Kita (hegy)

Kita
Japán 北岳

Kilátás a Kita-hegyre a Komatsu-hegyről napkeltekor
Legmagasabb pont
Magasság3193 [1]  m
Relatív magasság2239 m
Első emelkedő1867 
Elhelyezkedés
35°40′28″ s. SH. 138°14′20 hüvelyk. e.
Ország
szigetHonshu 
hegyi rendszerJapán Alpok 
Gerinc vagy masszívumAkaishi 
piros pontKita
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A Kita ( jap. 北岳 kita dake )  egy japán hegy Honshu szigetén , az Akaishi- hegység része ; Japán második legmagasabb hegye (3192 m, alacsonyabb a Fudzsinál ) [1] . Üledékes kőzetekből áll [2] . A Kita egyben az ország legmagasabb, nem vulkáni eredetű hegye. Szerepel a 100 híres japán hegységben [3] , Japán 100 új híres hegyében és növényében [4] és Yamanashi prefektúra 100 híres hegységében [5] , valamint az Aino - hegyekkel és a Mt -vel együtt . " ( jap . 白峰三山 shirane sanzan ) [6] . Kita lábánál a Norogawa folyó ( jap . 野呂川) , a Hayakawa ( jap . 早川 hayakawa ) mellékfolyója ered .

A hegy keleti enyhe lejtője kedvelt hegymászóhely Kita. Van turisztikai infrastruktúra: Hirokawara faluban van egy turisztikai bázis, melynek látogatóinak 70%-a a Kita megmászását tervezi [7] [8] ; a csúcs közelében két hegyi házikó található, egyenként 150 fős [9] [10] .

Történelem

A kita a Shimanto csoporthoz tartozik (四万 十層群 shimanto so:gun ) [11] , és a mészkövek és bazaltok melanzsa [ ] [13].

1908-ban a Japán Hegymászó Szervezet Usui Kojima ( jap . 小島烏水) alapítója a tetején talált egy kőből készült szentélyt, amelyen a " Kansei-korszak 7. éve " (1795) [14] felirat szerepelt . Az Edo-korszak chorográfiai értekezésében Kai kokushi megemlíti "a három fehér csúcs közül az északi fekvésű legmagasabbat", vagyis a Kita-hegyet [2] [15] . Ugyanebben a korszakban a Fudzsi-hegy, a Kita és a Yatsuga- hegység , mint az akkor ismert legmagasabb csúcsok, a kami élőhelyeként szentnek számítottak [16] .

"Három hófehér csúcsot" többször is megemlít a szakirodalom: a 10. századi Kokinshu költői antológiában (a fordításban "Fehér hegyként" jelenik meg), a Taira-ház meséjében és más művekben [8]

Középkori
japán		 Modern
japán		 Olvasás Irina Ioffe oroszra fordította


_
_
_
_ _

惜しい 命 ではない が 、
今日 恥知ら ず に も 生き き たかい が あっ 、
今 まで 機会 に 恵 なかっ た
甲斐 の 白根 を よ よ よ よ よ た た た た た た た なかっ なかっ なかっ なかっ

Oshii inochi de wa nai ga,
kyo: made hajishirazu ni mo ikite kita kai ga atte,
ima made miru kikai ni megumarenakatta
kai no no shirane o miru koto ga dekita yo

Nem helyénvaló hibáztatni azt a tényt,
hogy az életet meddő aggodalmakban élték le,
ha megadatott neked, hogy Shirane Peak-et láthasd Kaiban

Az első emelkedőt Naoe Natori (名 取直江) hajtotta végre 1871-ben a helyi hatóságokkal egyetértésben [14] [17] . 1902-ben Kitát meghódította Walter Weston angol misszionárius , 1905-ben Kuro Date ( Jap. 伊達九郎) a Notori, Aino és Kita közötti gerincen sétált [18] . 1924-ben Kita lábánál hegyi kunyhót építettek a hegymászók számára [19] .

A hóval borított Kita első emelkedését 1925-ben hajtotta végre a Japán Hegymászó Szervezet [8] négy tagja . A jövőben a hegymászók figyelme a támpilléres lejtőre való nehezebb feljutásra helyeződött át, amelyből az első két évvel később következett be [20] . Miután 1964. június 1-jén az Akaishi-hegység hegyei az újonnan alakult nemzeti parkba kerültek, mindegyik az állam különleges védelme alá került [21] . 1980- ban megnyílt a Kitazawa-hágó , amelyen keresztül hegymászók és turisták buszok érkeznek Kitaba [22] , két évvel korábban pedig egy 150 fő befogadására alkalmas hegyi villa [9] . A hegyen egy harmadik osztályú trigonometrikus pontot rendeztek, melynek magasságát pontosan megmérték [23] [24] . 1988-ban Naruhito koronaherceg [25] [26] meghódította a Kita-hegyet .

Flóra és fauna

A Kita-hegy nedves lejtőin olyan szubalpin fajok nőnek, mint a manócédrus , tarka bürök , Vicha fenyő , vörösáfonya , kövi nyír , finom pikkelyes vörösfenyő [22] . Az alpesi növényeket képviseli a pásztortáska , akonit , a boglárka Ranunculus japonicus , a zsálya yomogi , a kritikusan veszélyeztetett kátrány Silene uralensis [27] . A mészkő délkeleti lejtőjén él a hegy őshonos Callianthemum hondoense [ , amelyet az illetéktelen gyűjtés fenyeget [28] [27] .

A szibériai fenyőerdőben él a tundrai fogoly , a diótörő , valamint a kritikusan sérülékeny (Yamanashiban) alpesi sólyom [29] [30] . 1000-2600 méteres magasságban él a japán serow [22] . A Mustela erminea nippon alfaj a hegyi hasadékokba fúródik [29] . Az alpesi övet japán makákók lakják [29] .

2008-ban a szikaszarvas nagy károkat okozott a Kita-hegy alpesi növényeiben, majd a következő évben a japán környezetvédelmi minisztérium bizottságot hozott létre az ilyen esetek jövőbeni megelőzésére, amely cselekvési tervet készített, amelyet 2010-ben hajtottak végre. [31] .

Irodalom

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 日本の主な山岳標高 (japán) . 国土地理院. Letöltve: 2010. november 6. Az eredetiből archiválva : 2012. május 2..
  2. ↑ 1 2 コンサイス日本山名辞典 (japán) . - 三省堂, 1992. - P. 154. - ISBN 4-385-15403-1 .
  3. ↑ 深田久弥.日本百名山 (japán) . - 朝日新聞出版, 1982. - S. 297-300頁. — ISBN 4-02-260871-4 .
  4. ↑ 田中澄江.新・花の百名山 (japán) . - 文藝春秋, 1995. - S. 189-192頁. — ISBN 4-16-731304-9 .
  5. ↑ 山梨百名山 (japán) . 社団法人やまなし観光推進機構. Letöltve: 2010. november 6. Az eredetiből archiválva : 2010. március 25..
  6. ↑ 白峰三山 (japán)  (nem elérhető link) . 南アルプス芦安山岳館. Letöltve: 2010. november 12. Az eredetiből archiválva : 2011. december 25..
  7. ↑ 南アルプス市広河原山荘 (japán)  (lefelé irányuló kapcsolat) . 南アルプス芦安山岳館. Hozzáférés dátuma: 2010. december 12. Az eredetiből archiválva : 2011. szeptember 27..
  8. ↑ 1 2 3 北岳 (japán)  (lefelé irányuló kapcsolat) . 南アルプス芦安山岳館. Letöltve: 2010. november 6. Az eredetiből archiválva : 2011. július 22..
  9. ↑ 1 2 南アルプス市山梨県北岳山荘 (japán)  (holt link) . 南アルプス芦安山岳館. Letöltve: 2010. november 1. Az eredetiből archiválva : 2011. szeptember 24..
  10. ↑ 北岳肩ノ小屋 (japán)  (lefelé irányuló kapcsolat) . 南アルプス芦安山岳館. Letöltve: 2010. november 1. Az eredetiből archiválva : 2011. szeptember 26..
  11. ↑ 南アルプス総合学術検討委員会. 南アルプス学術総論 (japán) . — 南アルプス世界自然遺産登録推進協議会, 2010. Archivált másolat (hivatkozás nem érhető el) . Letöltve: 2015. május 22. Az eredetiből archiválva : 2012. január 13.. 
  12. ↑ 小泉武栄; Kérdések és válaszok  (japán) / 日本勤労者山岳連盟(労山)編. - 大月書店, 2000. - ISBN 4-272-61048-1 . , Val vel. 38
  13. ↑ 学術総論, 2010 , p. 29.
  14. ↑ 1 2 山と溪谷社編.日本の山1000  (japán) . - 山と溪谷社, 1992. - S. 450-451頁. — ISBN 4-635-09025-6 .
  15. ↑ 日本三百名山 (japán) . - 毎日新聞社, 1997. - S. 125頁. — ISBN 4-620-60524-7 .
  16. ↑ 髙橋修 「近世甲斐国 絵 序 説 説 山梨 山梨 立 博物館 収蔵 の 甲斐 国 絵図 の 対 話 対 話 話」 山梨 県 立 博物館 第 第 号 』2008 年 年 年 話 対 対 話」 山梨 山梨 県 県 県 立 立 立 立 立
  17. ↑ 南アルプスの登山史 (japán)  (hivatkozás nem érhető el) . 南アルプス世界自然遺産登録山梨県連絡協議会. Letöltve: 2010. november 1. Az eredetiből archiválva : 2014. július 14.
  18. ↑ ウォルター・ウェストン.日本アルプス再訪 (japán) . - 平凡社, 1996. - S. 453-454頁. - ISBN 4-58-276161-5 .
  19. ↑ 中西俊明.北岳を歩く (japán) . - 山と溪谷社, 1993. - (山小屋の主人がガイドする). — ISBN 4-635-17066-7 .
  20. ↑ 北岳・北岳バットレス (japán)  (downlink) . 南アルプス芦安山岳館. Letöltve: 2015. május 22. Az eredetiből archiválva : 2015. május 1..
  21. ↑ 南アルプスの国立公園紹介 (jap.) . 環境省自然環境局. Letöltve: 2011. március 1. Az eredetiből archiválva : 2011. március 23..
  22. ↑ 1 2 3 南アルプス国立公園管理計画書 (japán) (PDF). 環境省自然環境局南関東地区自然保護事務所 (2001. december). Letöltve: 2010. november 2. Az eredetiből archiválva : 2012. január 14..
  23. ↑ 日本第二の高山「北岳」の標高を改訂 (japán)  (a hivatkozás nem elérhető) . 国土地理院 (2004. 11.). Letöltve: 2010. november 1. Az eredetiből archiválva : 2011. március 23..
  24. ↑ 基準点成果等閲覧サービス (japán)  (a hivatkozás nem elérhető) . 国土地理院. Letöltve: 2010. november 3. Az eredetiből archiválva : 2015. február 9..
  25. ↑ 徳仁殿下登山履歴. Letöltve: 2015. május 22. Az eredetiből archiválva : 2016. március 4.
  26. ↑ EDICO.歩いてみたい日本の名山 (jap. ) - 西東社, 2004. - S. 202頁. — ISBN 4-791-61227-2 .
  27. ↑ 1 2 絶滅 寸 前の理解 を 高山 植物 園芸 高 ・ 笛吹高 研究 部 分析 、 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 山梨 山梨 日日 新聞 新聞 新聞 新聞 新聞 新聞 新聞訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え 訴え(december 18. 2010 ) . Hozzáférés dátuma: 2010. december 20. Az eredetiből archiválva : 2012. január 13. 
  28. ↑ 名取俊 樹  . — 京都: 日本生態学会誌編集委員会, 2008. — 11. október (第3数). —第301—305頁. — ISSN 00215007 . Az eredetiből archiválva: 2012. november 5.
  29. ↑ 1 2 3 南アルプス総合学術検討委員会(2010)、35-37頁
  30. ↑ 山梨県 Red Data Book （平成17年6月公開）  (japán) . 山梨県. Letöltve: 2011. március 1. Az eredetiből archiválva : 2011. január 9..
  31. * _ _  _  _ - 甲府: 日本高山植物保護協会, 2010. - 5 月 (第62数). —第2—3頁頁.
  Ugrás a Wikidata elemre  Bibliográfiai katalógusokban