| Agyi aneurizmák | |
|---|---|
| Az agyi artéria aneurizma angiográfiával látható | |
| ICD-10 | I 67.1 |
| ICD-9 | 437.3 |
| Medline Plus | 001414 |
| Háló | D002532 |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Agyi aneurizma , agyi aneurizma vagy intracranialis aneurizma az agyi artéria lumenének patológiás lokális kitágulása .
Az aneurizmarepedés következménye subarachnoidális vagy intracerebrális vérzés , amely halálhoz vagy az agyszövet károsodásához kapcsolódó, különböző súlyosságú neurológiai rendellenességekhez vezethet.
A leghatékonyabb kezelés az aneurizma korai diagnosztizálása és „lezárása” a véráramból nyírással vagy endovaszkuláris elzáródással a szakadás előtt.
Úgy gondolják, hogy először G. Morgagni fedezte fel az agyi erek artériás aneurizmáját több mint 200 évvel ezelőtt (1761), de csak az agyi angiográfia klinikai gyakorlatba való bevezetése után [E. Moniz, 1927]. Az agyi erek állapotát jól tanulmányozták, és elkezdték in vivo diagnosztizálni. A XX. század negyvenes éveiben kísérletek történtek az agyi erek artériás aneurizmáinak sebészi kezelésére [Dott (NM Dott), 1933; Tenisz (W. Tonnis), 1936; Dandy (W. E. Dandy), 1944 és mások]. [egy]
Különböző okok miatt elhunyt emberek holttesteinek patoanatómiai vizsgálata során az esetek 1-5% -ában találják az agyi erek artériás aneurizmáit. Azonban nem minden agyi aneurizma okoz bizonyos klinikai jelenségeket. Az agyi artériás aneurizmák leggyakoribb és legveszélyesebb megnyilvánulása az intracranialis vérzések, amelyek repedésükkor jelentkeznek. Pakarinen (S. Pakarinen, 1967) szerint hasonló vérzés 10 000 lakosságból körülbelül egynél fordul elő [1] .
Az agyi erek artériás aneurizmáinak kialakulásának oka még mindig nem teljesen ismert. A legtöbb aneurizma előfordulása az érfal veleszületett alsóbbrendűségéhez kapcsolódik. Az aneurizmák kialakulásához hozzájáruló tényezők lehetnek az erek ateroszklerotikus elváltozásai, a magas vérnyomás és néhány más kóros folyamat. Az agyi artériás aneurizmák egy kis elszigetelt csoportja az úgynevezett mycoticus aneurizmák, amelyek a fertőzött embólusok agyi erekbe való bejutása és az érfal gennyes összeolvadása következtében alakulnak ki [1] .
Az aneurizma szerkezetében megkülönböztetik a nyakat, a kupolát és a testet. A nyak háromrétegű érfal szerkezetű, ezért az aneurizma legtartósabb része. A kupola csak egy réteg kötőszövetből áll , így az aneurizma fala a legvékonyabb és hajlamosabb a repedésre [2] .
Az artériás aneurizmák túlnyomó többsége az agyalap artériáin található (3. ábra). Így az amerikai és brit tudósok által végzett, intracranialis aneurizmák és subarachnoidális vérzések vizsgálata (1966) szerint az agyi erek 2672 artériás aneurizmájának több mint 40%-a a belső nyaki artéria intracranialis részének aneurizmája volt, és ezek 25%-a. a posterior kommunikáló artéria eredeténél helyezkedtek el. 28% esett az elülső kommunikáló artéria régiójára. Az agyi artériás aneurizmák harmadik leggyakoribb lokalizációja a középső agyi artéria (kb. 20%), az aneurizmák 5,5%-a a vertebralis és basilaris artériákban (ún. vertebrobasilaris rendszer) található. Más rendkívül ritka esetekben aneurizmák fordulnak elő a belső nyaki artéria extracranialis részén, corpus callosumban stb. Az artériás aneurizmák megközelítőleg 20%-a többszörös [1] .
Az ágynyugalom betartása. A koaguláns és vérnyomáscsökkentő terápia hatástalan, és nem befolyásolja jelentősen a betegség prognózisát. Az aneurizmarepedés akut stádiumában azonban olyan gyógyszerek alkalmazása, mint az epsilon aminokapronsav, amely elnyomja a vér fibrinolitikus aktivitását, csökkenti az ismételt vérzések kockázatát. Ezért a rupturált aneurizmák koaguláns terápiája mindenképpen indokolt, függetlenül attól, hogy sebészeti kezelésre kerül sor vagy sem. Ezeknek a gyógyszereknek a használata bizonyos esetekben lehetővé teszi a sebészeti beavatkozás egy időre történő elhalasztását és kedvezőbb körülmények közötti végrehajtását. A vérzés akut stádiumában ismételt lumbális punkciókat alkalmaznak a koponyaűri nyomás csökkentésére és a súlyos fejfájás csökkentésére.
Az artériás aneurizmák kezelésének egyetlen radikális módszere a sebészeti beavatkozás, amelynek fő célja az aneurizma ismételt vérzéseinek megakadályozása. Az aneurizmarepedésből eredő hematómáknál a műtét célja a felgyülemlett vér eltávolítása és az agy összenyomódásának megszüntetése is.
Az artériás aneurizmák kezelésére kétféle sebészeti beavatkozást alkalmaznak: az aneurizma intracranialis kizárását és a nyaki carotis arteria lekötését [1] .
A spontán szubarachnoidális vérzés előfordulása (melyet lumbálpunkció igazol), különösen a viszonylag fiatal és középkorúaknál, akik nem szenvednek szisztémás érbetegségben, mindig elegendő alap az artériás aneurizma repedésének feltételezéséhez. Ennek a feltételezésnek a megbízhatósága növekszik az ismételt vérzésekkel. Egyes esetekben a subarachnoidális vérzéses klinika és a fokális neurológiai tünetek kombinációja az aneurizma lokalizációját sugallhatja az egyik vagy másik agyi artéria rendszerében.
A végső diagnózis csak az angiográfiás vizsgálat alapján történik. A sebészi kezelés lehetőségének megoldásához agyi angiográfia (lásd) is szükséges. Artériás aneurizma ruptura gyanúja esetén lehetőség szerint teljes angiográfiás vizsgálat szükséges, a carotis és a vertebralis artériák belső medencéinek feltöltésével. Egy ilyen vizsgálat lehetővé teszi több aneurizma kimutatását és a kollaterális keringés jellemzőinek tanulmányozását. Előnyben kell részesíteni a katéterezési technikát, amely lehetővé teszi az agy különböző vaszkuláris régióinak ereinek átfogó tanulmányozását. A carotis belső artériák vérkeringésének vizsgálatára a punkciós angiográfia is eredményesen alkalmazható. Az artériás aneurizma azonosításához az artériás fázisban (az első egy-két másodpercen belül) a legtöbb képpel rendelkező sorozatos angiográfia szükséges. Egyes esetekben az aneurizma felismerését megkönnyíti a kontrasztanyag hosszú késleltetése az aneurizma üregében. Az angiográfia lehetővé teszi az aneurizma szakadással járó intracranialis hematómák diagnosztizálását és az artériás görcs okozta agyi keringési rendellenességek kimutatását is.
Az esetek kis százalékában a kraniográfiás vizsgálat során felismerhetőek a régi, elmeszesedett falú aneurizmák, amelyek jellegzetes gyűrűs megkövesedéseket tárnak fel. Értékes adatok nyerhetők az aneurysma rupturával összefüggő intracerebrális hematómák jelenlétéről echoencephalográfia segítségével [1] .
| Cerebrovaszkuláris betegségek | |||
|---|---|---|---|
| Az agyi keringés átmeneti zavarai | |||
| Az agyi keringés akut rendellenességei | Akut hipertóniás encephalopathia
| ||
Az agyi keringés krónikus progresszív rendellenességei Discirculatory encephalopathia |
| ||
| Egyéb | |||