Kossak-Shchukskaya, Zofya

Zofia Kossak-Szczucka
fényesít Zofia Kossak-Szczucka
Születési dátum 1889. augusztus 10.( 1889-08-10 ) [1] [2]
Születési hely Kosmin, Lengyel Királyság , Orosz Birodalom
Halál dátuma 1968. április 9.( 1968-04-09 ) [3] [2] (78 évesen)
A halál helye Bielsko-Biala , Lengyelország
Állampolgárság (állampolgárság)
Foglalkozása író
A művek nyelve fényesít
Díjak
© A szerző művei nem ingyenesek
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Zofya Kossak-Szczutskaya , nős : Kossak-Szatkovskaya ( lengyel Zofia Kossak-Szczucka, Zofia Kossak- Szatkowska , 1890. augusztus 10. , Kosmin, Lengyel Királyság , Orosz Birodalom  - 1968. április 9. , Bielsko-Biala , lengyel író, - lengyel író) újságíró, a Lengyel Ellenállás tagja , a Zsidó Segélyek Tanácsának egyik alapítója . A Világ Igaza .

Életrajz

Zofia Kossak 1890. augusztus 10-én született Tadeusz Kossak, Wojciech Kossak lengyel festő testvéreként . Zofya Kossak gyermek- és ifjúkorát Lublinban és Volhíniában töltötte . Otthoni oktatás után 1906-tól Varsóban kezdett tanítani . A Varsói Képzőművészeti Iskolában tanult , majd Genfben folytatta tanulmányait .

1915-ben feleségül vette Stefan Shchutsky-t, és a volhíniai Novoselytsya -ban kezdett élni , ahol túlélte az 1917-es parasztfelkelést. Ugyanitt 1916-ban megszületett első fia, Juliusz, 1917-ben pedig második fia, Tadeusz [4] . Férje 1921-es halála után Górky Wielkie-be költözött.

1925-ben feleségül vette Zygmund Shatkovskyt. 1926-ban megszületett Witold fia, és ugyanebben az évben meghalt első fia, Juliusz Shchutsky. 1928-ban megszületett Anna Satkovszkaja lánya, a háború éveiben az Ellenállás fiatal tagja, később író-memoáríró [4] .

1932-ben irodalmi, 1936-ban pedig a Lengyel Irodalmi Akadémia díját kapta. 1937 - ben megkapta a Lengyelország Újjászületése Rendjét . Figyelemre méltó, hogy a háború előtt írt irodalmi műveiben az akkori lengyel társadalomban igen gyakori antiszemita álláspontot képviselt [5] .

A második világháború alatt Varsóban élt, földalatti körülmények között jótékonykodott. Ezzel egyidőben vezette a Lengyel Reneszánsz Frontot ( Lengyel Front Odrodzenia Polski ) a katolikus földalatti szervezetet, amely a háború előtti Katolikus Akció folytatása lett. A "Polska żyje" ("Lengyelország él") underground magazin első számával együttműködésben jelent meg.

1942 augusztusában kiadta híres kiáltványát:

„A varsói gettóban, a fal mögött, amely elvágja a világtól, több százezer halálra ítélt ember várja a halálát. Számukra nincs remény a megváltásra, nincs segítség sehonnan ...

A meggyilkolt zsidók száma meghaladta az egymilliót, és ez a szám napról napra növekszik. Mindenki meghal. Gazdagok és szegények, öregek és nők, férfiak és fiatalok, csecsemők... Mindannyian bűnösek voltak abban, hogy a zsidó nemzetbe születtek, Hitler pusztításra ítélte.

A világ nézi ezt a bűntényt, amely szörnyűbb mindennél, amit a történelem látott, és hallgat. A védtelen emberek millióinak lemészárlását általános ellenséges csend közepette hajtják végre. A hóhérok hallgatnak, nem kérkednek azzal, amit csinálnak. Sem Anglia, sem Amerika nem emeli fel a szavát, még a befolyásos nemzetközi zsidóság is hallgat, amely valaha annyira érzékeny volt minden sajátja elleni sérelemre. A lengyelek is hallgatnak. A zsidók lengyel politikai barátai újságírói feljegyzésekre szorítkoznak, a zsidók lengyel ellenfelei érdektelenséget mutatnak egy számukra idegen ügy iránt. A haldokló zsidókat Pilates veszi körül, akik kezet mosnak.

Ezt a csendet nem lehet tovább tűrni. Bármi is legyen az indítéka, becstelen. Lehetetlen passzívnak maradni a bűncselekmény láttán. Aki hallgat a gyilkossággal szemben, az a gyilkos cinkosává válik. Aki nem ítél el, az megengedi.

Ezért emeljük fel a szavunkat mi, katolikus lengyelek. A zsidókkal szembeni érzelmeink nem változtak. Nem szűnik meg őket Lengyelország politikai, gazdasági és ideológiai ellenségeinek tekinteni. Sőt, tisztában vagyunk vele, hogy jobban utálnak minket, mint a németeket, ami miatt mi vagyunk felelősek a szerencsétlenségükért. Miért, milyen alapon - ez marad a zsidó lélek titka, ennek ellenére szüntelenül megerősített tény. Ezeknek az érzéseknek a tudata azonban nem mentesít bennünket a bûncselekmény elítélésének kötelezettsége alól.

Nem akarunk pilates lenni. Nem tudunk tettekkel ellenállni a német bűnöknek, nem tehetünk semmit, nem tudunk megmenteni senkit - de szívünk mélyéről tiltakozunk, együttérzés, felháborodás és iszonyat fog el. Ezt a tiltakozást Isten követeli tőlünk, az Isten, aki nem engedte meg az ölést. Ezt követeli meg tőlünk a keresztény lelkiismeret. Minden embernek nevezett lénynek joga van felebaráti szeretetéhez. A védtelenek vére az Éghez kiált bosszúért. Aki nem támogatja velünk ezt a tiltakozást, az nem katolikus.

A lengyelekkel egy időben tiltakozunk. Nem hisszük, hogy Lengyelország profitálhatna a német atrocitásokból. Ellen. A nemzetközi zsidóság makacs hallgatagában, a német propaganda igyekezetében, amely már a litvánokra és a... lengyelekre próbálja hárítani a zsidók lemészárlásának felelősségét, egy velünk szemben ellenséges akciót érzünk. Ugyanilyen tudatában vagyunk annak, hogy milyen mérgező lehet a bűnözés magva. A lengyel nemzet erőltetett részvétele a lengyel földeken lejátszott véres látványban könnyen kivédheti valaki más szerencsétlenségét, szadizmusát és mindenekelőtt azt a veszélyes meggyőződést, hogy az ember büntetlenül megölheti szomszédját. Aki ezt nem érti, aki Lengyelország büszke, szabad múltját össze meri kötni a felebarátja szerencsétlensége láttán szentségtelen örömmel - tehát nem katolikus és nem is lengyel! [6] .

Eredeti szöveg  (lengyel)[ showelrejt] W ghetcie warszawskim, za murem odcinającym od świata, kilkaset tysięcy skazańców czeka na śmierć. Nie istnieje dla nich nadzieja ratunku, nie nadchodzi znikąd pomoc...

Ogólna liczba zabitych żydów przenosi już milion, a cyfra ta powiększa się z każdym dniem. Gina wszyscy. Bogacze i ubodzy, starce i kobiety, mężczyźni i młodzież, niemowlęta... Świat patrzy na tę zbrodnię, straszliwszą niż wszystko, co widziały dzieje - i milczy. Rzeź milionów bezbronnych ludzi dokonywa się wśród powszechnego, złowrogiego milczenia. Milczą kaci, nie chełpią się tym co czynią. Nie zabierają głosu Anglia ani Ameryka, milczy nawet wpływowe międzynarodowe żydostwo, tak dawniej wyczulone na każdą krzywdę swoich. Milczą i Polacy. Polscy polityczni przyjaciele żydów ograniczają się do notatek dziennikarskich, polscy przeciwnicy żydów objawiają brak zainteresowania dla sprawy im obcej. Ginący żydzi otoczeni są przez samych umywających ręce Piłatow.

Tego milczenia dłużej tolerować nie można. Jakiekolwiek są jego pobudki - jest ono nikczemne. Wobec zbrodni nie wolno pozostawać biernym. Kto milczy w obliczu mordu - staje się wspólnikiem mordercy. Kto nie potępia - ten przyzwala.

Zabieramy przeto głos my, katolicy - Polacy. Uczucia nasze względem żydów nie uległy zmianie. Nie przestajemy uważać ich za politycznych, gospodarczych i ideowych wrogów Polski. Co więcej, zdajemy sobie sprawę z tego, iż nienawidzą nas oni więcej niż Niemców, że czynią nas odpowiedzialnymi za swoje nieszczęście. Dlaczego, na jakiej podstawie - to pozostanie tajemnicą duszy żydowskiej, niemniej jest faktem nieustannie potwierdzanym. Świadomość tych uczuć jednak nie zwalnia nas z obowiązku potępienia zbrodni. Nie chcemy być Piłatami. Nie mamy możności czynnie przeciwdziałać morderstwom niemieckim, nie możemy nic poradzić, nikogo uratować, - lecz protestujemy z głębi serc przejętych litością, oburzeniem i grozą. Protestu tego domaga się od nas Bóg, Bóg ktory nie pozwolił zabijać. Domaga się sumienie chrześcijanskie. Każda istota, zwąca się człowiekiem, ma prawo do miłości bliźniego. Krew bezbronnych woła o pomstę do nieba. Who z nami tego protestu nie popiera - nie jest katolikiem.

Protestujemy równocześnie jako Polacy. Nie wierzymy, Polska odnieść mogła korzyść z okrucieństw niemieckich. Przeciwnie. W upartym milczeniu międzynarodowego żydostwa, w zabiegach propagandy niemieckiej usiłującej już teraz zrzucić odium za rzeź żydów na Litwinów i... Polaków, wyczuwamy nas wrogiejakclaji. Wiemy również, jak trujący bywa posiew zbrodni. Przymusowe uczestnictwo narodu polskiego w krwawym widowisku spełniającym się na ziemiach polskich, może snadno wyhodować zobojętnienie na krzywdę, sadyzm i ponad wszystko groźol bezĺno morzekonae

Kto tego nie rozumie, kto dumną, wolną przyszłość Polski śmiałby łączyć z nikczemną radością z nieszczęścia bliźniego – nie jest przeto ani katolikiem, ani Polakiem!

1942 szeptemberében Wanda Krachelska-Filipowiczcal együtt megalapította a Zsidó Segélyek Tanácsát, amely később Żegota lett . 1943-ban tevékenysége miatt letartóztatták és az auschwitzi koncentrációs táborba küldték , később a varsói Pawiak börtönbe szállították , ahol hamarosan halálra ítélték . 1944-ben szabadult a börtönből. 1944 augusztusában részt vett a varsói felkelésben , amelyben fia, Tadeusz meghalt. Fiatal kora ellenére részt vett az Ellenállásban és második házasságából született két gyermeke, akik túlélték a háborút és megélték az öregkort.

1945 - től a Lengyel Vöröskereszt londoni misszióját vezette . A lengyel kommunisták hatalomra jutása után az Egyesült Királyságban maradt, ahol harmadik férjével élt egy cornwalli farmon , és irodalmi munkát végzett.

1957-ben visszatért Lengyelországba, és újságíróként kezdett dolgozni a katolikus folyóiratban. 1964-ben a Letter 34 egyik kezdeményezője lettamelyben a szólásszabadság korlátozása ellen tiltakozott.

Zofia Kossak-Szczucka 1968. április 9-én halt meg Bielsko-Biała városában, és a Gorki Wielki-i temetőben temették el.

Kompozíciók

Díjak

Memória

Jegyzetek

  1. ↑ https://web.archive.org/web/20070927181637/http://www.zofiakossak.pl/aktualnosci/?nzw=info&nr=20
  2. ↑ 1 2 Szczucka Zofia (1889 - 1968) // A Nemzetek Igaza Adatbázis  (eng.)
  3. ↑ Képzőművészeti Archívum – 2003.
  4. ↑ 1 2 Fundacja im. Zofii Kossak . Letöltve: 2018. december 24. Az eredetiből archiválva : 2018. december 24..
  5. ↑ Archivált másolat . Letöltve: 2018. augusztus 13. Az eredetiből archiválva : 2018. augusztus 14.
  6. ↑ Odezwa "Tiltakozás!" konspiracyjnego Frontu Odrodzenia Polski pióra Zofii Kossak- Szczuckiej, sierpień 1942 r. . Letöltve: 2014. január 2. Az eredetiből archiválva : 2016. november 7..
  7. ↑ A Zofia Kossak-Szczucka Múzeum honlapja . Hozzáférés dátuma: 2012. május 19. Az eredetiből archiválva : 2012. május 29.

Forrás

Linkek