A duopólium (latinul: kettő és görögül: eladok) olyan helyzet, amelyben egy bizonyos terméknek csak két eladója van, akiket nem köt össze monopolisztikus megállapodás az árakról, piacokról, kvótákról stb. Ezt a helyzetet elméletileg A. Cournot „A vagyonelmélet matematikai alapelveinek vizsgálata” (1838) című művében. A Cournot-elmélet a versenyen alapul, és azon a tényen alapul, hogy a vevők meghirdetik az árakat, az eladók pedig ezekhez az árakhoz igazítják kibocsátásukat. Minden duopolis megbecsül egy termékkeresleti függvényt , majd beállítja az eladandó mennyiséget, feltételezve, hogy a versenytárs kibocsátása változatlan marad. Cournot szerint a duopólium a kibocsátás tekintetében köztes helyet foglal el a teljes monopólium és a szabad verseny között: a monopóliumhoz képest itt a kibocsátás valamivel magasabb, a tiszta versenyhez képest pedig kisebb.