Fuvarlevél

A fuvarlevél ( francia  le connaissement ; angol  fuvarlevél , B/L, BOL ) egy okmány , amelyet a rakományszállító állít ki a rakomány tulajdonosának . Igazolja a kiszállított áru tulajdonjogát .

A fuvarlevél egyszerre több funkciót is ellát:

A szállított árukra felvett kölcsön fedezeteként szolgálhat .

Kezdetben a fuvarlevelet tengeri áruszállításra használták . Mostantól a fuvarlevél nemcsak a tengeri vagy folyami szállítást fedezheti, hanem azokat az eseteket is, amikor a szállítást különböző szállítási módokkal végzik . Ebben az esetben a fuvarlevél áthívásra kerül .

A fuvarlevél kialakítására és tartalmára vonatkozó jogszabályi követelményeket az Orosz Föderáció Kereskedelmi Szállítási Kódexe , az Egyesült Államok tengeri árufuvarozási törvénye, a COGSA ,  számos nemzetközi egyezmény határozza  meg – például az 1924. évi „Egyesítésről szóló egyezmény”. a fuvarlevélre vonatkozó bizonyos szabályokat "( A hágai szabályok , az angol hágai szabályok ).  

Fajták

Többféle fuvarlevél létezik . A klasszikus a rendelési fuvarlevél (a megrendelésre fuvarlevél), amelyen „XXX” címzett vagy megbízása alapján van feltüntetve, ami azt jelenti, hogy „XXX” címzett átruházhatja a fuvarlevelet és ennek megfelelően a jogát. a rakományt egy másik személynek záradékkal - záradékkal  - és kézbesítéssel. A jóváhagyások száma nem korlátozott. A fuvarlevélnek ezt a tulajdoni okmányként szolgáló tulajdonságát széles körben használják a nemzetközi kereskedelemben, lehetővé téve a rakomány továbbértékesítését az út során.

Ezenkívül a következő típusú fuvarlevelek léteznek:

  1. Fedélzeten (szállítva). Amikor a hajótulajdonos kiállítja a fedélzeti fuvarlevelet, tudomásul veszi, hogy a rakományt a hajó fedélzetére rakták.
  2. A hajó fedélzetére történő berakodáshoz szükséges fuvarlevél (szállításhoz átvett). Ez a fuvarlevél igazolja, hogy az árut berakodásra átvették, azaz védelme alatt szállították. A hajóra történő berakodás után a hajótulajdonos fedélzeti fuvarlevelet állít ki, vagy a kikötői okmányt összekapcsolja a hajó nevével, a feladás dátumával, jelezve, hogy az áru már a fedélzeten van. Ebben az esetben az okmánynak ugyanolyan jellemzőkkel kell rendelkeznie, mint a fedélzeti fuvarlevélnek.
  3. Tiszta fuvarlevél. Olyan fuvarlevél, amelyen nincsenek további kitételek vagy megjegyzések, amelyek közvetlenül feltüntetik az áruk és/vagy csomagolásuk hibás állapotát. A tiszta fuvarlevélen általában az szerepel, hogy a kapott áru látszólag jó állapotban van. Például a nemzetközi banki gyakorlatban akkreditív fizetési mód esetén a fuvarleveleknek főszabály szerint tisztáknak kell lenniük, hacsak az akkreditív okmányos feltételei másként nem rendelkeznek.
  4. A záradékkal (záradékkal) ellátott fuvarlevél akkor kerül kiállításra, ha a hajó kapitánya feljegyzi benne a rakomány vagy annak csomagolásának látható hibáira vonatkozó körülményeket - azaz jelzi a rakodási engedély megsértésének pillanatait. A bank csak akkor fogadja el fizetésre, ha a fizetési feltételek ( akkreditív okmány ) egyértelműen jelzik, hogy mely fenntartások vagy megjegyzések megengedettek.
  5. Átruházható. Egy tulajdonostól a másikhoz átruházható fuvarlevél. Elvileg minden fuvarlevél úgy van kialakítva, hogy átruházható legyen egyik személyről a másikra. A különbség csak ezeknek az átviteleknek a módszereiben van.
  6. Névleges fuvarlevél. Olyan fuvarlevél, amelyen szerepel az áru átvevőjének neve, és nem utal arra, hogy az áru átruházható az ő megrendelésére. Az ilyen fuvarlevelet nem átruházhatónak is nevezik.
  7. A hordozónak. Egyszerű kézbesítéssel átutalt fuvarlevél. A gyakorlatban a bemutatóra szóló fuvarleveleket ritkán használják.
  8. A vonalhajózási fuvarlevélnek, amelyet néha "SS Co fuvarlevélként" is szoktak rövidíteni, tartalmaznia kell a fuvarozási szerződés összes létező feltételét, és egy harmadik félnek (a fuvarlevél birtokosának) lehetősége van megismerni azokat. magából a dokumentumból.
  9. Charter (fuvar) fuvarlevél. Olyan dokumentum, amelybe a fuvarozási szerződés ( charter ) feltételeinek bizonyos pontjait hivatkozásként beépítik. Ez az okmány – a vonalhajózási fuvarlevéllel ellentétben – nem tekinthető a tengeri fuvarozási szerződést formalizáló dokumentumnak.
  10. Rakománylevélen keresztül (fuvarlevél útján). Ha a tengeri szállítás a teljes szállításnak csak egy részét képezi, vagy két vagy több szállítótársaság végzi, a feladó számára kényelmesebb lehet átmenő fuvarlevél beszerzése, mint több fuvarozóval megkötni a szerződést. Az átmenő fuvarlevelet kiállító feladó csak azzal a fuvarozóval áll kapcsolatban, aki aláírja a fuvarlevelet. A fuvarozó erőfeszítéseket tesz az átrakodás és az azt követő szállítás megszervezésére. Ezért külön díjat ( fuvardíjat ) számít fel. Az áruk az áru későbbi fuvarozója általi átadása után minősülnek leszállítottnak, az áru átutalásos fuvarlevél címzettje általi átadása ellenében.

A fuvarlevél adatai

Az Orosz Föderáció Kereskedelmi Szállítási Kódexének megfelelően a fuvarlevél főbb részletei a következők:

Mivel az áru átvevője nincs mindig tisztában a fuvarozás feltételeivel (például az áru továbbértékesítésekor), ezért a szállítás minden fontos feltétele, mint pl.: általános átlag, a fuvarozó felelősségének korlátozása, fuvarozói felelősség , választottbíróság, alkalmazandó jog és egyebek, a fuvarlevélben kell rögzíteni.

A rakomány típusától, a szállítási iránytól függően szabványos fuvarlevelek léteznek.

Lásd még


Irodalom

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák
Bibliográfiai katalógusokban