Kefer, Paul
| Pál Kefer | |
|---|---|
| Születési dátum | 1875. december 30 |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1941. május 22- én (65 évesen)vagy 1941. február 22- én [1] (65 évesen) |
| A halál helye | |
| Ország | |
| Szakmák | csellóművész , zenepedagógus |
| Eszközök | cselló [1] |
Paul Kéfer ( fr. Paul Adolphe Kéfer ; Rouen , 1875. december 30. - Rochester , New York , 1941. május 22. ) francia-amerikai csellóművész .
Jules Kefer hegedűművész fia, aki túlnyomórészt Reimsben dolgozott ; Louis Kefer unokaöccse és Gustave Kefer zongoraművész és karmester, Jeanne Kefer unokatestvére, Fernand Khnopff híres portréja .
A párizsi konzervatóriumban végzett (1900), így Jules Delsart egyik utolsó tanítványa lett . Ugyanebben az évben feleségül vette Marie Eliza Buss zongoraművészt. Játszott az Opéra Comic Orchestra , Orchestra Colonna , Orchestra Lamoureux zenekarokban .
1907-ben New Yorkba költözött. Játszott Carl Tollefsen (1907-1909) zongoratriójában és a New York-i Szimfonikus Zenekarban (1908-1913), majd Carlos Salcido hárfa- és Georges Barrer fuvolaművésszel megalakította a Lutetia Triót ( franciául: Trio de ). Lutèce ), amely az Egyesült Államokban és Európában is fellépett. 1923-tól az Eastman School of Music professzora és (1935-ig) a Rochesteri Filharmonikus Zenekar csellókísérője, a Gustave Tinlo vezette Rochester Kilburn Quartetben is játszott .
A kortársak leírásában Kefer "arisztokrata néma típusként jelenik meg, látványos, mint egy damaszkuszi penge, és ugyanolyan jellegű" [2] .
Fennmaradtak Käfer felvételei – Robert Schumann „Álmai” (zenekarral, 1916), Bach Ave Maria – Gounod és Camille Saint-Saens szerenádja op. 15-én a Lutetia Trió előadásában.
Jegyzetek
- ↑ 1 2 3 The New York Times (angolul) / D. Baquet - Manhattan , NYC : The New York Times Company , A. G. Sulzberger , 1851. - szerk. méret: 1122400; szerk. méret: 1132000; szerk. méret: 1103600; szerk. méret: 648900; szerk. méret: 443000 - ISSN 0362-4331 ; 1553-8095 ; 1542-667X
- ↑ Nancy Toff. Monarch of the Flute: The Life of Georges Barrere Archiválva : 2015. január 5., a Wayback Machine - Oxford University Press, 2005. - P. 128. (angol)
 Bibliográfiai katalógusokban |
|---|