Krauss, Werner (irodalomtudós)

Werner Krauss ( német  Werner Krauss ) - ( 1900. június 7., Stuttgart , Németország -  1976. augusztus 28., Berlin , Németország ) - filológus-regényíró , irodalomkritikus , az NDK politikusa , antifasiszta , az Ellenállás mozgalom tagja világháború , a " Vörös kápolna " tagszervezete .

Életrajz

Werner Krauss 1900. június 7-én született Stuttgartban, a Német Birodalomban, Rudolf Krauss és Ottilie, szül. Schule gyermekeként. 1918 júniusában a stuttgarti Eberhard Ludwig Gimnáziumban fejezte be tanulmányait, és behívták katonai szolgálatra.

A hadsereg elhagyása után a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen és a berlini Humboldt Egyetem Irodalomtudományi Tanszékén tanult román nyelvekre specializálódott. 1922 és 1926 között Spanyolországban élt. 1931 áprilisától a Marburgi Egyetem Romanisztika Tanszékének asszisztense, a következő évben pedig letette az igazoló vizsgát. Miután a nácik hatalomra kerültek Németországban, elbocsátották állásából. Marburgban tartott előadást, ahonnan 1940 augusztusában besorozták a hadseregbe tolmácsnak.

Werner Kraus barátja, John Rittmeister pszichiáter bemutatta Harro Schulze-Boysennek. 1942 novemberében csatlakozott a Vörös Kápolna néven ismert szervezethez. Ursula Götzével együtt részt vett antifasiszta plakátok kihelyezésében Berlin-Schönebergben a "Szovjet Paradicsom" című náci kiállítás ellen Berlin-Lustgartenben.

1943. január 18-án a Gestapo letartóztatta. Hazaárulásban való közreműködés miatt a császári katonai törvényszéket halálbüntetésre ítélték. Az antifasiszta plakátok kihelyezése mellett külföldi rádióadások hallgatásával, antifasiszta irodalom olvasásával és cseréjével vádolták.

A halálos ítéletet nem hajtották végre. A pszichiáterek véleménye és a befolyásos tudósok (köztük Gadamer ) közbenjárása mentette meg az életét. [1] 1944. szeptember 14-én a halálbüntetést öt év börtönre változtatták. A halálraítélt Plötzensee-ben regényt írt, amelyben Harro Schulze-Boysen lett a főszereplő prototípusa.

Nem sokkal a háború vége előtt majdnem újra meghalt. A torgaui katonai börtönből más foglyokkal együtt keletre szállították katonai létesítmények építésére. A színpadot az amerikai hadsereg állította le. [2]

A háború végét Csehszlovákiában érte, ahonnan visszatért Marburgba. 1945-ben közreműködött a Die Wandlung havi folyóiratban.. 1946-ban professzori címet kapott a Philipps Egyetemen. Tagja lett a professzori stáb denacizálásáért felelős szervezetnek. Egy évvel később professzori kinevezést fogadott el a lipcsei egyetemen.

A háború után csatlakozott a Németországi Kommunista Párthoz. 1946. február 19-én kelt levelében Werner Krauss, mint a Német Kommunista Párt képviselője kinevezést kapott a Gross-Hesse Állami Tanácsadó Bizottságba. 1946. május 15-én lemondott. [3]

Miután az NDK-ba költözött, a SED végrehajtó bizottságának tagja lett. Werner Krauss tudományos tevékenységének egyik kiemelt területe a francia felvilágosodás volt. 1955-ben Lipcsében a Német Tudományos Akadémia (később az NDK Tudományos Akadémia) részeként megalapította a német és francia felvilágosodás történetével foglalkozó munkacsoportot. Számos mű szerzője, számos fontos művet lefordított az oktatás területén. A felvilágosodás örökségét a modernitás megértéséhez való hozzájárulásnak tekintették. 1958-ban a Berlini Tudományos Akadémia professzora lett; 1964-ben tiszteletbeli státuszt kapott.

Werner Krauss 1976. augusztus 28-án halt meg Berlinben, Kelet-Németországban.

Díjak

• NDK Nemzeti Díja (1949).
• Arany Érdemrend a Hazáért (1975).

Publikációk

• Literaturtheorie, Philosophie und Politik , Aufbau-Verlag, Berlin és Weimar 1984
• Spanische, italienische und französische Literatur im Zeitalter des Absolutismus , de Gruyter 1997
• Essays zur spanischen und französischen Literatur- und Ideologiegeschichte der Moderne , ebd. 1997
• Aufklärung I: Frankreich , Aufbau, Berlin és Weimar 1991
• Aufklärung II: Frankreich , Aufbau, Berlin és Weimar 1987
• Deutschland und Spanien , de Gruyter, 1996
• Sprachwissenschaft und Wortgeschichte , de Gruyter 1997

Irodalom

• Ottmar Ette u. a. (Hrsg.): Werner Krauss. Wege, Werke, Wirkungen. Spitz, Berlin 1999, ISBN 3-8305-0023-8
• Hans Ulrich Gumbrecht: Vom Leben und Sterben der großen Romanisten. Karl Vossler, Ernst Robert Curtius, Leo Spitzer, Erich Auerbach, Werner Krauss . Hanser, München 2002, ISBN 3-446-20140-8 , S. 175-208
• Hermann Hofer u. a. (Hrsg.): Werner Krauss. Literatur, Geschichte, Schreiben. Francke, Tübingen 2003, ISBN 3-7720-3334-2
• Gert Rosiejka: Die Rote Kapelle. "Landesverrat" és antifaschistischer Widerstand. Einführung Heinrich Scheel. Ergebnisse, Hamburg 1986, ISBN 3-925622-16-0
• Jürgen Storost: 300 Jahre romanische Sprachen und Literaturen an der Berliner Akademie der Wissenschaften. Lang, Frankfurt 2000, Teil 1, pp. 499-519
• Peter Jehle: Aufklärungsforschung als kritische Wissenschaft. Zu einigen Aspekten der Arbeitsweise von Werner Krauss . In: Michael Ewert, Martin Vialon (Hrsg.): Konvergenzen. Studien zur deutschen und europäischen Literatur. Festschrift fur E. Theodor Voss. Konigshausen & Neumann, Würzburg 2000, ISBN 3-8260-1791-9 , S. 174-187
• Michael Nerlich: Aufklärung und Republik. Zum deutsch-französischen Verhältnis, zu Frankreichforschung und zu Werner Krauss . In: Zeitschrift Lendemains , Stauffenburg, Tübingen 1993, n°69/70: Sonderheft Zum deutsch-französischen Verhältnis & Werner Krauss.

Linkek

• 2 Gedenkblätter , hrsg. v. der Stiftung Geissstraße Sieben.
• Bewegter deutsch-deutscher Lebenslauf . In Uni-Journal der Philipps-Universität, 2007. február, S. 47.

Jegyzetek

1. ↑ Marburg-News 2006 . Hozzáférés dátuma: 2012. szeptember 20. Az eredetiből archiválva : 2012. október 23. (határozatlan)
2. ↑ Zeitzeuge Dr. Knud Schmidt-Dippel berichtete (nem elérhető link) . Letöltve: 2012. szeptember 20. Az eredetiből archiválva : 2007. június 19. (határozatlan) 
3. ↑ Lengemann archiválva : 2012. október 25., a Wayback Machine (PDF) Hessenparlament, 309. oldal