A közigazgatás a hatóságok és tisztségviselőik tevékenysége a kidolgozott terv gyakorlati megvalósításában a társadalom javára, az állam megerősítése érdekében.
A közigazgatásban végzett tevékenységek hagyományosan szembehelyezkednek egyrészt a politikai tevékenységgel, másrészt a politikai irányvonal kialakítását célzó tevékenységekkel.
A közigazgatás elméletében három fő megközelítés létezik a közigazgatás alapelveinek megfogalmazására:
A jogi megközelítés szerint a közigazgatás legfontosabb értékei a jogállamiság értékei, az állampolgárok jogainak védelme. A köztisztviselő nem annyira a vezetése, mint inkább a jogállamiság és az alkotmány követelményeinek van alárendelve .
A politikai megközelítés szerint a közigazgatás fő feladata a népakarat lehető legjobb megtestesülése. A köztisztviselőknek politikailag felelősnek (elszámoltathatónak), fogékonynak kell lenniük az állampolgárok aktuális érdekei iránt. Ennek megvalósítása érdekében néha javasolják a „reprezentatív bürokrácia” koncepciójának megvalósítását, amelyben a végrehajtó hatóságoknak a társadalom miniatűr társadalmi modelljeként kell szerepelniük. Feltételezhető, hogy ebben a helyzetben az osztályok könnyebben tudják figyelembe venni a társadalomban meglévő érdekeket, és csökkennek az egyes csoportok diszkriminációjának lehetőségei.
A menedzsment szemlélet szerint a közigazgatás fő értékei a hatékonyság, a gazdaságosság, a hatékonyság és a társadalmi felelősségvállalás kell, hogy legyenek (lásd az ENSZ Global Compact alapelveit ), lehetőség szerint számszerűsíthető (mérhető) formában megfogalmazva. A fő probléma ebben a megközelítésben az, hogy hogyan lehet a legalacsonyabb költséggel elérni a kívánt eredményt, vagy adott költség mellett hogyan lehet a maximális eredményt elérni. Ennek a megközelítésnek a jellegzetessége, hogy a „közigazgatás” (közigazgatás) fogalmát a „közigazgatás” fogalmának szinonimájaként használják.
A közigazgatás egyik legújabb megközelítését Przech lengyel politológus fogalmazta meg a XX. Politológiai Világkongresszuson 2001-ben. E megközelítés szerint a közigazgatásnak kényelmesnek kell lennie a társadalom számára, és nem sértheti a rendszerszintű szervezetek jogait, ami fontos a külpolitikai stabilitás szempontjából.
Mindhárom megközelítésben közös az a probléma, hogy a köztisztviselők tevékenysége megfeleljen az előzetesen megfogalmazott elveknek:
A probléma megoldásának értékelését a közigazgatás minőségének nevezzük . Mindegyik megközelítés a közigazgatás minőségének fő különböző mutatóit használja.
A közigazgatás elemzése a következő osztályozáson keresztül lehetséges. A közigazgatás teljes mértékben az alábbi háromféle közigazgatási határozat meghozatalára korlátozódik :
A hatás mértékét tekintve az első típusú államirányítási döntések a legnagyobb cselekvési léptékűek és jelentőséggel bírnak. Ez a hatás lehet romboló (ha destabilizáló tényezők vagy hiányosságok vannak a jogszabályokban) vagy konstruktív. A modern állam gazdaságának összeomlása a háromféle állami irányítási döntés alacsony minőségén, az újjáéledése pedig magas minőségén keresztül megy végbe. Egy ilyen besorolás alapján dolgozták ki 2012-ben a közigazgatási rendszer Koncepcióját [forrás?], amely alapvetően különbözik a világban ma létező rendszerektől.