Castalia (mitológia)

Castalia
nimfa
Mitológia ókori görög mitológia
Típusú hableány
terep Phocis
görög helyesírás Κασταλία
Padló női
Apa Aheloy vagy Kefiss
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Castalia ( ógörögül Κασταλία ) egy delphoi nimfa a görög mitológiában [1] , naiád .

Mitológia

A mítosz szerint Castalia Achelous tengeri istenség lánya volt, és a Castal-patakban élt, Delphi közelében . Egyes jelentések szerint a vizet Kefis folyóisten ajándékozta Castalia-nak . A régi legendák szerint a kasztáliai forrás már akkor is létezett, amikor Apolló megérkezett Delphibe a Python kígyót keresve [2] . Lactantius Placidus római költő Thebaidhoz írt kommentárjában Statius azt mondja, hogy Apolló Castalia láttán beleszeretett, de a szerelmi hajsza elől menekülő nimfa egy patakba ugrott és szökőkúttá változott Delphiben, a a Parnasszus hegy lábánál vagy a Helikon hegynél [3] .

Egy másik változat szerint abban az időben, amikor ez a történet játszódik, a Castal-forrásnak még nem volt neve. Az Apollón üldözése elől menekülő nimfa a Parnasszuson a patakba ugrott, és csak ezután nevezték el Castal Key-nek [1] a patak forrását .

Castalia költői ihletet adhatott azoknak, akik a forrásból itták a vizet, vagy hallották halk csengését. A kasztáliai kulcs prófétai erőt is adott, és a költészet szimbólumának számított. Innen ered az „ihletforrás” jelentősége [1] . A vizét szentnek tekintették, és a delphoi templomok tisztítására használták. És Apolló isten Castaliát a múzsáknak szentelte .

A Castalian-forrás Delphi egyik fő látnivalója. A Delphic Oracle látogatói pedig ma kezdik el turistaútjukat idén tavasztól.

Az irodalomban

A 20. században a német író , Hermann Hesse Castalia nevétől ihletett, egy kitalált tartomány neveként használta futurisztikus irodalmi utópiájában , az Üveggyöngyjátékban .

Jegyzetek

  1. 1 2 3 Castalia archiválva 2020. február 7-én a Wayback Machine -nél // Mitológiai enciklopédia.
  2. Homérosz . Himnusz Apollónak.
  3. Castalia. A görög mitológia archiválva 2020. február 7-én a Wayback Machine -nél // Encyclopædia Britannica.

Irodalom