A harag szőlője (film)

A Grapes of Wrath ( 1940) egy  drámai road movie , John Ford rendezésében .  John Steinbeck azonos című , Pulitzer-díjas regényének (1940) egyetlen filmadaptációja . Az amerikai ezüstvásznó klasszikusa, amelyet többször is a történelem egyik legnagyobb mozgóképének ismernek el; két Oscar -díjat nyert Jane Darvell alakításáért és Ford rendezéséért .

Telek

Nagy depresszió . Négy évnyi gyilkosság után Tom Joad ( Henry Fonda ) visszastoppol szülei oklahomai farmjára, miközben történetévelmegijeszt egy kamionsofőrt ( Irving Bacon) . Tom észreveszi Jim Casey-t ( John Carradine)  , egy vándort és egykori prédikátort, aki megkeresztelte, aki már nem hallja Isten hangját, egy fa alatt ül az út szélén. Tom elmondja, hogy hét évet kapott azért, mert megölt egy lapáttal egy részeget, aki egy tánc közben leszúrta, de feltételesen szabadlábra helyezték.

A farm üresnek tűnik, de az anyja cipője és a kalap, amelyet Tom a nagyapjának hagyott, még mindig ott van. Az egyetlen megmaradt lakó, Muley Graves farmer ( John Qualen ), aki bujkál, arról számol be, hogy a csődbe ment családot kilakoltatták a földről, és Tom nagybátyjához, Johnhoz ment. Határozottan nem hajlandó elhagyni farmját. Visszaemlékezésben elmeséli, hogy a környékbeli családok a földtulajdonos kérésére kénytelenek voltak elhagyni a tanyáikat, otthonaikat pedig a Caterpillar traktorok rombolták le. Ugyanez a sors jutott az ő farmjára sem – nem merte lelőni a szomszéd fiát, Joe Davist, aki autót vezetett, hogy étkezzen családját. Családja nyugatra ment, egyedül ő, "a vén szellem a templomkertben" bolyong. A trió elbújik a felügyelő elől, aki Muley után jött.

A három nemzedékből álló kiterjedt Joad család összegyűlik a vacsoraasztal körül. Hamarosan megérkeznek Tom és Jim, a fiút pedig Mrs. Joad ( Jane Darvell ) köszönti, és azon töpreng, vajon megkeseredett-e a börtönben. Sorra köszönti a háztartást - a legörömtelibb William nagypapát ( Charlie Grapewin ), apát Tomot ( Russell Simpson ), John bácsit ( Frank Darien ), az apa bátyját, Noah-t, a kisebbik Alt ( W. Z. Whitehead ), a terhes húgot, Rose-t . ( Dorris Bowdon ) és férje Connie Rivers ( Eddie Quillan ). A megérkezett cég képviselője tájékoztatja Johnt, hogy családjának el kell hagynia a földet. 200 dollárt sikerült megtakarítaniuk a gyapot eladásával, amiből 75 dollárt egy 1926-os Hudson teherautó vásárlására fordítottak. Egy 12 fős család – házastársak, szülők, apa bátyja és veje, valamint hat gyermek – szeretne jobb életet keresni Kaliforniában , ahol munkát és jó keresetet ígérnek. A nagyapa nem akarja elhagyni szülőhelyét, majd nyugtatóval énekelnek kávét, és erőszakkal viszik el. Jimet is magukkal viszik. Hosszú út veszi kezdetét, Al vezet, nagymamája ( Zeffie Tilbury ) és édesanyja vele a pilótafülkében , a többiek nyitott háttal.

Egy nehéz út során az Oklahoma State Route 66 mentén , miután áthaladtam Oklahoma Cityn , nagyapám meghalt, utolsó szavai a következők voltak: „Helyes... Csak fáradt... Fáradt... Fáradt...” A járdaszegélynél van eltemetve. éjjel Tom feljegyzésével a családi Biblia egyik oldalán: „Itt William James Joad tiszteletreméltó öregemberként szívrohamban halt meg. Rokonai itt temették el, mert nem volt pénzük a temetésre. Senki sem ölte meg, szívrohamban halt meg." Casey haldokló beszédet mond. A család éjszakánként 50 centért marad a táborban, Kony gitárra énekel. Az egyik migráns, akinek gyermekei éhen haltak, nem osztja Joad úr optimizmusát, mondván, nincs munka, hiszen mintegy 20 ezren kaptak 5000 szórólapot, amelyben 800 ember gyümölcsszedői tevékenységét hirdették meg. Joadék azonban nem veszítik el a reményt.

A teherautó megkerüli a Pecos folyót és eléri a New Mexico State Route 66-ot . Egy benzinkút kávézójában Mr. Joad kenyeret kér a munkásoktól az anyjának, Bert az eladó megengedi, hogy 10 centért vegye meg a tegnapi cipót. Látva a kisebb gyerekeket, Ruth-t ( Shirley Mills ) és Winfieldet édességet nézegetni, a pincérnő kettőt elad nekik egy centért, pedig egy 5 centbe kerül.

Az Arizona Állami Állattenyésztési Felügyeleti Postánál történt rövid késés után a család folytatja a hosszú utat. Elérik a Colorado folyót, és Kalifornia másik oldalán meglátják "a méz és a tej földjét". A férfiak fürödnek a folyóban. Noah úgy dönt, hogy a folyó mellett marad. Nagymama, őrjöngve elhunyt férjén. Két tankhajós a család irigylésre méltó sorsáról beszélget, egyikük azt mondja, hogy ők nem emberek, hiszen nem bírták volna ki egy ilyen nyomorúságos létet. Connie sajnálja, hogy annak idején nem küldött kupont egy rádiós szakember állásra. Éjszaka a mezőgazdasági felügyelőség ellenőrzi, az anya kéri, hogy engedjék át őket, mivel egy beteg idős asszony van a karjukban, az ellenőrök szót fogadnak, egy 15 kilométerre lévő orvost jelentenek.

Az autó elakad. Hamarosan a család örömmel szemléli a zöld területeket narancsfákkal és szénakazalokkal. Missy Joad tájékoztatja Tomot, hogy a nagymama meghalt, mielőtt megállították volna őket a szemle, de most már eltemethetik "a zöld és fák közé". A férfiak a kamiont a városba hurcolják, de a rendőr azt mondja, hogy minden munka délre költözött. Figyelmezteti őket, hogy hajtsanak be a táborba, nehogy letartóztassák őket az esti utcák közepén. A parkolóban a család csak a vendégek kimerült arcát látja. Kővel a szívükön ételt öntenek egy üstbe éhes gyerekek tömege előtt, köztük egy sötét hajú lány ( Peggy Ryan ), és elmennek enni a sátorba. Az együttérző Mrs. Dowd rákényszeríti azokat a maradványokat.

Egy bérlő jön a táborba, és 30 centért kínál munkát gyümölcsszedésben. Az egyik gazda, aki már kétszer is bedőlt egy ilyen trükknek, jogosítvány felmutatását és szerződés megkötését követeli, hogy a munkanélkülieknek vagy kettővel kevesebbért kelljen dolgozniuk, vagy éhen halniuk. A bérlő úgy dönt, hogy eltávolítja a rendbontót, a seriff helyettese ( Harry Cording ) le akarja tartóztatni, állítólag azért, mert a kirabolt parkolóban ácsorog, és miközben a menekülő migránst próbálja lelőni, megsebesít egy nőt. Tom leüti a rendőrt, Jim pedig fejbe rúgja, elveszi a .45-ös revolvert, és azt mondja neki, hogy üljön ki a ligetbe, majd kirakja és eldobja a fegyvert. Casey hagyja magát letartóztatni. A visszatérő Tom elmondja, hogy a városlakók fel akarják égetni a tábort, megtudja, hogy Connie, aki nem bírta a próbát, este távozott, és megnyugtatja nővérét. Az emberek sietve hagyják el a menhelyet.

Éjszakánként a város felfegyverzett munkásai elzárják az utat egy lehetséges munkahely felé, és arra kérik az oklahomaiakat, hogy hajtsanak észak felé, és térjenek vissza, amikor megérik a gyapot.

Mrs. Joad jelenti, hogy egy napra maradt olaj, és még 10 burgonya és liszt pár napig, főleg, hogy Rosa hamarosan szülni fog. Egy elhaladó Mr. Spencer az 51-es km-től keletre lévő Keene Ranch-re irányítja a családot, ahol érik az őszibarack. Hamarosan csatlakoznak ugyanazon álláskeresők rovatához. A 63-as számú házban lakik a család többi tagja, 4 férfi, 2 nő és 2 gyermek, feladatuk 5 centes fizetéssel dobozok megtömése.

A férfiak keresnek egy dollárt, és nem kapnak eleget, Mrs. Joadnak magas áron kell vásárolnia a környék egyetlen céges üzletében. Egy amerikai légiós kitűzővel rendelkező őr megtiltja Tomnak, hogy éjszaka sétáljon az utcán. Az erdőben sétálva meglátja Caseyt egy sátorban, akit kilakoltattak a városból, és csatlakozik a munkából felfüggesztett, elégedetlen munkások csoportjához. Jim felkéri egy barátját, hogy csatlakozzon a sztrájkhoz, amíg a béreket felére nem csökkentik a sok dolgozó miatt, de kételkedik. A közeledő hangok hallatán az öt férfi beszalad a híd alá, de észreveszik őket. Az egyik őr megöli Jimet egy ütővel a fején, bosszúból Tom megragadja, megöli a férfit és megszökik. Megszólal a tábor sziréna. Az anya másnap reggel értesíti az arcán elszenvedett sebből lábadozó fiát a kivezényelt járőrökről, akik arccsonkítással akarják meglincselni a gyilkost. Elhatározza, hogy távozik, nehogy veszélybe sodorja a családot, de Mrs. Joad sajnálattal beszél a széthulló családról és tagjainak szomorú jövőjéről, és arra kéri, hogy maradjon. Hallják, hogy egy migránsnak el kell fogadnia egy két és fél centes munkát, ami még ebédre sem elég, Tom megérti, hogy Caseynek igaza volt. A család úgy dönt, hogy éjszaka elmennek. Az őrök elkapják a csomagoló Joadokat, de Al azt hazudja, hogy a sápadt kis ember, akit útközben felvettek, a munka alacsony költsége miatt távozott, megmentve ezzel a matracok alá rejtett bátyja életét. Egy idő után szíjszakadás miatt túlmelegszik a motor, és benzinük is csak két liter maradt. Továbbra is eljutnak a mezőgazdasági tábor mezőgazdasági osztályára, ahol szeretettel köszönti őket Mr. Conway, aki beszámol arról, hogy van folyóvizes fürdőjük, a lakók maguk választják a rendőrséget, a bizottság pedig felügyeli a rendet. Tom elmegy aláírni a papírokat, és megtudja, hogy a szállás heti egy dollárba kerül, ami ledolgozható. Az öt egészségügyi testület mindegyike megválasztja a törvényeket hozó bizottság elnökét. Szombatonként a megye legjobb tánca is van, ide a rendőrök sem jöhetnek be parancs nélkül.

A család annyi megpróbáltatás és nehézség után végre új otthonra talál. A fiatalabb Joadok kíváncsiak arra a fürdőszobára, amelyet korábban csak katalógusokban láttak. A dolgozó férfiak azt mondják, hogy a migránstáborok lerombolásának támogatói, akik azt hiszik, hogy a "vörösök" szervezik, szombat este harcba kezdenek a táborban.

Joadék eljönnek a táncra, és többen is elmennek oda, állítólag Jackson javaslatára. Boy Willy öt rendőrt jelent az egyik autóban és egy negyediket a másikban a tábor közelében, mindannyian felfegyverkezve. Tom az anyjával táncol. A lakók csendben hatástalanítják a felbujtókat, a betörésre kész rendőröket, látva, hogy minden csendes, eltávolítják.

Amikor mindenki lefekszik, Tom látja, hogy a zsaruk felírják a teherautójuk számát – „Oklahoma, L-204”, és elmennek, hogy kiadják a parancsot. A férfi csendben összeszedi a holmiját, és indulni készül, de ekkor felfigyel rá a felébredt Mrs. Joad. Miután kiment anyjával a szabadba, bejelenti, hogy folytatni akarja Casey küldetését, a társadalmi reformokért küzdve. Megérti, hogy előbb-utóbb elfogják, de addig igazságot keres.

„Mindenhol ott leszek a sötétben, bárhová nézel. Bármerre nézel, ahol verekedés van, hogy az éhező ehessen. Ott leszek, ahol a rendőr megveri az egyszerű embert. Felismersz a sértettek sikolyaiban, és a gyerekek nevetésében, amikor éhesek, de tudni fogják, hogy kész a vacsora. Ott leszek, ahol az emberek megeszik a termésüket, és az általuk épített házakban laknak. Ott leszek."

Mrs. Joad elbúcsúzik fiától, megcsókolja, bár ez szokatlan családjuk számára.

A család a többiekkel együtt 20 napos munkára gyűlik össze, hogy gyapotot szedjenek Fresnóban . Apa, anya és legkisebb fia a jövő kilátásairól beszélgetnek. A film Mrs. Joad szavaival zárul:

"... Nem fogsz többé megijeszteni. Bár régen ijesztő volt. Egy időben úgy tűnt nekem, hogy minden, meghaltunk, mintha az egész világon csak ellenségek lennének körülöttünk és egyetlen barát sem. Ijesztő volt azt érezni, hogy senki sem törődik velünk. Na, most semmi... Tudod, apa - egy nőnek könnyebb alkalmazkodni. Férfiak - bunkókban élnek. Valaki született, valaki meghalt - bunkó. Megszerzett egy tanya és elvesztette - egy bunkó.A nőnek minden simán van,mint egy patak.Kis örvények,vízesések,de a patak tovább folyik.A nők úgy nézik az életet...Gazdag emberek jönnek és meghalnak,a gyerekeik semmit sem érnek ,és az egész család meghal velük.De nem tűnünk el,nem lehet kiirtani,hiábavaló.Mindig is létezni fogunk,atyám,mert mi vagyunk a "nép".

Egy teherautó-oszlop folyamatosan halad az úton.

Cast

Elemzés

Ezt a filmet Amerikában az első nem szentimentális filmnek tekintik a hétköznapi emberekről. Hősében, Tom Joadban Henry Fondának sikerült felfednie az amerikaiak nemzeti karakterének egy nagyon fontos oldalát – az igazságkeresést . A föld minden tájáról elüldözött gazdálkodók hatalmas seregét képviselve a társadalmi igazságosság keresésének megszemélyesítőjeként szolgál.

A forgatást titokban tartották, attól tartva, hogy a texasi és oklahomai kereskedelmi kamarák megtilthatják a helyszíni forgatást a területükön. A szalag titkos címe "66-os út" [2] volt .

Díjak

• 1940 Országos Filmkritikusok Díja a legjobb filmnek.
• 1941 – két Oscar -díj a legjobb rendező (John Ford) és a legjobb női mellékszereplő (Jane Darvell) kategóriában, valamint 5 jelölés: legjobb film, legjobb színész (Henry Fonda), legjobb forgatókönyv (Nunnally Johnson), legjobb hangfelvétel (Edmund Hansen) , Legjobb vágás (Robert Simpson).
• 1989 – A szalag bekerült az Országos Filmnyilvántartásba .
• 1998 - 21. az American Film Institute 100 legjobb amerikai film listáján . A 2007-es frissített listán a szalag a 23. helyre került. Henry Fonda Tom Joad megformálása a 12. helyen szerepel a Top 100 Heroes listáján .

Helyezzen el számos értékelésben

1989-ben a film egyike volt az első 25 filmnek, amely bekerült a Nemzeti Filmnyilvántartásba , és "kulturális, történelmi vagy esztétikai jelentőséggel bírt".

Az American Film Institute szerint a kép számos helyet foglal el:

21. (1998) és 23. (2007) a 100 filmet tartalmazó listán

12. a 100 hősök és gonosztevők listáján (Tom Joad)

7. a 100 inspiráló film között

Bérlet a Szovjetunióban

Ellentétben azzal a közhiedelemmel, hogy a filmet betiltották a Szovjetunióban, korlátozott klubforgalmazásban volt, felirattal mutatták be, és a német birodalmi filmarchívum részeként került a Szovjetunióba . DISTRESS ROAD (Eredetileg - THE GRAPES OF WRATH), USA, 1939. (Gyártás dátuma: 1939. október 4. - 1939. november 16.) Megjelenés - 1940. március 15. Rendezte: John Ford. Feliratok - Gorkijról elnevezett / st, 1948-ban. a Szovjetunió - 1948. augusztus 18-tól (trófea, klub. proc.) r / y 94248.

Lásd még

• Az 1940-es amerikai filmek listája

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 Internet Movie Database  (angol) - 1990.
2. ↑ E. Kartseva. US Film Encyclopedia. Filmek / Szerkesztőbizottság: A. N. Doroševics, G. V. Krasznova, M. L. Terakopjan. - Moszkva: anyaország, 2007. - S. 63. - 279 p. - ISBN 5-85646-160-6 .

Linkek

Tematikus oldalak	AllMovie AlloCine Box Office Mojo ČSFD Filmaffinitás Internet Movie Database Metakritikus Rohadt paradicsomok AFI játékfilm katalógus
Szótárak és enciklopédiák	Britannica (online)
Bibliográfiai katalógusokban BNF : 120058434 GND : 4264655-8 J9U : 987007371893305171 SUDOC : 178660639 VIAF : 195085420 WorldCat VIAF : 195085420