Május 9-i alkotmány

A május 9-i alkotmány ( Cseh Ústava 9. května , szlovák Ústava 9. mája ), egyben Csehszlovákia 1948-as alkotmánya ( Cseh Ústava Československé republiky , szlovák Ústava Československej republiky ) a Csehszlovák Köztársaság májusi alaptörvénye19 , amelyet a Csehszlovák Köztársaságról fogadtak el . és 9-től 1960. július 11-ig , amikor elfogadták Csehszlovákia alkotmányát [1] .

Alapok

Az 1948-as alkotmány szerint Csehszlovákia népi demokratikus köztársaság, amely két egyenrangú szláv nemzet, a csehek és a szlovákok egyetlen állama . Ugyanakkor tényleges egyenjogúságuk biztosítása érdekében, tekintettel arra, hogy az ország központja és Csehország egybeesik, Szlovákia területén speciális szlovák nemzeti szervek jöttek létre, amelyek az összes többi kormányzóval együtt. Az egyetlen köztársaság testületeinek és hatóságainak egyformán kedvező feltételeket kell teremteniük mindkét nemzet gazdasági, kulturális és társadalmi életéhez [1] .

Az állam minden hatalmának egyetlen forrása „a város és a vidék dolgozó népe, élükön a munkásosztállyal”. Államhatalmát az általa választott képviselő-testületeken (Nemzetgyűlés, Szlovák Nemzeti Tanács és Nemzeti Bizottságok) keresztül gyakorolja, amelyeket a nép irányít, és neki tartoznak felelősséggel. Ebből a célból kikötik a választópolgárok azon jogát, hogy a képviselőket bármikor visszahívják [1] .

A választójog általános, egyenlő és közvetlen, titkos szavazással; ez minden képviselő-testület vonatkozásában ugyanaz és az ország minden polgára fel van ruházva vele. Az aktív választójog („választható”) korhatára 18 év; passzív ("választandó") - 21 év.

A legfelsőbb államhatalmi és államigazgatási szervek rendszere magában foglalja:

• Nemzetgyűlés (a legfelsőbb államhatalmi szerv és a legfelsőbb törvényhozó testület),
• köztársasági elnök és
• kormány.

Az Országgyűlést 6 évre [2] választják 35 000 főenként 1 képviselővel. Az 1954 -es választásokon 368 országgyűlési képviselőt választottak meg. Tagjai közül megválasztja a Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlésének 24 tagú Elnökségét.

Az Országgyűlés az állam egész területén hatályos törvényeket bocsát ki, az államháztartást és a nemzetgazdasági tervet törvény formájában fogadja el, felügyeli azok végrehajtását és ellenőrzi az állami zárómérleget. A törvényjavaslatok Országgyűlés elé terjesztésének jogát a kormány és a képviselők illetik meg [1] .

Az államfő az elnök, akit az Országgyűlés választ meg 7 évre. Az elnök:

• képviseli az államot a külkapcsolatok terén, ezen belül: nemzetközi szerződéseket köt [3] és ratifikál, fogadja és felhatalmazza a külföldi államok képviselőit ( megbízólevelet ad át ).
• összehívja, elnapolja és feloszlatja az Országgyűlést; aláírja az általa elfogadott törvényeket, valamint egyes, az Országgyűlés Elnökségétől származó dokumentumokat,
• kinevezi a kormány elnökét és más tagjait, és visszahívja a kormányt, ha az lemond, vagy a kormány egyes tagjait, akik lemondnak;
• joga van az amnesztiához,
• a fegyveres erők legfőbb parancsnoka.

Kormányrendelet alapján az elnök hadiállapotot is kihirdet, az Országgyűlés döntése alapján hadüzenet joga van.

Csehszlovákia kormánya az elnökből, helyetteseiből és a kormány tagjaiból (miniszterekből és államtitkárokból) áll. A kormány tevékenységében az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel. A köztársasági elnök nevezi ki a kormányt, ezt követően köteles programját az Országgyűlés elé terjeszteni és bizalmat kérni. Ugyanakkor az Országgyűlésnek joga van bármikor bizalmatlanságot nyilvánítani a kormányzattal vagy egyes tagjaival szemben.

A kormány a törvénytervezeteket az Országgyűlés elé terjeszti, végrehajtásukra utasításokat ad, az államigazgatási szervekbe dolgozókat nevez ki, irányítja a nemzeti bizottságok rendszerét. A kormány a meghatározó állami szerv a nemzetgazdaság és a többi közélet (kultúra, egészségügy stb.) közvetlen irányítása terén.

A Szlovák Nemzeti Tanács az Országgyűléssel azonos arányban 6 évre választott testület. Az 1954-es választásokon 104 képviselőt választottak be a Szlovák Nemzeti Tanácsba [1] .

Alkotmánytörvények 1950-1956

Az Alkotmány elfogadását követően, 1950-1956 között hat alkotmánytörvényt fogadtak el [1] (az alkotmánymódosítások bevezetésének vagy alkotmányos tartalmú aktusokkal való kiegészítésének formája):

• A közigazgatás szervezetének rendezéséről (1950)
• az igazságszolgáltatásról és az ügyészségről (1952)
• A nemzeti bizottságok alárendeltségéről (1953)
• a nemzeti bizottságokról (1954)
• Az Országgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács választásáról ( 1954. május 26. )
• a szlovák nemzeti hatóságok jogkörének jelentős bővítéséről ( 1956. július 31. )

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 4 5 6 Csehszlovákia  // Nagy Szovjet Enciklopédia. - M . : "Baglyok. enciklopédia", 1957. - T. 47 . - S. 282 . Az eredetiből archiválva: 2016. március 5.
2. ↑ 1954. május 26-i alkotmánytörvény
3. ↑ Általános jellegű politikai és gazdasági szerződések megkötéséhez az Országgyűlés hozzájárulása szükséges