Az idegennyelv-tanítás kommunikatív megközelítése az idegennyelv- tanulás egyik módszere.
A képzés fő célja a tanulók kommunikációs kompetenciájának kialakítása . Ennek a kifejezésnek a jelentése világosabb és érthetőbb lesz a nyelvtani kompetencia fogalmához képest . A nyelvtani kompetencia a kifejezések és mondatok kompetens felépítésének, az igeidők helyes használatának és összehangolásának képessége, ez a beszédrészek ismerete és a különböző mondattípusok elrendezésének ismerete. A nyelvtani kompetencia általában számos tanulmányi útmutató középpontjában áll, amelyek bizonyos nyelvtani szabályokat és gyakorlatokat tartalmaznak e szabályok gyakorlására és megerősítésére. A nyelvtani kompetencia kétségtelenül fontos, de korántsem az egyetlen szempont a nyelvtanulásban. A használat a sokkal fontosabb és összetettebb szempont, amelyre a kommunikatív megközelítés összpontosít. Az a személy, aki teljesen elsajátította az összes nyelvtani szabályt, aki tudja, hogyan kell helyesen felépíteni a mondatokat, nehézségeket találhat az idegen nyelvű valós kommunikációban, a valódi kommunikációban. Vagyis egy személy a kommunikációs kompetencia hiányát fogja tapasztalni . Figyelembe kell venni, hogy a hallgatók kommunikatív felkészítésének módszerét már alkalmazzák a tesztelésre való felkészülésre a nemzetközi brit angol nyelvvizsga formátumaiban [1] .
A kommunikációs kompetencia a következő szempontokat foglalhatja magában:
A módszer egyik fő különbsége az indukció használata a dedukció helyett. Vagyis nincs szükség tanári előadásokra, szabályok megfogalmazására: azokat magát a hallgató a szóbeli megfogalmazásuk nélkül is felfogja. Korábban az idegen nyelvek oktatása elsősorban a nyelvtani kompetencia fejlesztésére irányult. Úgy gondolták, hogy a szövegkörnyezetet figyelmen kívül hagyó nyelvtani gyakorlatok elősegítik a helyes nyelvhasználat szokásának kialakulását. A párbeszédek és kifejezések fejből memorizálásával , szóbeli vagy írásbeli hibák kijavításával, állandó tanári felügyelettel a régi módszerek sikertelenül próbálták elkerülni a helytelen beszédet.
A kommunikatív megközelítés azonban elsősorban nem a nyelvi struktúrák helyességére fókuszál (bár ez a szempont is fontos marad), hanem más paraméterekre:
A tanár a kommunikatív megközelítés alkalmazásakor nem tart előadásokat és nem fogalmaz meg szabályokat nyelvtani kifejezésekkel, hanem általában úgy jár el, mint:
A hangsúly a csoportos tanuláson van. A tanár és a tanulók feladata, hogy megtanulják a közös munkát, eltávolodni az egyénre szabott tanulástól. A tanuló megtanulja hallgatni társait, csoportban beszélgetéseket, megbeszéléseket folytatni, a többi csoporttaggal közösen projekteken dolgozni. A diák inkább a csoporttársaira koncentrál, mint a tanárára mint modellre. Hatékony módszer az is, ha a hallgatót a kommunikatív nyelvi csoportban való tanulással egyidejűleg bevonják a szakmai nyelvi környezetbe [2] .
Gyakorlatok és feladatok, amelyeket az idegen nyelvek kommunikatív módszerrel történő oktatásában használnak.