Instigator ( lengyel Instygator ; latinul instigio - excite) - a legfőbb ügyész (ügyész) a Lengyel Királyságban és a Litván Nagyhercegségben . Lengyelországban 1557-ben vezették be a pozíciót, a Nagyhercegségben 1565-ben említik először. Ugyanakkor két felbujtó volt – egy a Koronában és egy a Nagyhercegségben. A XVIII. században a poszt Dignistar lett, vagyis az indító nem volt a szenátorok között .
1615 óta az asszisztens felbujtó beosztása ismert - helyettes felbujtó , aki formálisan a felbujtó alárendeltjeként ugyanazokat a feladatokat látta el vele. Ez az eltérés oda vezetett, hogy 1775-ben a helyettes felbujtó pozíciót a második felbujtóvá alakították át .
A felbujtó figyelemmel kísérte a nagyhercegnek az étkezőbirtokokból származó bevételeit , eljárásokat kezdeményezett Őfelsége megsértése, hazaárulás és hivatalnoki jogsértések miatt. Tanácsadó szavazati joggal ült az assessor (királyi) bíróságban , valamint a referendar bíróságban . A felbujtó a kancellárnak volt alárendelve .
A Koronában és a Nagyhercegségben (1578-ban, illetve 1581-ben) megalakult törvényszékek alatt törvényszéki felbujtói állások működtek, akik támogatták a vádemelést, gondoskodtak a tárgyalóterem és a város biztonságáról, ahol az ülést tartották, és díjakat is szedtek. a pártoktól.