Kerényi, Enyo

Kerényi Enyo
lógott. Kerényi Jenő
Születési dátum 1908. november 20( 1908-11-20 )
Születési hely Budapest , Ausztria-Magyarország
Halál dátuma 1975. július 10. (66 évesen)( 1975-07-10 )
A halál helye Budapest , Magyarország
Ország
Műfaj szobor
Tanulmányok Művészeti Intézet
Stílus realizmus
Díjak Kossuth-díj ( 1955 ) Munkácsy-díj [d] ( 1950 ) Magyarország tiszteletbeli művésze [d] ( 1964 ) Magyarország tiszteletbeli művésze [d] ( 1966 ) Munkácsy-díj [d] ( 1952 )
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Kerényi Enyo ( magyarul Kerényi Jenő ; 1908 . november 20. Budapest , Ausztria-Magyarország , ma Magyarország  - 1975 . július 10. , uo. ) magyar szobrász.

Életrajz

1931-1937-ben a budapesti Művészeti Intézetben (ma Művészeti Akadémia) tanult. Érettségi után ösztöndíjat kapott egy év római tartózkodásra , ahol 1937-1938 között volt. Mind miniatúrákkal (szobrocskák és érmek), mind monumentális alkotásokkal - emlékművek, díszszobrok, domborművek építészeti környezetbe foglaltak - dolgozott. Munkáit dinamikus kifejezésmód, rugalmas plaszticitás és festői textúra jellemzi. Többször fordult mitológiai és bibliai témák felé.

A szobrász alkotásai közül kiemelkedik: Satoraljauyhey város partizánjainak emlékműve (1947), Osztapenko országgyűlési képviselő emlékműve Budapesten (1951), domborműves fríz a győri állomás homlokzatán ( 1955), a "Legenda" szobor, vagy "Tihany allegóriája" (1962, Tihany ), a "Hygieia" szobor (1961-1962, Veszprém ), a Magyar Tanácsköztársaság emlékműve Nagykanizsa városában (1963), a munkásmozgalom emlékműve Nagykanizsán (1964), Chontvari Tivadar síremléke (1965, Budapest, Kerepesi temető ) , domborműves fríz a homlokzaton Budapesti Orvostudományi Egyetem (1965), "Kálvária" szobor (1972), szobor " Dante és Virgil a pokolban" (1974).

A legtöbb alkotás a Magyar Nemzeti Galériában található :

Memória

A szobrászművész tiszteletére nyitották meg a Kerényi Enyő Múzeumot Budapesten, amely számos szobrát tartalmazza: Keresztelő János (1957), Chontvari (1961), Próféta (1972), Golgota (1972), Mózes (1973), Dante és Vergilius a pokolban (1974)

Díjak

Jegyzetek

Irodalom