A Lübecki Evangélikus-Lutheránus Egyház ( németül Die Evangelisch-Lutherische Kirche in Lübeck ), 1937-ig - a Lübeck tartományi Evangelisch-Lutheran Church ( német Evangelisch-lutherische Kirche im Lübeckischen Staate ) Lübeck szárazföldi temploma . Az egyház a Hanza-város, Lübeck területén fejtette ki tevékenységét, amely 1937-ig önálló állam volt a német államon belül, majd a porosz Schleswig-Holstein tartomány járása lett .
1948-ban a Lübecki Evangélikus-Lutheránus Egyház a Németországi Evangélikus Egyház (EKD) egyik alapítója lett, és szerves része volt a Németországi Egyesült Evangélikus-Lutheránus Egyháznak (VELKD).
1977. január 1-jén a Lübecki Evangélikus-Lutheránus Egyház egyesült a Hamburgi Evangélikus-Lutheránus Tartományi Egyházzal, a Schleswig-Holsteini Evangélikus-Lutheránus Tartományi Egyházzal, az Eutin Evangélikus-Lutheránus Tartományi Egyházzal és az Evangélikus-Lutheránus Tartományi Egyház Harburgi Egyházkerületével. Hannoverből, hogy megalakítsák az észak-elbai evangélikus-lutheránus egyházat.
Lübeck városa már 1163-ban püspöki székhely és egyházmegye központja lett . 1530-tól az evangélikus tannak megfelelően megkezdődött a reformáció , amelynek eredményeként Lübeck évszázadokon át protestáns város maradt. A város területe és a templom területe azonos volt. Később református egyházközséget alapítottak , de az nem tartozott a lübecki regionális egyházhoz.
1918-ig a lübecki templom vezetését és a legfőbb egyházi igazgatást a szenátus látta el kollégiumként. 1895-ben az egyház elfogadta alkotmányát. Vezető testületként új egyháztanács jött létre, amelyet kezdetben Heinrich Alfons Plessing szenátor vezetett. Ezt az egyházi alkotmányt 1921-ben aktualizálták, a változásoknak megfelelően a szenátus kikerült az egyház kormányzásából. Azóta az egyházfő a regionális zsinat által választott főispán. Lelki irányítást gyakorolt a gyülekezet vezetésével egyeztetve. A földi zsinatot a közösségek nevezték ki. Az egyház közigazgatási szerve a lübecki püspöki hivatal volt.
Az 1933-as egyházi választásokon a német keresztények többséget szereztek. A Lübecki Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke egyike volt annak a hét evangélikus püspöknek és a földbirtokos egyházak elnökének, akik 1941. december 17-én aláírták a „Hirdetményt az evangélikus zsidók egyházi helyzetéről” [1] [2] :
Németország nemzetiszocialista vezetése számos dokumentummal cáfolhatatlanul igazolta, hogy ezt a világméretű háborút a zsidók provokálták ki. Ezért a zsidóság elleni, itthon és külföldön szükséges döntéseket és intézkedéseket hozott a német élet biztosítása érdekében. A német népi társadalom tagjaiként a német protestáns államegyházak élen járnak ebben a történelmi védelmi harcban, a birodalmi rendőrség rendeletében, amely elismeri a zsidókat a világ született ellenségeinek, és a Birodalomnak, ami szükséges volt, mint keserű tapasztalatot. Dr. Luther Márton bebizonyította, a legszigorúbb intézkedéseket követelte a zsidókkal szemben, és kiutasította őket Németországból. Krisztus keresztre feszítésétől napjainkig a zsidók harcoltak a kereszténység ellen, vagy visszaéltek és elferdítették azt önző céljaik elérése érdekében. A keresztény keresztség nem változtatja meg a zsidó faji jellegét, etnikai hovatartozását vagy biológiai identitását. A Német Evangélikus Egyháznak támogatnia kell a német állampolgárok vallási életét. A zsidó keresztényeknek nincs helye és jogaik benne. Így a német evangélikus egyház vezetői nem ismernek el semmilyen közösségi társadalmat zsidó keresztényekkel. Elhatároztuk, hogy nem tűrjük el, hogy a zsidó szellem semmilyen befolyást gyakoroljon a német vallási és egyházi életre.
Az 1977-es egyesülést követően, amikor az egyház 31 plébániát foglalt magában, a lübecki evangélikus-lutheránus templom hagyatéki (ma egyházkerület) [3] és az újonnan létrehozott "Holstein-Lübecki Egyházmegye" része lett.
Ezt követően az adminisztráció már nem létezett; vezetői feladatokat a szellemi szolgálat megfelelő rangidőse látta el.
Hermann Friedrich Behn és Johann Karl Lindenberg is megkapta a hanzaváros, Lübeck szenátusának legmagasabb kitüntetését, a Bene Merenti emlékérmét.