Egy kémiai reakció lefutásának kinetikus szabályozásáról azt mondják, hogy két vagy több lehetséges reakciótermék túlnyomórészt egy gyorsabb, általában energetikailag kevésbé kedvező reakció terméke. A termodinamikai szabályozástól eltérően a kinetikus szabályozás szorzata alacsonyabb hőmérsékleten képződik.
Egy kinetikusan vagy termodinamikailag szabályozott reakció energiaprofiljának általános esetét az ábra mutatja:
Az ábra azt az általános esetet mutatja, amikor a reakció különböző irányokban mehet végbe, amelyek közül az egyik kinetikailag (1→2. út), a másik pedig termodinamikailag (1→4. út) vezérelt. Az 1. kiindulási anyag a reakció első szakaszában képződő átalakulási intermedier. Ezután két lehetősége van arra, hogy áttérjen a termékekre.
Először: a 3 átmeneti állapoton keresztül a 2 szorzatig, miközben az aktiválási energia E a, k , az energiahatás pedig ΔН a, k . Lehetőség van a 4 szorzatra való áttérésre is az 5 átmeneti állapoton keresztül, miközben a megfelelő paraméterek E a, t és -ΔH a, t .
Amint az ábrán látható, a 2 képződéséhez a rendszernek egy alacsonyabb gátat kell legyőznie, mint a 4 kialakulásához. Ennek a gátnak a leküzdésének valószínűsége az Arrhenius-egyenlet szerint exponenciálisan függ a hőmérséklettől, míg alacsony hőmérsékleten , a reakció általában kizárólag az 1 → 2 útvonalon megy végbe.
Magasabb hőmérsékleten viszont a termodinamikai szabályozás esete valósul meg, amikor energetikailag kedvezőbb 4 termék képződik, miközben a ΔΔН-vel nagyobb energianyereség, mint a kinetikus szabályozásnál.
Alapvetően a kinetikus szabályozás abban különbözik a termodinamikai szabályozástól, hogy ha egy egyensúlyi rendszert 1 vagy 2 felesleggel olyan hőmérsékletre melegítünk, ahol a termodinamikai szabályozás dominál, a 4-es termék elkezd felhalmozódni a rendszerben. Ez azt jelenti, hogy a reakció körülményei között, amikor minden közvetlen és fordított folyamat lehetséges, a termodinamikai szabályozás terméke mindig felhalmozódik. [1] A reakciók kinetikai és termodinamikai szabályozásának legklasszikusabb példái a következők:
1. Butadién hidrobrómozása [2]
2. Naftalin és néhány más szulfonálása