Kaplan, Anna Iosifovna

Anna Kaplan
Születési dátum 1922. január 30( 1922-01-30 )
Halál dátuma 1983. február 22. (61 évesen)( 1983-02-22 )
Ország  Szovjetunió
Tudományos szféra pszichofiziológia , tiflopszichológia
Munkavégzés helye Defektológiai Kutatóintézet
alma Mater Moszkvai Orvosi Intézet
Akadémiai fokozat A pszichológia doktora
Ismert, mint kiváló tiflopszichológus

Anna Iosifovna Kaplan ( 1922. január 30.  – 1983. február 22. ) szovjet szemész és pszichológus.

Életrajz

Az RSFSR Egészségügyi Minisztériumának Moszkvai Orvostudományi Intézetének orvosi karán szerzett diplomát szemészetből (1945) és rezidensként az intézetben (1945-1948). [1] 1945 óta a Moszkvai Egészségügyi Intézet Szembetegségek Osztályán dolgozott. 1951-ben védte meg az orvostudomány kandidátusi disszertációját. Egy orvosi és testnevelési rendelőben dolgozott. 1961-től a Defektológiai Kutatóintézet kutatója lett. 1975-ben védte meg a pszichológia doktori fokozatát "A színlátás sajátosságai a gyermekkori vakság fő klinikai formáiban" témában.

Hozzájárulás a szemészet és a tiflopszichológia fejlődéséhez

AI Kaplan kutatásait három irányban folytatta: a gyermekkori vakság fő klinikai formáinak megállapítása; a látásmaradvány tulajdonságainak tanulmányozása a vakok iskoláinak körülményei között való felhasználásának és fejlesztésének lehetőségeinek megállapítása érdekében; a korrekciós munka rendszerének kialakítása, amelynek célja a vizuális észlelés kialakítása és fejlesztése a reziduális látással

A vakok maradványlátását jellemezve A. I. Kaplan a gyermekkori vakság klinikai formáinak három jellemzőjét azonosította . Az első nem csak a szem szöveteinek, hanem a látórendszer számos más szerkezetének a kóros folyamatban való részvételével kapcsolatos. A második jellemző a látásrendszeri rendellenességek kombinációjával kapcsolatos, az egységes látás megjelenésével, amikor a vizuális ingerek alkalmassá válnak egy jel funkció ellátására. A harmadik jellemző a látórendszer funkcionális állapotára vonatkozik, nevezetesen a megőrzött alakos látásra. AI Kaplan megjegyezte, hogy a gyermekek egységes látása rendkívül instabil, és 13-15 éves korig változhat, mind a javulás, mind a romlás irányában. Kiemelte a kóros folyamatok kezelésével vagy súlyosbodásával összefüggő változásokat, valamint a tartósabb, a gyermek helyzetét befolyásoló változásokat a rehabilitáció és a környezetben való alkalmazkodás típusához képest.

Az akromatikus központi és perifériás látás különböző változásainak jelenléte a színlátás különböző formáival kombinálva lehetővé tette AI Kaplan számára, hogy azzal érveljen, hogy a maradék látás nem tekinthető a normál látás extrém mértékű gyengülésének; azzal érvelt, hogy "ez egy teljesen más látásmód, más-más jellemzőkkel, a gyermekkori vakság különböző klinikai formáiban változó". A maradék látás jellemzője a különböző vizuális funkciók egyenlőtlen megsértése, labilitás, instabilitás, gyors fáradtság kialakulása. Az A. I. Kaplan által azonosított reziduális látás működési formái lehetővé teszik, hogy azt mondjuk, hogy a gyermekeknél a tárgyak és jeleik észlelésének mennyiségi lehetőségei csökkennek a látásélesség csökkenésével, körülbelül magának az észlelési folyamatnak a megváltozásával, különösen akkor, ha a a látás beszűkült, a tárgyak színminőségének észlelésének lehetőségének hiányáról. Az AI Kaplan a látásmaradvány védelmét olyan terápiás, megelőző, higiéniai és pedagógiai intézkedések komplexumának tekintette, amelyek megkönnyítik a mélyen sérült látórendszer munkáját, és feltételeket teremtenek a tanulók maradék látási funkcióinak fejlődéséhez.

Jelentős A. I. Kaplan tanulmánya a látórendszer mély elváltozásaiban szenvedő gyermekek színlátásának állapotáról. Jelentős kísérleti anyagok alapján javasolta a színlátás állapotának kritérium-együtthatóit - a spektrális érzékenységi együtthatót, a fényérzékenységi együtthatót és a színdiszkriminációs stabilitási együtthatót. Figyelembe véve ezen együtthatók értékeit, bevezettek egy osztályozást, amely a maradék színlátás három formáját írja elő. A Kaplan kísérleti táblázatokat fejlesztett ki, amelyek lehetővé teszik a színérzékelés felfedezését alacsony egyenletes látás mellett.

Proceedings

Jegyzetek

  1. Ki kicsoda a modern pszichológiában . Letöltve: 2011. február 24. Az eredetiből archiválva : 2011. február 10..

Irodalom