal, háztetőkön járással és egyéb romantikával” [1] . 2004 októbere óta a What? sportváltozata szerinti versenyeken vesz részt. Ahol? Mikor? ", számos szentpétervári csapatban játszott [11] . 18 évesen szüleitől a Lakhta melletti Savushkina utcába költözött [1] .

Egyre népszerűbb

Ebben az időszakban kezd hírnevet szerezni a LiveJournal olvasói körében. "A barátok száma drámaian megnőtt", miután 2005. május 29- én közzétette a "Napelemként dolgozom..." című versét [12 ] . Egy személytől azt hallani, hogy „általában nem érdekli az életemről olvasni” [4] . 2005. szeptember 11-én elindított egy második blogot xelbot , ahol főleg életéről írt, és többnyire új verseket publikált az izubr blogon [14] . 2005-ben a Serpukhov közelében megrendezett Second Channel bárdfesztivál díjazottja [15] , részt vett a Kingfisher ifjúsági dalfesztiválon (2005 és 2006). 2006 decemberében megnyerte a "POETOMU" fiatal költők versenyét két kategóriában: a fő kategóriában és a szerelmes szövegek jelölésében [16] . 2007-ben az „Anya vidéken van, a kulcs az asztalon...” című versének köszönhetően hívta fel magára a figyelmet (blogjában 2007. május 23-án [12] ), ami szintén meredeken emelkedett népszerűsége és a LiveJournal előfizetőinek száma [13] [17] . Tatyana Alekseeva így jegyezte meg népszerűségének okát: „Alya költő, aki nem az olvasóknak ír, hanem róluk. Mindenki számára ismerős élményből varázsol, rajzol, énekel. Forró, pillanatnyi érzésfolyam, meglepő módon megnyílik, egyszer mindenki érezte legalább egy pillanatra. A táguló tér állapota, akut gyengédség és valami más iránti igény, heves igény a megosztásra - mindez a fiatalkorú emberre esik. <...> [Alja Kudrjaseva] mindenki nevében és mindenkiről beszél - elképesztő tisztasággal és fényességgel, az érzésekbe vetett bizalommal és őszinteséggel. Az érett korú emberek számára pedig Kudrjaseva versei utat nyitnak saját megfoghatatlan múltjuk felé” [18] .

Kudrjasevára a Helikon Plus kiadó igazgatója, Alexander Zhitinsky figyelt fel , aki fiatal tehetséges költőket keresett az interneten [19] . Zsitinszkij szerint „csak néhány vers elolvasása után” rájött, hogy „egy teljesen rendkívüli esettel van dolgában. <...> Neki van a fő dolga, ami a mai költők túlnyomó többségének, még a nagyon jóknak is, nincs - az olvasója, aki nem verset ír. Nem kézműves olvasó. És napról napra egyre több ilyen olvasó . Magukat a verseit "a legcsodálatosabb intonációnak, őszinteségnek" nevezte. 2007 szeptemberében, amikor Alina bemutatkozó gyűjteményét publikálásra készítették elő, folyóiratának előfizetőinek száma körülbelül 4,5 ezer volt [20] . 2007 októberében a Helikon Plus kiadja debütáló versgyűjteményét "Nyitva" címmel. A kezdeti 500 példányos példányszám [7] napok alatt elfogyott [4] , majd a könyvet többször is újranyomták [13] [7] . 2007 decemberében Alina ismét részt vesz a „POETOM” fiatal költők versenyén, ahol mind a négy szöveges jelölésben a verseny győztese [21] [22] [23] . Ezt a könyvet Dmitrij Bykov költő és irodalomkritikus nagyra értékelte a 2007-es eredmények irodalmi áttekintésében: „Kudryasheva húsz éves, lehet másodlagos és túlzottan magasztos is, és néha „szorgalmasan betör a nyitott ajtók közé”, de lehetetlen megtagadni csodálatos tehetségét. <...> A jelenlegi hallgatók teljes nemzedékében egyedül neki van saját hangja, bár sok társának és társának van egyéni sikeres verse <...> Általában véve a „nyitott” elég felfedezés” [24] . Alekszandr Vasziljev is nagyra értékelte munkásságát, megjegyezve, hogy „20 évesen úgy ír, ahogy Brodszkij 35-37 évesen” [25] , sőt néhány versét meg is zenésítette [5] . 2008. január 10-én a 10. szám alatti Makarov Embankment Kortárs Irodalom és Könyvek Központjában könyvének bemutatójára és kreatív estre került sor [4] . Márciusban körülbelül 6000 LJ felhasználó [4] iratkozott fel az izubr blogjára , ami lehetővé tette számára, hogy ezzel a paraméterrel bekerüljön az orosz nyelvű LJ értékelés [26] legjobb húsz közé . Ugyanezen év májusában, 2008 májusában a Novaja Gazeta megjegyezte: „A közelmúltban Alja Kudrjasevát „regisztrálták” az orosz nyelvű LJ szegmens minősítésének első oldalán, megkerülve Dmitrij Dibrov , Leonyid Parfjonov , Butch , Max beszámolóit. Fry , Alexander Zhitinsky és még sokan mások <... > Alya maga igyekszik nem nagyon figyelni a népszerűségére, és eddig úgy tűnik, egész jól megy” [13] . Jurij Arkhipov irodalomkritikus 2009-ben pozitívan értékelte Kudrjaseva költészetét : „A versek az ókor és az újdonság csodálatos szintéziseként jelentek meg - valamiféle könnyű felfüggesztésben, mintha ritka levegőben lennének. Szentpéterváron keresztül-kasul, a minták és tónusok remegő homályával járva ebben a városban, különösen Innokenty Annensky és Mihail Kuzmin , Vaszilij Komarovszkij gróf , Sologub , Blok kora óta – egészen Vaginovig és más sündisznókig, akik jöttek. a ködből, akár a Földközeli, akár a transzcendentális térből. A szavak ebben az üres és tágas üregben lesznek tárolva, de ami a legfontosabb, a hangok is... És ugyanakkor volt valami új hangzás ezekben a versekben, tiszta modernitás. És nem arról van szó, hogy folyamatosan villogtatják a számítógép, weboldal, blog, határidő és online szavakat. <...> Itt egy nemzedék hangja, aki ismét a Mindenhatóhoz nyúl, és nem biztos semmiben. Ugyanakkor a „leletek és sikerek” mellett a „kudarcokat” is megjegyezte debütáló gyűjteményében: „Kezdetben - gyerekes kísérlet ambiciózus példázatok kiadására (például egy pingvinről és egy halról). A végén - tisztelgés az egyetemes és méltatlan ostoba divat előtt, hogy trágárságokat használjon - akvarell és pasztell fekete festékkel bekenni" [27] . 2008 májusában folyóiratának több mint 7 ezer előfizetője volt, 2010 februárjában - több mint 10 ezer [28] , 2011 elején - több mint 13 ezer [29] .

Ali Kudrjaseva népszerűségének növekedése akkor következett be, amikor Oroszországban alacsony volt a költészet iránti érdeklődés. Ahogy Anna Merzljakova az Új Egyetemi Élet című kiadványban megjegyezte: „A 2000-es évek elején, amikor elmúltak a nagy zavargások , és az emberek egy kicsit meghíztak, úgy tűnt, hogy a költészet teljesen kamarássá vált, az értelmiségiek kényeztetésévé vált. Valójában a csúcstechnológia , a forgalmi dugók és a fehérgalléros korszakban , ha azt mondjuk, hogy verset írsz, az gyakorlatilag a saját komolytalanságodat jelenti. Ali Kudrjaseva és Vera Polozkova költészeti blogjainak sikere azonban , aki szintén a LiveJournalban írt verseinek köszönhetően vált híressé, és debütáló gyűjteményét 2008 elején adta ki [4] ugyanabban a Helikon Plus kiadónál, megmutathatja, hogy a költészetet lehet népszerű a fiatalok körében [30] . Egy új jelenségről kezdtek beszélni – a hálózati költészetről [29] . Andrej Permjakov költő és irodalomkritikus 2008-ban kijelentette, hogy „húsz, ha nem több év óta először jelent meg a húszévesek költészetének ilyen jelensége a húszéveseknek” [31] . Alekszej Szalomatyin irodalomkritikus iróniával jegyezte meg, hogy abban az időben, amikor a modern oroszul beszélő költőket „főleg kollégák és filológusok-specialisták olvassák, <…> a fiatal szerzők, Vera Polozkova és Alina Kudrjaseva a költői „ amerikai álom élő megtestesülésének” nevezhetők. ”: szerződések kiadókkal, rendszeres alkotói estek és turnék, rajongók ezrei serege rohamozza meg bálványaik élő magazinjait, és a hangok kórusa azt ismételgeti: „A mi nem irodalmi időnkben visszatért a költészet iránti érdeklődés!” [ 32] . Arkady Zastyrets irodalomkritikus 2013-ban megjegyezte, hogy bár az internet nagyszerű lehetőséget kínál az önkifejezésre, a költők közül csak keveseknek, például Alja Kudrjasevának sikerült az internetnek köszönhetően népszerűséget elérniük, mivel „ehhez nagy tehetség kell” [33] . Az enciklopédikus szótárban "Szentpétervári irodalmárok. XX. század” (2011) megjegyezte, hogy „K[udryasheva] művészete [orchestvo], amelyet élénken vitattak az internetes közösségben, meglepően kevés választ kapott a „hivatalos” sajtóban” [34] .

2009–2012

2009-ben piros oklevéllel diplomázott a Szentpétervári Egyetemen [10] , megvédve „A modalitás kifejezésének módszerei Chaplin és Naukan eszkimó nyelven” című szakdolgozatát (témavezető N. B. Vakhtin ) [35] . Ezután a szentpétervári Európai Egyetemre lépett néprajz szakon. A siketek és némák nyelvi és kulturális környezetével kapcsolatos antropológiai kutatásokkal foglalkozott : „A siketek költészetéről szóló szakdolgozattal kezdtem – kiderült, hogy szinte nem is tanulmányozták. Ez a költészet mind a szemantikán, mind a vizuális ritmuson és rímen alapul. A hallássérültek nyelve figuratív, egy mozdulattal egy egész kifejezést lehet megjeleníteni, és a tér közvetlenül érintett. A siket közösség nagyon zárt, de szerencsém volt, hogy ott volt az, aki bemutatott. Ez egy híres jelnyelvi tolmács, azt mondta: „Jó lány ez, jeleket akar tanulni, legyen kedves hozzá” .

Kudryasheva népszerűségét bizonyítja az a tény, hogy a moszkvai „Sztrasztnáj” Színházi Központ épülete nem tudott mindenkit befogadni, aki eljött a 2009. szeptember 14-én megrendezett kreatív estjére. A Tatyana Day honlapján megjegyezték: „Az estére nem volt jegy vagy meghívó, de egy idő után az őrök nem engedtek be: nem volt hely, azt mondják. „Őr bácsi, beengedtem őket!” – kiáltotta Alya, és az emberek bementek, bár a folyosón valóban a falak mentén álltak, és már régóta ott ültek a lépcsőn” [10] . Anna Merzlyakova megjegyezte: „Alya Kudryasheva nem nyilvános költő, bár szerzője előadásait telt teremben tartják. Figyelemre méltó, hogy egy lány tehetsége egyenesen arányos szerénységével. Kudrjaseva nem szereti, ha "költőnek" nevezik, és nem tartja szükségesnek .

2010. július 26-án megjelent a "Három, kettő, egy" hangoskönyv, amely 34 verset tartalmaz a szerző előadásában, valamint a "Zajba fullad az utca" bónuszszámot Vera Polozkova előadásában . Minden vershez Sergey Geokchaev eredeti zenét írt. A kiadó megjegyzése az albumról így szólt: „Ez az album már túlmutat egy hangoskönyvön, bár még mindig nehéz zenei lemeznek nevezni. Bizonyos értelemben a Three, Two, One egy kísérleti korong. Némelyik számban klasszikus hangok hallhatók, némelyikben rock and roll basszusgitár és grunge gitár, néhány vers pedig tipikus brit akcentussal szólal meg a zenei előadásban, mert trip-hop alatt olvassák el őket ” [36] . Ugyanebben az évben Vera Polozkova kiadónál jelent meg egy hasonló hangoskönyv, amelynek zenéjét szintén Szergej Geokcsajev írta [30] . Kudrjaseva és Polozkova lettek az elsők azok a költők, akik zenei albumokat adtak ki verseik zenére szavalásával. Ellentétben Polozkovával, aki zenészeket fogadva szervezett egy turnét saját verseinek zenés előadásával, Alja Kudrjaseva már nem csinált ilyesmit [37] .

2011 szeptemberében megkapta a Top 50: The Most Famous People of St. Petersburg díjat a Sobaka.ru magazintól az Irodalom jelölésben [38] . Ugyanakkor a magazinnak adott interjújában azt mondta: „Számomra úgy tűnik, hogy az irodalmi környezetben élő emberek nem szeretik az olyan embereket, mint én és Vera Polozkova. Egymás vezérli őket, mi pedig közvetlenül „a népnek” írunk. Többször elmentem verses bulikra, és rájöttem, hogy az úgynevezett irodalmi élet nem vonz. Nem értem, hogyan lehet irodalomból élni. <…> A költészet fontos része az életemnek <…> De fel sem merült bennem, hogy az embert a költészetért tisztelni lehet, büszke lehet rá, főleg, hogy jövőbeli életemet nem kötöm az irodalomhoz. A jövőt a következőképpen látom: szakdolgozatot írok, majd talán elmegyek külföldre szakmai gyakorlatra” . Ugyanebben az évben egy cikk jelenik meg Alya Kudryasheváról a munkájának elemzésével, beleértve az „Open” gyűjteményt is az „Irodalmi Szentpétervár” című kétkötetes enciklopédikus szótárban. XX. század” [7]

2011-ben megvédte diplomamunkáját „A beszélők nyelvi változatai és típusai az orosz siket közösségben” címmel, majd I. V. Utekhin irányításával elkezdett dolgozni „A szociolingvisztikai helyzet a vegyes siketcsaládokban és a siketcsaládokban” című szakdolgozatán. Meghallgatás Oroszországban". Részt vett a siketek írott nyelvének korpuszának összeállításában is [35] . 2011 végén megjegyezte, hogy a tudományos munka mellett: „Legtöbbször szemetelek, buta vagyok, aktív társasági életet élek. <...> Csodálatos kollégáim vannak, posztgraduális képzésem kiváló összeállítása, és van elég érzelmem ahhoz, hogy elérjem” [5] . Ebben az időben munkái állandó népszerűségnek örvendtek [39] . Irodalmi estjeit, bár ritkán, de "de valóban nagy léptékben" [40] , Oroszországból való távozása előestéjén magát is a "leghíresebb hálózati költők"-ként jellemezték [41] .

Németországban

2012 novemberében Münchenben él és dolgozik , ahol a "City" kulturális központ alkalmazottja lesz [42] . Saját bevallása szerint: „24 évesen költöztem Münchenbe, pusztán pragmatikus megfontolások vezérelve: ide hívtak dolgozni. Természetesen, ha választhatnék, Hamburgot választanám ” [1] . Miután Németországban telepedett le, a frankfurti egyetem posztgraduális tanulmányaiban folytatta a kétnyelvűek életének tanulmányozását [43] , és a „What? Ahol? Mikor?" helyi csapatoknak [11] . 2014 augusztusában bejelentette, hogy megváltoztatta vezetéknevét, így Alina Khaitlina lett [44] . 2015. december 4-én feleségül vette Jurij Davigorát [45] .

Németországi tartózkodása alatt részt vett egy rövid orosz-német és német-orosz szótár elkészítésében, amely 2015-ben jelent meg, és pozitív értékelést kapott a német kritikákban [46] . 2015 szeptemberében Dmitrij Bykov megjegyezte: „Nagyon tetszett néhány verse. Ami most úgy tűnik számomra, még mindig egy futás egy új ugrás előtt. Talán nagyon radikálisan meg kellene változnia, és minden bizonnyal rövidebben kellene írnia. Sajnálatát fejezte ki Oroszországból való távozása miatt is [47] . Addigra visszafogja tevékenységét az egykor hírnevet meghozó LiveJournalban: 2014 februárjában felhagy a xelbot blogírással [48] , 2016. június 27-én tesz közzé utoljára verseket főblogján izubr [ 49] .

2016 szeptemberében jelenik meg „Sometimes Ships” című verses gyűjteménye [50] . A könyv a nyilvánosság számára ismert Alya Kudryasheva néven jelent meg, az impresszumban a 2017-es év szerepel. A Nezavisimaya Gazeta azt írta, hogy ez a gyűjtemény: „eklektikus, ha nem is kísérleti jellegű. <...> A szerelem és a halál, a sors, a szülőváros témái dominálnak, tapinthatóak a költői mesterek hatásai. Mindazonáltal ez egy élő, zavaró lélekkép, a forma, amelyet a szerző választ, alá van vetve az államnak. Itt van a teljes méret- és strofikus paletta. A ruganyos táncritmus felváltja a sorba áramló, rögzült vizuális képek remegő folyamát” [51] . A „Néha hajók” című verset Andrey Orlovsky vette fel a 2018-ban megjelent „ Élő költők ” című gyűjteménybe . Három kedvenc költője is szerepel ott: Rainer Maria Rilke , Asya Anistratenko , Dmitry Kolomensky [52]

2019. október 15-én Anna Goruskina , a Cserepoveci Állami Egyetem posztgraduális diplomája megvédte „A nyelvi kultúrák Ali Kudrjaseva hálózatszerző modern poétikai diskurzusának szerkezetében: a tanulmány funkcionális aspektusa” című disszertációját [53] . a filológiai tudományok kandidátusa. A disszertáció 412 vers elemzése alapján készült, amelyeket Ali Kudrjaseva 2003 és 2017 között írt egy költői blogba [54] [55] . A mű megjegyezte, hogy korábban "a szentpétervári költőnő munkássága nem volt teljes körű elemzés tárgya" [28] .

2020-ban a versek bekerültek az ugyanabban az évben kiadott „Non-Returnable” című antológiába, amelyet a COVID-19 világjárvány témája egyesít [56] . 2020 decemberében a Livebook kiadó kiadott egy verseskötetet gyerekeknek és gyerekekről „Nem ijesztő macskák” [57] . Ő maga így jellemezte a könyvet: „Ez a könyv gyermekverseket, verseket, emberekről és egytől kilenc éves korig tartó embereknek szól, akiknek az évszáma még mindig egy számnak tűnik. Arról az időről, amikor semmiről sem lehet azt mondani, hogy jó vagy rossz – mindig nagyon jó vagy rettenetesen rossz. Azokról az emberekről, akiknek még egészen új a világ, ropogós, csak most vették ki a csomagból, és minden lépésnél valami csodálatos vár” [58] . 2021. február 13-án online találkozóra került sor ennek a könyvnek a bemutatójával [59] [60] .

Blogok

2008-ban Kudryasheva így jellemezte költészeti blogját: „Úgy gondolom, hogy az Izubr magazint már nem egy személy írja, hanem egy Izubr-felhasználó. Ez egy olyan különleges írógép, amely nem tud egy kifejezést kimondani anélkül, hogy művészi elrendezést ne készítene; és aki bármilyen mondatot írt, még a legvéletlenebbet is, emlékszik rá, hogy 6000 ember fogja elolvasni” [4] [61] . Főblogjában, az izubrban a cím funkciót főként olyan idézetek töltik be, amelyek egy-egy irodalmi vagy zenei műre utalják az olvasót, ami segít felkészíteni az olvasót a szöveg érzékelésére. Minden bejegyzéshez tartozik a szöveg írásának dátuma és időpontja, valamint olyan alpontok, mint a „Zene” és a „Hangulat”. A "LiveJournal" fenntartásának kimondatlan szabályai szerint a "Zene" rész azokat a kompozíciókat tükrözi, amelyeket a szerző a bejegyzés létrehozásakor hallgat [62] . A blogon megjelent 412 vers közül 205-nek (49,8%) nincs saját eredeti címe, amely egy másik szerző idézett töredéke. Általában ezek a címek szerzői jogi jellel vannak ellátva . A leggyakrabban hivatkozott zenei források (135 felhasználás), amelyeket a bárddalok (40 bárd szerző 92 szövegcímben) és az orosz rock (43 felhasználási mód különböző előadóktól) műfajai képviselnek. Idézetek is találhatók orosz nyelvű prózából, költészetből, 19-21. századi gyermekirodalomból és külföldi prózából [63] . Az elszigetelt esetek filmekből vett kölcsönzések, népszerű kifejezésekre hivatkozva, a LiveJournal más felhasználóinak blogbejegyzései [64] . Ez lehetővé teszi a vers olvasását a címadó idézet forrásszövegének prizmáján keresztül [65] , bár a címidézet a legtöbb esetben csak asszociatív szinten korrelál a szöveggel. A címben szereplő idézetek gyakran olyan zenei kompozíciók töredékei, amelyeket a szerző egy bizonyos időszakban hallgatott meg. Valószínűleg a mű tartalma és címe közötti kapcsolat mély tudatalatti szinten létezhet [66] .

2005. szeptember 11-én elindított egy második xelbot blogot , amely inkább informális és önéletrajzi jellegű volt [67] . A magazin elindítása után Kudryasheva azt írta, hogy a xelbot blog „pontosan az lesz, amilyen én vagyok – egy ideges, érzékeny, 17 éves lány. Ez pedig: nyafogás, lytdybra, pátosz, bejelentések, kérések, vázlatok, panaszok... <...> Amikor izubr bal sarka viszket, meg fogja érteni, hogy a világnak tudnia kell róla – tehát xelbot rögtön oda fog írni. Később, 2011-ben megjegyezte: „Nem hiszem, hogy én és a verseim egy és ugyanazok lennénk. A második blogot azok olvassák, akik érdeklődnek irántam. Itt kommunikálok a barátokkal, nem nézek vissza a közönségre, mindenkit a pokolba küldhetek, ha akarok... Miért igazoljak magam valaki előtt, hogy hétköznapi ember vagyok? Nem, büszke vagyok rá . Általánosságban elmondható, hogy mindkét blogon verseket és történeteket is posztolt magáról, és nem készített magáról külön képeket a különböző blogok számára [69] .

Nem korlátozódott csupán szövegek közzétételére mindkét blogon, aktívan kommunikált olvasóival hozzászólásokon keresztül, és a LiveJournalon kívül irodalmi találkozókat is szervezett velük. 2008 márciusában: „Amikor százan olvastak, mindet ismertem; amikor 200-an olvastak, én is ismertem mindenkit. Még akkor is, amikor már ezer ember olvasott engem, általában kitaláltam, mik azok. Végignéztem mindazok naplóit, akik barátként vettek fel, találkoztam néhányukkal. <...> Időről időre találkozom azokkal, akik olvasnak - csodálatos emberek, a legérdekesebb dolgokat csinálják, csodálatos gyerekeik, barátaik és... és amikor arra gondolok, hogy ők mind olyan csodálatosak. , és annyi van belőlük, hogy Ha nem fogom fel, akkor megijedek” [4] . Ahogy Aleksey Salomatin 2010-ben megjegyezte , „a rajongói <…> többnyire nem szerveznek tömeges keresztes hadjáratokat egy ideológiai ellenség ellen, hanem megjegyzéseket fűznek bálványuk blogjához a „Ez zseniális!” „Vagy“ Köszönöm! ”, Néha eksztatikus glosszoláliába esnek, néha - bizalmasan beszámolnak arról, hogy „Cvetaeva után nálunk nem volt ilyesmi. Így van." [32] . 2015-ben Dmitrij Bykov sajnálkozva mondta: „Kudrjasevát nagyon elrontotta a korai hírnév – nem is korai, hanem a lelkes lányok kórusa, akik ezt írják: „Könnyekig! Törött! Elment! Te egy szent vagy! Leírhatatlan! "(Vagy legjobb esetben: "Mosolygott"). Ez az egész olyan hülyeség! Számomra úgy tűnik, hogy egy költő ne függjön a közönségtől, vagy attól függjön minimálisan, vagy ennek a függőségnek másnak kell lennie, és nem kamentynak" [47] .

2014. február 23-án abbahagyja a xelbot blogírást [48] , 2016. június 27-én posztol utoljára verset főblogján, izubr. 2018. április 30. bejelenti, hogy "Nem valószínű, hogy még frissítem ezt a magazint, és mindenféle hülyeség átkerült a facebookra , ahol boldogan élnek" [49] .

Publikációk

versgyűjtemények gyűjteményes gyűjtemények versválogatásai jelentések [70] szerkesztés és szerkesztés [71]

Irodalom

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 4 Antonov, Jevgenyij Alja Kudrjaseva költőnő – a Kamenny-szigetről, az Obvodnij-csatornáról és azokról a helyekről, amelyeket meg kell mutatni a külföldieknek . „Papír” (2016. október 3.). Letöltve: 2021. január 6. Az eredetiből archiválva : 2022. július 3.
  2. ↑ 1 2 izubr-Profil . Letöltve: 2021. március 16. Az eredetiből archiválva : 2021. március 14.
  3. ↑ Szentpétervár új nevei: Versgyűjtemény / Összeáll. S. B. Fedorova, A. A. Sevcsenko - Szentpétervár: Art-Vilar Kiadó, 2002. - 106. o.
  4. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 „Száztól kezdek számolni, egytől kezdődik az életem…” // Szentpétervári Egyetem. 2008. - 2008. március 5-i 3. szám (3770).
  5. ↑ 1 2 3 4 Anna Andreeva, Anastasia Minina . Alja Kudrjaseva: „Gyerek voltam, akit a barátaim nem szerettek” Archív példány 2021. január 9-én a Wayback Machine -nél // Versenytárs: tekintélyes újság. 2011. - 48. szám 2011. december 28
  6. ↑ Szentpétervár új nevei: Versgyűjtemény / Összeáll. S. B. Fedorova, A. A. Sevcsenko - Szentpétervár: Art-Vilar Kiadó, 2002. - S. 107-111
  7. ↑ 1 2 3 4 5 Drugoveyko-Dolzhanskaya S. Kudryasheva Alya // Irodalmi Szentpétervár. XX. század: prózaírók, költők, drámaírók, műfordítók: enciklopédikus szótár: 2 kötetben / Szentpétervár állam. un-t; [ch. szerk. és comp. O. V. Bogdanova]. - Szentpétervár: Filológiai kar. St. Petersburg State University, 2011. - V. 1: A-K. - 2011. - 638 p. - ISBN 978-5-8465-1103-3 . - C. 598-600
  8. ↑ Él a LiveJournal: kinek és miért érdemes olvasni ? RIA Novosti (2020. március 23.). Letöltve: 2021. január 23. Az eredetiből archiválva : 2021. március 14.
  9. ↑ 1 2 3 Sopova A. „Nyíltan” Ali Kudryasheva: nem női lányos költészet . Archív példány 2009. szeptember 27-én a Wayback Machine -n // taday.ru , 2009. szeptember 18..
  10. ↑ 1 2 Profil az IAC minősítő webhelyén
  11. ↑ 1 2 Decembereimtől tavaszodig...: izubr - LiveJournal . Letöltve: 2021. január 7. Az eredetiből archiválva : 2021. január 8..
  12. ↑ 1 2 3 4 Obydenkin A. Égő versek egy ritka vadállattól 2021. január 9-i archív példány a Wayback Machine -nél // Novaja Gazeta . 2008. - 2008. május 29-i 38. sz
  13. ↑ Howanitz, 2020 , p. 254, 277.
  14. ↑ Glikin M. Workers of the Pen and the Axe Archív másolat 2014. december 24-én a Wayback Machine -nél // Nezavisimaya Gazeta . - 2005. - július 14
  15. ↑ "Ezért 2006" - Fiatal szentpétervári költők versenye
  16. ↑ Howanitz, 2020 , p. 254.
  17. ↑ Alekseeva T. A fiatalság nem kor: megtalálni a hangodat // Tanteremvezetés és iskolások oktatása. - 2010. - 4. szám - S. 25-28. - (Osztályterem óra).
  18. ↑ Vladimir Tuchkov Sorok a pulton Offline, az internetes költészet nagyon jövedelmező kereskedelmi vállalkozásnak bizonyult // Novaja Gazeta. 2008. - 2008. augusztus 25-i 62. sz
  19. ↑ Eliseev N. Író-kiadó // Expert North-West . - 2007. - 34. szám - szeptember 17.
  20. ↑ EZÉRT - Fiatal szentpétervári költők versenye
  21. ↑ Krónika // St. Petersburg Vedomosti . 240. szám 2007.12.20
  22. ↑ Andrej Korkin. Új költők jelentek meg az északi fővárosban . spb.kp.ru (2007. december 18.).
  23. ↑ Bykov D. Az irodalom mindent megtesz Archív példány 2013. október 25-én a Wayback Machine -nél // Friendship of Peoples . - 2008. - 1. sz.
  24. ↑ Bakanov K. Alekszandr Vasziljev, a Spleen csoport vezetője. „Kicsit kiestem a való világból” Archiválva : 2021. január 8., a Wayback Machine // Novye Izvestiya . - 2008. - március 11.
  25. ↑ Obydenkin A. ... és DR. - Pierrot az 1990-es évek // Novaya Gazeta . - 2008. - 2008. március 24-i 20. sz.
  26. ↑ Arkhipov Yu. A szonátában csak lakások vannak // Irodalmi Oroszország . 2009. - 29. sz
  27. ↑ 1 2 Goruskina, 2019 , p. négy.
  28. ↑ 1 2 Drugoveyko-Dolzhanskaya, 2011 , p. 598.
  29. ↑ 1 2 3 Merzlyakova A. „Égesd az emberek szívét a Zhzhezhel igével”: Két szó a blogszférából előkerült modern költészetről 2020. szeptember 20-i archív példány a Wayback Machine -nél // Új egyetemi élet: a világ újsága Szibériai Szövetségi Egyetem. 2010. - 19. szám (081). - 22. o
  30. ↑ Beszélgetések Andrej Permjakovval Archiválva 2020. október 28-án a Wayback Machine -nél // Volga . 2008. - 2. sz
  31. ↑ 1 2 Salomatin A. V. A giccstől a táborig: Vera Polozkova és Alina Kudrjaseva verseiről 2021. október 25-i keltezésű archív példány a Wayback Machine -ben // Irodalom kérdései . - 2010. - 5. sz. - S. 97-111.
  32. ↑ Yana Belotserkovskaya. A weben minden második ember lehet "költő": Kultúra: Oblgazeta . oblgazeta.ru (2013. július 22.).
  33. ↑ Drugoveyko-Dolzhanskaya, 2011 , p. 599.
  34. ↑ 1 2 Laboratory of Sign Language Linguistics archiválva 2021. március 6-án a Wayback Machine -nél // signlang.ru
  35. ↑ Három, kettő, egy a contentmedia.ru webhelyen
  36. ↑ Anatolij Obydenkin. Félsötétség, laptop és a szükséges rezgések . www.novgaz-rzn.ru _ Novaya Gazeta-Ryazan (2012. június 14.). Letöltve: 2021. március 7. Az eredetiből archiválva : 2021. augusztus 5..
  37. ↑ Minden "Kutya" tudja (fotóesszé) . ngs.ru (2011. szeptember 17.). Letöltve: 2021. január 6. Az eredetiből archiválva : 2021. január 9..
  38. ↑ Irina Dudina. "A szentpétervári irodalom nehéz talaja" . Rosbalt (2012. augusztus 4.). Letöltve: 2021. március 7. Az eredetiből archiválva : 2022. július 10.
  39. ↑ Marina Shkvyrina. Polozkova, Goralik, Kudrjaseva – az orosz költészet új arcai? . gaude.ru . Gaudeamus diákújság (2012. március 10.). Letöltve: 2021. március 7. Az eredetiből archiválva : 2020. február 23.
  40. ↑ Alya a "Műhelyben" várja . reshetoria.ru . Reshetoriya - Kreatív személyiségek klubja (2012. október 24.). Letöltve: 2021. március 7. Az eredetiből archiválva : 2013. március 26..
  41. ↑ * The Open Secret – Und das bedeutet Krieg Archiválva : 2022. február 16. a Wayback Machine -nél // xelbot.livejournal.com, 2012. október 9.;
  42. ↑ Alya Haitlina 2021. február 26-i archivált példány a Wayback Machine -en a Városi Kulturális Központ honlapján
  43. ↑ Alina üzenete az FB-n a vezetéknevének megváltoztatásáról, beleértve a beszkennelt dokumentumot
  44. ↑ Jurij Davygora bejegyzése a facebook közösségi hálózaton 2015. december 4-én
  45. ↑ Steinke K. [Rec. ad op.:] PONS, Kompaktwörterbuch Russisch: mit Online-Wörterbuch; Russisch - Deutsch, Deutsch - Russisch; [130.000 Stichwörter und Wendungen; für Alltag und Beruf] / [Bearb. von: Alina Khaitlina ...]. - Neubearb., 1. Aufl. — Stuttgart : PONSGmbH, 2015. [1] Archiválva : 2018. december 22. a Wayback Machine -nél
  46. ↑ 1 2 Dmitry, Bykov Dmitry Bykov - Odin - Echo of Moscow, 2015.09.18 . (hozzáférhetetlen link) . Echo of Moscow (2015. szeptember 18.). Letöltve: 2022. június 26. Az eredetiből archiválva : 2015. október 1.. 
  47. ↑ 1 2 lásd: https://xelbot.livejournal.com Archivált : 2021. január 9. a Wayback Machine -nél
  48. ↑ 1 2 lásd: https://izubr.livejournal.com Archiválva : 2021. január 9. a Wayback Machine -nél
  49. ↑ Livebook PublishingHouse blogbejegyzés a Facebookon 2016. szeptember 23-án
  50. ↑ A hét öt könyve . ng.ru. _ Nezavisimaya Gazeta (2016. szeptember 15.). Letöltve: 2021. január 6. Az eredetiből archiválva : 2021. január 9..
  51. ↑ Élő költők: [gyűjtemény / ch. szerk., szerző. Előszó Andrej Orlovszkij]. - Moszkva: "E" kiadó, 2018. - 248 p. - ISBN 978-5-04-093051-7 (az oldalszámok nincsenek feltüntetve - körülbelül a könyv közepe)
  52. ↑ Goruskina A. V. Nyelvi kultúrák a hálózatszerző Ali Kudrjaseva modern költői diskurzusának szerkezetében: a tanulmány funkcionális aspektusa: disszertáció ... a filológiai tudományok kandidátusa: 2001.02.10. / Goruskina Anna Valentinovna; [Védési hely: Cserepoveci Állami Egyetem]. - Cserepovec, 2019. - 185 p.
  53. ↑ Anna Valentinovna Goruskina, az Orosz Föderáció állampolgára, a filológiai tudományok kandidátusi fokozatáról // a Cserepoveci Állami Egyetem hivatalos honlapja
  54. ↑ Goruskina, 2019 , p. 6.
  55. ↑ A koronavírus-járványról szóló verses antológiát mutatják be ma Moszkvában . REVIZOR.RU (2020. december 28.). Letöltve: 2021. január 7. Az eredetiből archiválva : 2021. január 9..
  56. ↑ 2020. december 17-i közzététel a facebook közösségi oldalon
  57. ↑ Alya Kudryasheva a "Nem ijesztő macskák" című könyvről a YouTube -on , 0:20-tól
  58. ↑ "Nem ijesztő macskák", Ali Kudrjaseva . rgdb.ru (2021. február 5.).
  59. ↑ „Rettenthetetlen macskák”. Ali Kudryasheva új könyvének bemutatója – YouTube
  60. ↑ Howanitz, 2020 , p. 265.
  61. ↑ Goruskina, 2019 , p. 62.
  62. ↑ Goruskina, 2019 , p. 66.
  63. ↑ Goruskina, 2019 , p. 67.
  64. ↑ Goruskina, 2019 , p. 71.
  65. ↑ Goruskina, 2019 , p. 74.
  66. ↑ Howanitz, 2020 , p. 287.
  67. ↑ Howanitz, 2020 , p. 262.
  68. ↑ Savitsky E. Orosz írók és önreprezentációjuk az interneten a digitális humán tudományok szemszögéből (Könyvajánló: Howanitz G. Leben weben. (Auto-) Biographische Praktiken russischer Autorinnen und Autoren im Internet. Bielefeld, 2020)  / / Új Irodalmi szemle . - 2020. - 5. szám (156) . Archiválva az eredetiből 2021. január 9-én.
  69. ↑ Az RSL-ről szóló művek bibliográfiája | Jelnyelvi Nyelvészeti Laboratórium . Letöltve: 2021. március 6. Az eredetiből archiválva : 2020. november 26.
  70. ↑ DNB, Katalog der Deutschen Nationalbibliothek

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  A közösségi hálózatokon
Tematikus oldalak
Bibliográfiai katalógusokban