Kesten, Herman

német Kesten
Hermann Kesten
Születési dátum 1900. január 28( 1900-01-28 )
Születési hely Podvolochisk , Ausztria-Magyarország
Halál dátuma 1996. május 3. (96 évesen)( 1996-05-03 )
A halál helye Bázel , Svájc
Állampolgárság (állampolgárság)
Foglalkozása regényíró, esszéíró, drámaíró, költő, szerkesztő, műfordító
Több éves kreativitás 1926-1996
Műfaj regény
A művek nyelve Deutsch
Bemutatkozás Josef sucht die Freiheit (1928)
Díjak Georg Büchner -díj , Nelly Sachs-díj
Díjak Nürnberg díszpolgára
kesten.de
A Lib.ru webhelyen működik
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon
Wikiidézet logó Idézetek a Wikiidézetben

German Kesten ( németül:  Hermann Kesten ; 1900 . január 28. , Pidvolochisk , Ausztria-Magyarország , - 1996 . május 3. , Bázel , Svájc ) író , az " új anyagiság " egyik fő képviselője a 20- as évek német irodalmában .

Életrajz

1904- ben , néhány évvel Kesten születése után a család Nürnbergbe költözött . 1918- ban édesapja egy lublini ( Lengyelország ) katonai kórházban halt meg. 1919 -ben Kesten a nürnbergi Classical Royal Old Gymnasiumban végzett, majd Erlangenben és Frankfurt am Mainban jogtudományt , közgazdaságtant , történelmet , germanisztika és filozófiát tanult . 1923 - ban kimaradt, így Heinrich Mannról írt doktori disszertációja befejezetlen maradt. 1923-1926 között édesanyjának dolgozott egy használtcikk-boltban, majd beutazta Európát és Észak-Afrikát. 1926 -ban megjelentette a Vergebliche Flucht című novellát a Frankfurter Zeitungban . 1927 -ben Berlinbe költözött, és szerkesztőként kezdett dolgozni a Gustav-Kiepenheuer-Verlag kiadónál . 1928 -ban itt jelent meg debütáló regénye , a Josef sucht die Freiheit is, amely a Kesten által kigondolt Das Ende eines großen Mannes tetralógia első része lett ( 1932 -ben fejeződött be , és benne volt az Ein ausschweifender Mensch (Das Leben) című regény is. eines Tölpels) , Glückliche Menschen és Der Scharlatan ). Ugyanebben az évben Josef sucht die Freiheitnek mázli a Kleist-díj átadásán, de a díjat Anna Segers kapta [1] . Kesten 1933- ig a regények mellett novellákat, több drámai művet és számos cikket írt a Weimari Köztársaság nagy hatású folyóirataiba ( Frankfurter Zeitung , Berliner Tageblatt , Die literarische Welt , Die Weltbühne ). Írói és szerkesztői tevékenysége során olyan híres írókkal került kapcsolatba, mint Bertolt Brecht , Erich Kästner , Josef Roth , Anna Segers, Heinrich, Thomas és Klaus Mann .

Számos antológia vezető szerkesztőjeként és a korabeli tipikus regények szerzőjeként Kestent máig az „új anyagiság” kiemelkedő képviselőjének tartják – bár poétikai szempontból Kesten művének ez a besorolása csak részben helytálló.

1933- ban, miután a nácik hatalomra kerültek Németországban, Kesten összes könyve felkerült az elégetendő könyvek listájára , majd Franciaországba menekült ; később Párizsban , a Toulon melletti Sanary-sur-Merben (amely a német emigráció központja lett), Londonban , Brüsszelben , Oostendében és Amszterdamban élt (ahol Walter Landauerrel együtt az Allert de Lange kiadó német részlegét vezette , amely német emigránsok könyveit adott ki). 1934 -ben rövid ideig Nizzában élt Joseph Roth és Heinrich Mann társaságában. Ugyanebben az időben jelent meg Kesten Der Gerechte című regénye , majd a Ferdinand und Isabella ( 1936 ), a König Philipp der Zweite ( 1938 ) és a Die Kinder von Gernika ( 1939 ) című történelmi regények. 1939 -ben Kestent egy ellenséges állam állampolgáraként internálták Colomb és Nièvre táboraiban, de a következő évben sikerült az Egyesült Államokba látogató vízummal távoznia . Elsősorban New Yorkban élt, és 1940 és 1942 között a Sürgősségi Mentőbizottság tiszteletbeli tanácsadójaként szolgált , amelynek fő tevékenysége az volt, hogy megmentse a németül beszélő írókat és kulturális személyiségeket a náci rezsim üldöztetésétől.

1949 -ben Kesten amerikai állampolgárságot kapott . Ugyanebben az évben részt vett a velencei PEN Nemzetközi Kongresszuson és beutazta Európát, hosszú szünet után Németországba is eljutott (főleg Nürnbergbe látogatott, ahol Kesten régi barátokkal találkozott). 1950 -ben Kesten a mainzi Tudományos és Irodalmi Akadémia tagja lett . Ekkor New York mellett Svájc lett az állandó lakóhelye . Hamarosan a darmstadti Német Nyelvi és Költészeti Akadémia levelező tagjává választották . 1953 -ban Rómába költözött . 1954-ben a Nürnbergi Művészeti és Tudományos Díj három kitüntetettjének egyike lett. 1972-1976-ban az NSZK PEN Központot vezette, akit rendkívüli harciassággal jellemeztek ezen a poszton. Kesten 1974-ben Georg Büchner -díjat , 1977 - ben pedig Nelly Sachs-díjat kapott . Ugyanebben az évben meghalt felesége, Toni Kesten, majd Kesten Rómából Bázelbe költözött . Élete utolsó éveit a La Charmille -ban, egy rieheni zsidó idősek otthonában töltötte .

1978 - ban az Erlangen-Nürnbergi Egyetem díszdoktora , 1980 - ban Nürnberg díszpolgára , 1982 -ben a Berlini Szabadegyetem díszdoktora lett . 1985- ben , Kesten 85. születésnapja alkalmából a német PEN Központ tiszteletbeli elnökévé választotta, és Hermann Kesten-érmet ( 2008- tól  Hermann Kesten-díjat) alapított a PEN klub alapszabálya iránti hűségük miatt üldözött írók számára; tulajdonosai között van Johannes Mario Simmel ( 1993 ), Günther Grass ( 1995 ), Harold Pinter ( 2001 ) és Anna Politkovskaya ( 2003 ). 1995 -ben Kesten 25 000 márkát adományozott az ugyanabban az évben alapított Nemzetközi Nürnbergi Emberi Jogi Díjnak.

Kompozíciók

Regények

Mesekönyvek

Életrajzok, esszék

Játszik

Költészet

Esszé

Szerkesztői munka

Fordítások

Letters

Hermann Kestenről szóló munkák

Monográfiák és gyűjtemények
  • Besson, Viviane. A hagyomány de l'ironie littéraire Hermann Kesten. - 2 köt. — Bordeaux: Univ. III, UFR d'études germaniques et scandinaves, TER, 1989.
  • Fahnders, Walter; Weber Hendrik (Hg.). Dichter-Literat-Emigrant. Uber Hermann Kesten. - Bielefeld: Aisthesis, 2005. - ISBN 3-89528-401-7 .
  • Winkler, Andreas. Hermann Kesten im Exil (1933-1940). Sein politisches und künstlerisches Selbstverständnis und seine Tätigkeit als Lektor in der deutschen Abteilung des Allert de Lange Verlages. Mit einem Anhang unveröffentlichter Verlagskorrespondenz von und an Hermann Kesten. – Hamburg: Ludke, 1977.
Egyetemi munkák (nem saját kiadású)
  • Herrmann, Anja. Hermann Kesten als újságíró. - Erlangen-Nürnberg, Univ., Magisterarb., 1994.
  • Ilmer, Christine. Das Menschenbild Hermann Kestens am Beispiel seines Frühwerks. - FU Berlin, Staatsexamensarb., 1985.
  • Keudel, Brigitte DC Das pazifistische Gedankengut im Werk von Hermann Kesten. – Los Angeles, Univ. Dél-Kalifornia, Diss., 1978.
  • Kurzer, Barbara. Der Moralist Hermann Kesten. - Erlangen-Nürnberg, Univ., Magisterarb., 1994.
  • Weber, Hendrik. Zeitdiagnostik in Hermann Kestens Roman "Der Scharlatan". – Osnabrück, Univ., Staatsexamensarb., 2001.
Cikkek
  • Altenhein, Hans. Vierundzwanzig deutsche Erzahler. Kestens Anthologie von 1929. // Aus dem Antiquariat (Frankfurt/M.). - 1998. - 5. sz. - S. a341-a347.
  • Bell, Robert F. A terrorról, a bűntudatról és az örökségről. Hermann Kesten "Die Kinder von Gernika" családregénye. // Német és nemzetközi perspektívák a spanyol polgárháborúról. A pártoskodás esztétikája. - Columbia / SC: Camden House, 1992. - P. 79-95.
  • Buhl, Wolfgang; Dewitz, Ulf von (Hg.). "Ich hatte Gluck mit Menschen". Zum 100. Geburtstag des Dichters Hermann Kesten. Texte von ihm und über ihn. - Nürnberg: Stadtbibliothek Nürnberg, 2000.
  • Braese, Stephan (Hrsg.): "...nicht uns zugehörig" - Hermann Kesten und die Gruppe 47. // Bestandsaufnahme. Studien zur Gruppe 47. - Berlin: Erich Schmidt, 1999. - S. 175-207. — ISBN 3-503-04936-3 .
  • Schlawin, Silke. Die Anthologie Európa szíve. Ein Exilprojekt Hermann Kesten és Klaus Mann für den LB Fischer Verlag (New York). // Archiv für Geschichte des Buchwesens 54 (2001). - S. 1-108.
  • Schlosser, Jan T. Gedanken zur Erzählprosa Hermann Kestens. // Nordlit. Arbeidstidsskrift i litteratur og kultur (Tromsø). - 2006. - 19. sz. - S. 65-74.
  • Schnauber, Cornelius. Hermann Kesten. Zuerst der Mensch, dann die Gesellschaft. // Zeitkritische Romane des 20. Jahrhunderts. Die Gesellschaft in der Kritik der deutschen Literatur. - Stuttgart: Reclam, 1975. - S. 146-166.
  • Schulze, Frank. Hermann Kesten: Die Kinder von Gernika (1939). // Erinnern und Erzählen. Der Spanische Bürgerkrieg in der deutschen und spanischen Literatur und in den Bildmedien. - Tübingen: Narr, 2005. - S. 253-264.
  • Seifert, Walter. Exil als politischer Akt. Der Romancier Hermann Kesten. // Die deutsche Exilliteratur 1933-1945. - Stuttgart: Reclam, 1973. - S. 464-472.
  • Wagener, Hans. Mit Vernunft und Humanitat. Hermann Kestens sachliche Denkspiele in seinen "Josef"-Romanen. // Neue Sachlichkeit im Roman. Neue Interpretationen zum Roman der Weimari Republik. - Stuttgart ua: Metzler, 1995. - S. 49-68.
  • Weidermann, Volker. Das Buch der verbrannten Bücher. — Koln: Verlag Kiepenheuer & Witsch, 2008. — ISBN 978-3-462-03962-7 . - S. 129-130.

Linkek

Jegyzetek

  1. ↑ Sembdner, Helmut (Hg.). Der Kleistpreis 1912-1932. Eine Dokumentáció. – Berlin: Erich Schmidt, 1968.
  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák