Hetilap

hetilap
A megjelenés időszakossága 1. hét

Heti újság – hetente egyszer vagy kétszer megjelenő újság , amely általános híreket vagy aktuális eseményeket közöl. A hetilapok általában kisebb példányszámúak, mint a napilapok , és gyakran kisebb területeket fednek le, például egy vagy több kisvárost, egy vidéki megyét vagy egy nagyváros több kerületét . A hetilapok gyakran helyi hírekkel foglalkoznakés vegyenek részt a közösségi újságírásban .

Történelem

Az első hetilapok a Relation aller Fürnemmen und gedenckwürdigen Historien voltakés az Avisa Relation oder Zeitung hetilapszázad elején jelent meg. Relation aller Fürnemmen und gedenckwürdigen Historien, amelyet 1605 körül Strasbourgban alapított Johann Carolus, az Avisa Relation oder Zeitung pedig 1609 januárjában keletkezett Wolfenbüttelben [1] .

Tartalom

Észak-Amerikában a hetilapok jellemzően helyi eseményekről, például közlekedési balesetekről és háztüzekről, valamint kormányülésekről, iskolai ülésekről és rendőrségi jelentésekről számolnak be.

A hetilapok középpontjában a helyi középiskolák és közösségek sportcsapatai, valamint a szakmai csapatok állnak.

Bejelentéseket tesznek közzé különféle ikonikus családi eseményekről, például születésnapokról , eljegyzésekről , esküvőkről , évfordulókról és évfordulókról, valamint gyászjelentésekről .

A nagyobb hetilapok, különösen azok, amelyek az újságláncokhoz tartoznak, életmódcikkeket, a helyi színházi és kulturális repertoár ismertetőit , étteremkritikusok ismertetőit és a helyi recepteket bemutató rovatokat is kínálnak.

A napilapokhoz hasonlóan a hetilapoknak is gyakran van szerkesztői oldaluk. A szerkesztői oldalakon a szerkesztőnek írt levelek is szerepelnekegy adott témában írták az olvasók.

Nyilvános riasztási részlegáltalában tartalmazza a rendőrségi eseményekről szóló jelentések, a tűzoltóság hívásainak és az ítéleteknek (vagy a büntetőeljárások kimenetelének) összefoglalóját. A nyilvános hirdetmények általában két kategóriába sorolhatók: 1) Meghallgatási felhívások, pályázati felhívások, pénzügyi kimutatások, rendeletek, tervezési kérelmek és egyéb kormányzati intézkedések, amelyekről az önkormányzatoknak értesíteniük kell a nyilvánosságot; 2) Figyelmeztetések az igazságszolgáltatáshoz és/vagy a bűnüldöző szervekhez, amelyek kikapcsolják az olyan dolgokat, mint a perek, a válási eljárások és a vagyonelzárások. Sok újság közzéteszi a forgalmazási területén kiadott építési engedélyek listáját is. Számos amerikai állam törvénye előírja , hogy az önkormányzat vagy más kormányzati szerv egy bejegyzett újságot jelöljön ki hivatalos kiadójaként, amelyet földrajzi régió alapján határoznak meg, és gyakran egynél több újság kapja ezt a megjelölést. A hivatalos lapok nyilvános értesítéseket kapnak a kormánytól, és mivel hirdetésnek minősülnek, bevételi forrást jelenthetnek az újságok számára.

A hetilapoknak gyakran van egy vagy több reklámértékesítője, akiknek az a feladata, hogy vizuális hirdetéseket adjanak el. A legtöbb hirdetés helyi vállalkozásoktól érkezik (bár néhány nagyobb, a lefedettségi területen kívüli cég hirdethet). Más hirdetéseknek nevezzük azokat a hirdetéseket, amelyeket olyan emberek adnak fel, akik vásárolni vagy eladni szeretnének valamit (például autót vagy ingatlant), munkaadók, akiknek van üres állásuk, vagy ingatlantulajdonosok, akik helyet bérelnek. A fizetős előfizetések mellett a hetilap bevételének nagy részét a vizuális hirdetésekből és a kiemelt hirdetésekből szerzi.

Elrendezés

A legtöbb hetilap a megjelenés dátuma előtt egy vagy több nappal jelenik meg. Néha az oldalak lépcsőzetesen jelennek meg, hogy több határidőt lehessen beállítani. A nagyobb újságokhoz hasonlóan manapság a legtöbb hetilap feldarabolása (vagy összeállítása) olyan számítógépes szoftverek segítségével történik, mint az Adobe PageMaker , az Adobe InDesign vagy a Quark Xpress. Az elrendezés egy oldal megjelenése, beleértve a fényképeket (a kép tartalmát és a személyeket azonosító kivágásokkal vagy feliratokkal együtt), szöveget (a szöveget és annak betűtípusát), címsorokat és szóközöket. Számos újságban a fotósok, riporterek és szerkesztők digitális fényképezőgépekkel készítenek fényképeket, és memóriakártya-olvasóval töltik le a kiválasztott fényképeket. A fényképeket levágják és szerkesztik egy program, például az Adobe Photoshop segítségével . A szöveg és a hirdetések oldalra helyezése után a szerkesztő kinyomtatja a levonatokat és szükség szerint változtatásokat hajt végre, valamint konzultál a riporterekkel a tényellenőrzésről , a címsorok és egyéb szövegek lektorálásáról, illetve a képkivágások írásáról. Ha mindenki elégedett, a végső próbanyomatot kinyomtatják és előkészítik a közzétételre. Az oldalak üres lapokra helyezhetők, CD -re vagy Zip-lemezre írhatók, vagy nyomtatóra küldhetők (akár az újság irodájában, akár egy távoli kiadónál) e-mailben vagy FTP-oldalon .

A hetilapok létszáma gyakran kicsi, és az alkalmazottaknak több feladata is van. Például egy hírszerkesztő is foglalkozhat hirdetések értékesítésével, a riporterek pedig fotósként is dolgozhatnak. A híradók létszáma az újság méretétől és teljes példányszámától függően változik. Egyes újságokban a stáb több riporterből áll, és mindegyiknek egyetlen témája van (mint egy napilapban, ahol a témák között szerepel az iskola, az önkormányzat, az üzlet, a rendőrség stb.). Sok kisebb újságnak azonban csak egy riportere van, aki minden területet lefed, és felelős az újság teljes tartalmáért (pl. kormányzat, üzlet, iskolák, bűnözés stb.). A hetilap-riporterek tapasztalata sokéves tapasztalattól (vagy elégedettek a munkájukkal, vagy jól beilleszkedik a társadalomban) vagy a pályafutásuk legelején végzett friss főiskolásokra korlátozódhat. Sok újságban van legalább egy hivatalnok vagy szerkesztő -helyettes, aki a családi hírek és gyászjelentések közzétételéért, valamint a közelgő eseményeket bejelentő híradóért felelős. A terjesztési menedzser nyomon követi az előfizetőket (ez a szám néhány száztól több tízezer előfizetőig terjed), és az apróhirdetésekért is felelős. A főállású riportereken és fotósokon kívül sok hetilap tudósítókat is alkalmaz (néha stringerként is emlegetnek ), akiket külön fizetnek minden egyes általuk készített hírért.

Jegyzetek

  1. ↑ Margot Lindemann: Deutschen Presse bis 1815 . Geschichte der deutschen Presse Teil 1. [Abhandlungen und Materialien zur Publizistik Band 5], Colloquium, Berlin, 1969. - S. 86

Irodalom

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák
Bibliográfiai katalógusokban