Használatban

Használatban
görög  Οινούσσαι

Jellemzők
Négyzet14,382 km²
Népesség826 fő (2011)
Nép sűrűség57,43 fő/km²
Elhelyezkedés
38°31′ é. SH. 26°13′ kelet e.
SzigetvilágKelet -Sporadák , Inuse
vízterületaz Égei-tenger
Ország
PerifériaÉszak-Égei
Periféria egységChios
piros pontHasználatban
piros pontHasználatban
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Inouse [1] ( görögül Οινούσσαι [2] ), néha Aegnusának is nevezik ( Αιγνούσσα ) egy kis görög sziget az Égei-tengerben , Chios szigetétől két kilométerre északkeletre és Ázsiától nyolc kilométerre nyugatra található. A sziget fő települését Inuse-nak is nevezik [1] . A közösség része (dim) Inouse az Égei-tenger északi perifériáján , Chios perifériás egységében . A lakosság a 2011-es népszámlálás szerint 826 fő [2] . Az Inuse-sziget területe 14 382 négyzetkilométer [3] , a partvonal hossza 37 kilométer [4] .

Az Enussa neve ( Inuse, más görögül Οἰνοῦσσαι ) jelentése "kiváló borban gazdag" [5] a másik görögből. οἶνος " bor ".

Földrajz

Inuse-t a névadó szigetcsoport [1] veszi körül, amely 14 lakatlan szigetecskéből [2] áll .

A város egy kis kikötő és egy központi tér köré épült. A sziget szinte teljes lakossága tengerész. Ha Chios szigete vezet a görög szigetek és tengerparti régiók között a hajótulajdonosok abszolút számát tekintve, akkor Inouse az első Görögországban, és valószínűleg a világon is a szigetről származó hajótulajdonosok relatív számát tekintve. A lakosság. Az 1000 lakosú szigeten olyan ismert hajótulajdonos családok jöttek létre, mint Lemos, Pateras (50 hajó [6] ), Hadzipateras, Kollakis [7] (40 hajó [8] ), Liras, Antonakos, Lygnos, irodák Pireusban , Londonban és New Yorkban . Akár élnek a szigeten a hajótulajdonosok és a legénység, akár nem, nem szakítják meg kapcsolatukat szülőföldjükkel. Ez magyarázza a családi kúriák, iskolák, templomok kiváló állapotát, valamint a Tengerészeti Líceum, a Felső Tengerészeti Iskola és a Tengerészeti Múzeum jelenlétét ezen a kis szigeten. A turisztikai szigetekkel ellentétben itt nem a turizmus élvez prioritást.

Történelem

A sziget ősidők óta híres boráról. Innen származik a neve Inuse (a görög οίνος  - bor szóból). Párhuzamos és mássalhangzós neve Aegnus a helyi Agnos ( ἁγνός - szent vitex ( Vitex agnus-castus ), Ábrahámfa) növényből származik. Inouse-t a történészek Hérodotosz óta emlegetik , de a sziget minden évszázadot a szomszédos Khiosz történetének árnyékában töltött. A leghíresebb esemény itt történt 1695 februárjában, amikor az Inuse-szigetcsoport kétszer is az Antonio Zeno parancsnoksága alatt álló Velencei Köztársaság flottája és az oszmán flotta közötti csata helyszíne lett [9] . 1821. április 28-án a sziget közelében zajlott le a görög forradalom egyik első tengeri epizódja , amikor a Hydra sziget két hajója, Georgios Sakhturis és Lazaros Pinocis kapitányok elfoglaltak egy török ​​dandárt Mekkába tartó zarándokokkal, akik között Misir Molla (Egyiptom szellemi feje) volt [10] . Inouse-t Chiosszal együtt szabadon engedték 1912 -ben , miután a görög flotta győzelmet aratott az oszmánok felett az első balkáni háborúban .

The Inuse Community

Az Inuse közösség magában foglalja az Inuse -szigeteket és két közösséget. A lakosság a 2011-es népszámlálás szerint 826 fő [2] . Területe 17 427 négyzetkilométer [11] .

Helység Népesség (2011) [2] , fő
Agios Pandeleimon (sziget) 0
Archondoniso (sziget) 0
Aspalotrokambos 5
Watos (sziget) 0
Gadros (sziget) 0
Gaidouronissos (sziget) 0
castron 29
Maliaropetra (sziget) 0
Monaftis (sziget) 0
Inuse (sziget) 792
Panagia (sziget) 0
Papapondikadiko (sziget) 0
Pateriniso (sziget) 0
Pita (sziget) 0
Pondikonisi (sziget) 0
Prasonisia (sziget) 0
Santa Panagia (sziget) 0

Népesség

Év Népesség, emberek
1991 612 [12]
2001 855 [12]
2011 ↘ 826 [2]

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 Görögország: Referenciatérkép: 1:1 000 000 méretarány / Ch. szerk. Ya. A. Topchiyan ; szerkesztők: G. A. Skachkova , N. N. Ryumina . - M . : Roskartografiya, Omszk térképészeti gyár , 2001. - (A világ országai "Európa"). - 2000 példány.
  2. ↑ 1 2 3 4 5 6 Πίνακας αποτελεσμάτων Μόνιμου ΠληθυϿμού-  Απ1 . Ελληνική Στατιστική Αρχή (2014. március 20.). Letöltve: 2017. október 22. Az eredetiből archiválva : 2015. november 13..
  3. ↑ Eπιφάνεια, πραγματικός και μόνιμος πληθυσμός των κατοικημένων νήσων της Eλλάδος  (греч.)  // Σtatiσtikh eπethpiδa τησ Eλλαδοσ 2009 & 2010. — Πειραιάς: Ελληνική Στατιστική Αρχή , 2011. — Σ. 47 . - ISSN 0081-5071 .
  4. ↑ Eπιφάνεια ελληνικών εδαφών και μήκος ακτών  (görög)  // σtatiσtikh Eπethpi τησ eλαδοσ 2009 és 2010. - πειραιάς: ελληνικlish στατατ στατ στατ στ στατ στ σταταο στατ σταδ σταδοσ 2009 és 2010 . 28 . - ISSN 0081-5071 .
  5. ↑ S. P. Kondratiev megjegyzése a könyvben: Pausanias . Hellas leírása. IV. 34.12
  6. ↑ [1]  (lefelé mutató link) Letöltve: 2017. augusztus 25.
  7. ↑ I. Theotokas, G. Harlaftis. 59. Kollakis // Leadership in World Shipping. - Springer, 2009. - P. 188. - 346 p. — ISBN 9780230576421 .
  8. ↑ [2]  (lefelé irányuló kapcsolat) Letöltve: 2017. augusztus 25.
  9. ↑ R. C. Anderson. Tengerészeti háborúk a Levantában 1559-1853. - Mansfield Centre, Conn.: Martino Pub., 2005. - ISBN 9781578985388 .
  10. ↑ Φωτιάδης Δημήτρης. Η επανάσταση του '21. - Βότσης Νίκος., 1971. - Vol. B. – 102. o.
  11. ↑ Απογραφή πληθυσμού - κατοικιών της 18ης μμλρτίου  2001 . — Πειραιάς: Εθνική στατιστική υπηρεσία της Ελλάδας . —20λάδας , 20 . I. _ — Σ. 422 . — ISSN 1106-5761 .
  12. ↑ 1 2 Μόνιμος και Πραγματικός Πληθυσμός της Ελλάδος. Σύνολο Ελλάδος νομοί Απογραφές πληθυσμού 2001 και 1991  (görög)  (nem elérhető link) . Ελληνική Στατιστική Αρχή . Letöltve: 2017. június 22. Az eredetiből archiválva : 2006. július 16..

Irodalom