"Az én harangjaim ..." - Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj verse , az 1840 -es években íródott . Megnyitotta a "Hat vers" ciklust; először a Sovremennik folyóiratban jelent meg 1854-ben [1] . Ezt követően a verstöredékek az iskolai tanterv tankönyvi alkotásaivá és közismert romantikává váltak (a leghíresebb Pjotr Bulakhov zenéje ) [2] . A szerző 1856 októberében feleségének írt levelében ezt a művet az egyik "legsikeresebb dolgának" nevezte [3] .
Tolsztoj hosszú ideig írta a "My Bells ..."-et. A korai változatnak más, négysoros versszaka és más, szomorú hangvétele van; az ottani harangok az ókor emlékének őrzői [4] . Ezt követően a szülőföld múltja utáni vágyakozás motívuma háttérbe szorult, és az összes szláv nép egyesítésére tervezett Oroszország gondolata a középpontban állt [3] .
A vers egy csodálatos képpel nyitja meg a kis orosz természetet, amelyben a szerző felnőtt. De természeténél fogva a költő könnyen áttér a történelemre, sőt a politikára is, amit Yu. Aikhenvald a "belső integritás" jelének tart, az oroszról az egyetemesre való átállásra képtelenség jeleként [5] . A romantika mögött meghúzódó szövegben a politikai komponens gyakorlatilag láthatatlan; a vers végső változata sem tartalmazta például a következő strófát: [6]
Nagyapáink, oroszok és csehek, horvátok és ljak
ugyanazokat a győzelmeket ismerték
Drevlje egyes mezőin!
Légy országaink
Napja És uralkodj rajtunk!
Ki az Istenen és a szlávokon
Orosz sasokkal!
Mivel a "harang" főleg Oroszországban kapcsolódik a lovagláshoz , csak az orosz költészetben kaphatnak megfelelő asszociációkat a harangvirágok . A. Fet ("The Bell", 1859) és A. Bashlachev (" The Time of Bells ") hasonló utalásokat tartalmaz [7] . Ehhez járul még a kék virágok "ártatlan tekintetének" páneurópai motívuma, és a harangozásnak a harangtornyok nagy harangjainak dübörgésére való fejlődése [8] . Erre a versre vezethető vissza az orosz költészet civil beszédében a harangkép használatának hagyománya [9] .
A paródia, pontosabban az autoparódia szokatlan esete is kapcsolódik ehhez a műhöz: az 1854-es Sovremennik 4. számában megjelent Az utazó című ballada - a Harangjaim paródiája - Kozma Prutkov aláírásával . Mint tudják, ennek az irodalmi maszknak az egyik alkotója a "The Bells ..." A. K. Tolsztoj szerzője volt.
B. Zakhoder " Alice Csodaországban " fordításában a vers " Krokodiljaim ... " formában van parodizálva .
A vers szemléletes és figuratív leírást tartalmaz a Kazahsztán modern sztyeppén élt emberekről - a kirgiz-kajszakokról: így hívták a jelenlegi kazahokat az Orosz Birodalomban, majd később egészen 1925-ig (a hivatalos változat szerint, így pl. hogy ne keverjük össze a kazahokat a kozákokkal ).
A Kirgiz-Kaiszatszkij sztyeppek Közép-Ázsia északi részének hivatalos neve , amelyet az Orosz Birodalom a 17-19. században fogadott el.
A sós mocsárra zuhanok
Meghalni a hőségtől?
Vagy a gonosz Kirgiz-Kaisak ,
Borotvált fejjel
Némán meghúzza íját,
A fű alatt fekve
És hirtelen utolér engem
Réz nyíl?
Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj művei | ||
---|---|---|
Balladák és versek |
| |
versek |
| |
Dramaturgia |
| |
Próza |
| |
Publicizmus |
| |
Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj bibliográfiája |